A+ A-

A tanárnő és a mariska 3. rész

Sándor bácsi szerencsénkre aznap megpróbálta megdönteni a fél óra alatt elfogyasztott fröccsök egyéni rekordját, ezért békésen szunyókált kis kuckójában. Nem volt könnyű elválnom Dóritól, főleg miután megkérdezte, hogy ha már úgyis albérletben lakom, nincs e kedvem hozzájuk költözni, mert akkor minden nap láthatjuk (?) egymást. Bárhogy is faggattam cigiéről nem mondott semmit. Adott viszont egy tippet:
- Az autópálya leágazásától nem messze, bent az erdőben van egy fitnesz klub. Olyan tipikusan hülye neve van: „Vad orchideák”, az a központ.
– És hogy jutok be? – kérdeztem.
– Gondolom elég zártkörű hely.
– Az olyan szép nőket, mint te, ott mindig szívesen látják. – vigyorgott. – Meg aztán, rólad már hallottak.
Nem volt könnyű megtalálnom a keresett földutat, mely pár méter és egy 90 fokos kanyar után tükörsima aszfalttá változott. A valamikori nemesi kúria vaskapuja lett volna a következő akadály, de mikor kiszálltam, hogy megpróbáljam kinyitni, automatikusan feltárult. Körbenéztem: két kamera is figyelte az utat.
Négy autó állt a parkolóban: két Merci, egy Audi és egy olyan nagyon sportosan kinéző sportkocsi. Kicsit szégyelltem is az én Skodámat melléjük parkolni. Az előtérben kellemesen hűvös levegő és egy irtózatosan kisminkelt tini fogadott.
- Szióka. Az igazgatónő már vár. – csicseregte, majd megfogta a kezemet és felvezetett a széles márványlépcsőkön.
- Végre találkoztunk – ölelt állt, mint rég nem látott ismerőst a nagyfőnök, majd hátralépett egy pár pillanatig egymást kóstáltuk. Egy tízessel biztos öregebb lehetett nálam, de a modern technikának hála ez alig látszott meg rajta. Könnyű nyári ruhája alig takart valamit karcsú testéből, egyenes, platina szőke haja karcsú derekát verdeste, férfibolondító hosszú, feszes combjai és formás, mellei túl tökéletesek voltak ahhoz, hogy szépek legyenek. Az arcát hagytam legutoljára: látszott, hogy azon is sokat dolgozott a sebészkés, de kutyából nem könnyű szalonnát csinálni. Mintha egy műanyag Barbie baba pofiját próbálták volna egy lóéra ráerőszakolni. Siralmas lett az eredmény. De kit érdekel az összhatás, ha meglátja azokat a szopásra termet vastag ajkakat?
- És? – intett, hogy üljek mellé az elegáns díványra – miért jöttél el hozzánk?
- Az utóbbi időben felszedtem pár kilót – kezdtem el, a kitalált szövegemet – gondoltam itt sikerül formába jönnöm.
- Értem – mosolyodott el – ugye te nálunk tanítasz a suliba?
- Igen – bólogattam lelkesen.
- Nem tudom manapság mekkorák a tanári fizetések, de nálunk 40.000 forintba kerül az egy hónapos bérlett. És ebbe még az extrák nincsenek is benne.
- Ne viccelj – próbáltam humorosra venni a figurát – Pesten sem ilyen drága…
- Ez nem Pest – vágott a szavamba – reméltem erre már rájöttél. Különben is – vált komorabbá, fenyegetőbbé a hangja – azt hittem, hogy bocsánatot kérni jössz!
- Én? Miért? – lepődtem meg.
- Talán mert szexeltél a lányommal – jelentette ki gúnyosan.
- Ez… ez - dadogtam,de ő félbeszakított.
- Nemrég majdnem kirúgtak, mert elcsábítottad azt a Laurát. Idejössz a mi békés kisvárosunkba és egyik nap megdugatod magad két diákoddal, a másikon megerőszakolsz egy ártatlan tini lányt!? Tudod mi a te szerencséd?! – ordított.
- Mi – nyögtem rémülten.
- Az – simogatta meg váratlanul az arcomat – hogy mi szeretjük az ilyen tökéletesen erkölcstelen nőket, amilyen te is vagy.
- Mit akartok tőlem?
- Mi? Mi nem akarunk semmit. Mi csak lehetőséget nyújtunk számodra, hogy azt csináld, amit a legjobban szeretsz és élvezel. Szex.
- Legyek kurva? – horkantam fel.
- Így vagy úgy minden nő az. Téged esetleg meg is fizetnénk érte. A másik lehetőség, … rosszabbik esetben a börtön. Nem olyan rossz hely ez kislány – túrt belé a hajamba – csak megbízható és gazdag nők járnak hozzánk. Még Pestről is – vigyorgott – némelyiküknek persze elég fura az ízlése, de mi nem ítélkezünk, csak kiszolgáljuk őket.
- Most kell választ adnom?
- Most jön a felvételi vizsgád! Készen állsz?
- Persze, hogy nem – horkantam fel – de nincs választásom.
- Okos lány. – pacskolta meg az arcomat. Vetkőzz le! A bugyit is! – parancsolt rám, majd le kellett hajolnom és kaptam egy hosszú láncba végződő kutyanyakörvet. Végül egy vörös pirulát nyomott a markomba.
- Mi ez? – kérdeztem, bár tudtam rá a választ.
- Ugyanaz van benne, mint a cigiben. Segíteni fog ellazulni…
Az volt az érdekes ebben a szerben, hogy nem tudtad pontosan belőni mikor is kezd el hatni. Miközben széttártad a lábad és eldobtad az agyad, végig azt érezted, hogy voltaképpen te irányítasz, csak a szokottnál egy kicsit… lazább vagy. Mindenesetre, amikor a folyosón szembetalálkoztam a profi osztályismétlő Szandival, még biztos nem hatott, mert nem arra gondoltam, hogy milyen szép barna bőre, ruganyos mellei vannak, hanem lebénultam a döbbenettel vegyes szégyentől.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (71 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 A57L 2018. 01. 2. kedd 05:07
Szeretem az ilyeneket.
#9 cscsu50 2017. 11. 12. vasárnap 11:52
remekül alakul
#8 sunyilo 2017. 11. 8. szerda 19:37
Bizarr,de jóóó...
#7 deajk2008 2017. 11. 8. szerda 02:32
tetszett... folytasd 9p
#6 sztbali 2017. 11. 7. kedd 22:57
Inkább bizarr mint gruppen.
#5 Pavlov 2017. 11. 7. kedd 21:33
Kicsit közönséges.
#4 jociy 2017. 11. 7. kedd 08:31
Remek,jöhet a folytatás
#3 veteran 2017. 11. 7. kedd 04:07
Kezd alakulni.
#2 Andreas6 2017. 11. 7. kedd 04:01
Nem az én műfajom, de biztosan vannak elegen, akiknek tetszik.
#1 Törté-Net 2017. 11. 7. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?