A+ A-

Szabályosan 1-2. rész

Fordítás
Eredeti író: Celia Aaron
1. rész - Penny
Beültem a padomba és eligazítottam a tollakat magam előtt. Mindegyiket a színük szerint, így tudtam a lehető leghatékonyabban jegyzetelni.
Miután ellenőriztem a tollakat, kinyitottam a füzetemet és átnéztem a jegyzeteket, amelyeket az előző éjjel átolvastam az informatika könyvben. A zöld és rózsaszín szín jelzi a jogi érvelést, a sárga a bíróságit, minden rendben volt. Ha Elliot professzor felszólít, én készen állok.
A többi diák is bejött, a hátizsákjaikat a helyükre rakva csevegtek. Az osztályban elől ültem, hogy könnyen láthassam a táblát. És nem azért, mert élveztem a látványt, ahogy Elliot professzor hosszú ujjaival lapozza a könyveit, vagy, ahogy szemébe hullik a sötét haja. Egyáltalán nem.
- Ismét korán jöttél Penny? – Csúszott be mellém Tucker és megnézte a tollaimat.
Nem foglalkoztam vele, egyenesen előre néztem. Azóta kínzott, amióta az első évet elkezdtük a jogi egyetemen. Most, a harmadik és egyben utolsó évben úgy tűnt, fokozta a zaklatási kísérleteit.
- Ne legyél ilyen. – vállamról félre söpörte a barna hajam és a hátamra tette a kezét.
Ha elég hosszú ideig ülök, és csak hallgatok, akkor megunja és elmegy. Mindig az osztály végében ült, figyelmen kívül hagyva az előadást a gazdag barátaival. Én keményen tanultam, hogy bejussak a jogi iskolába és még nehezebb volt megtartani a jegyeimet, amikor anyám üzletében dolgozok. Egy olyan segg fej, mint Tucker, szétrombolhatja az álmaimat.
- Mindig imádom, ha szoknyát viselsz. – Csúsztatta a kezét a térdemre.
Megragadtam a csuklóját és félretolva mégis rámordultam. – Ne érj hozzám.
Rám vigyorgott, a kék szeme rosszindulatúan csillogott. Tudom, hogy jól néz ki és hogy már jó sok bugyiba bejutott az egyetemen, de rám sosem volt hatással. Megvetettem.
- Ezzel a prűd viselkedéseddel felizgatsz, ugye ezt te is tudod? – A kezével még mindig a térdemen mozgott miközben én keményen megpróbáltam elhúzódni tőle annyira, amennyire csak tudtam.
- Mr. Barnes. – Vágott késként a levegőbe Elliot professzor hangja. – Eltévesztette a padsorát?
Tucker felkapta a fejét, ahogy Elliot professzor belépett az osztályterembe. Elakadt a lélegzetem, amint a viharos arcára, összeszorított állkapcsára, sötét hajára és a kék szemébe néztem.
Ő volt a legfiatalabb professzor a jogi egyetemen, csak harminckét éves volt és a legizgatóbb is. Rengeteg diáklány elhomályosodott tekintettel nézett rá, de a szigorú viselkedése megölt minden romantikus kísérletet.
Tucker levette a kezét a lábamról. - Én csak...
- Nem akarom hallgatni a kifogásait. - A professzor lecsapta a könyveit az íróasztalára.
- Azt akarom, hogy foglalja el a helyét.
- Igenis! – ment el Tucker.
Hirtelen egy pillantást vetettem Elliot professzorra. De ő kerülte a tekintetem.
- Vargas! – A kemény hangjától felállt a szőr a nyakamon.
- Igen professzor? – állt fel két sorral mögöttem egy diák.
- Mi volt a gazdasági, nemzetközi cipőügyben?
- Cipő? - Vargas nem volt készen.
Összerezzentem.
Elliot professzor összeszűkítette a szemét és megragadta az asztala szélét.
- Üljön le, Mr. Vargas.
- Én, uh, tegnap este baj volt az autómmal és …
- Üljön le! - Elliot professzor hangjában a parancs összetéveszthetetlen volt.
Annak ellenére, hogy Vargas összeomlott és leégett, az osztály többi része simán ment. Azzal töltöttem az időt, hogy bőséges jegyzeteket csináljak, és amikor volt egy szabad percem, a professzorra pillantottam. Soha nem nézett rám a legelső nap óta.
A legelső nap felolvasta a nevemet, én szóltam, hogy jelen vagyok és aztán nem nézett rám többé. Emlékeztem az arcára, ahogy az arcomat nézte, miközben a testem felforrósodott csak attól, ahogy rám nézett. De ezután soha többé nem nézett felém és sosem hívott ki.
Szóval annyit bámultam, amennyit csak akartam anélkül, hogy félnem kellett volna, hogy rajtakap. Bámultam, hogy a csokoládé barna haját jobb oldalra simítja, miközben vigyor ül ki a szája bal oldalán, vagy azt, ahogy az állkapcsát mindig borosta borítja, a széles, kemény mellkasát, keskeny derekát és a feneke formáját. Szinte ugyanolyan buzgón tanulmányoztam, mint az iskolai feladataimat. Hogy fantáziáltam róla, miközben egyedül voltam a szobámban éjszaka? Hát persze. Ahogy az óra telt, különböző eseteket hoztunk fel a polgári eljárásokról az osztályban. Amikor Elliot professzor elbocsátott minket, összeszedtem a tollaimat és gondosan visszahelyeztem őket a helyükre a hátizsákomban. A rend kulcsfontosságú volt számomra, ahogy bevezettem a jogi egyetemet az életemen keresztül. A saját gyógymódom volt az, hogy rögeszmésen figyeltem arra, ne legyen rendetlenség, de még mindig úgy éreztem, ragaszkodnom kell a rutinhoz minden szempontól az életemben. Az utolsó tollat négyszer is bekattintottam és elraktam.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.33 pont (55 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 Pavlov 2017. 11. 5. vasárnap 23:05
Kalandos sztori! Lássuk, mi lesz belőle!
#9 cscsu50 2017. 08. 7. hétfő 11:40
izgalmas kezdet
#8 sunyilo 2017. 08. 4. péntek 16:47
Jól kezdődik, ne hallgass vakon54-re, hanem folytasd.
#7 vakon54 2017. 08. 4. péntek 09:31
Nagyon jóírás folytazsd.
#6 listike 2017. 08. 4. péntek 07:38
A kezdés nem rossz.
#5 Andreas6 2017. 08. 4. péntek 07:27
Jó felvezetés, tetszett.
#4 legyenlegyen 2017. 08. 4. péntek 06:42
Folyt.köv.
#3 A57L 2017. 08. 4. péntek 03:18
Érdekes kis történet.
#2 Olvasó 2017. 08. 4. péntek 01:11
Folyt.köv.
#1 Törté-Net 2017. 08. 4. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?