Az első munkanap

Chloe hétfő reggel korán ébredt, izgatottan és kissé idegesen, mivel aznap volt az első munkanapja a Booths-nél. Mosolyogva idézte fel vissza a szokatlan állásinterjút. Egy gyors gépírási teszt volt, de a főnök asztalán dugás tette ezt az interjút az egyik legélvezetesebbé, amelyen hosszú álláskeresése során átesett.
Hitchinre gondolt, a Booths legbefolyásosabb emberére, aki a cég minden területét az ellenőrzése alatt tartotta, hogy az továbbra is az egyik legsikeresebb angol kiadó maradhasson.
Öltözködés közben eszébe jutottak Hitchin utolsó utasításai, ezért ruhája hasonlóan elegáns volt, mint korábban. Ezúttal egy arisztokratikusan jól szabott, szűk, szürke ruhát választott, mély V-kivágással, amely vonzotta a tekinteteket napbarnított dekoltázsára.
A ruha kellően rugalmas volt ahhoz, hogy kiemelje a formás fenekét, és a ruhát a jellegzetes tűsarkú cipőjével egészítette ki. Új főnöke kérésének megfelelően teljesen meztelen volt a ruhája alatt, és amikor elhagyta a lakást, kellemesen izgatottnak érezte magát, hogy puncija ki volt téve az időjárás viszontagságainak.
A Booths sofőrje udvariasan kinyitotta neki az autó ajtaját, és pillanatok alatt megérkeztek. Ismét úgy érezte, hogy a biztonsági intézkedések több mint túlzóak, de végül is úgy gondolta, hogy a kiadói szakma elég versenyképes terület, muszáj óvatosnak lenni.
Hitchin asszisztense, John fogadta őt, és azonnal betelefonált a főnökének. Chloe hallotta, ahogy a férfi a kagylóba mordul

– Küldje be azonnal!
John pedig sietve tovább engedte őt a hatalmas biztonsági ajtón át.
Ahogy a hosszú folyosón sétált, megfigyelte a folyosóról nyíló irodákat, amelyek mindegyikében elfoglaltnak tűnő férfiak dolgoztak. Az ilyen főnökök mellett nem volt idő személyes telefonálgatásra vagy internetezésre, de valószínűleg volt elég pénzük arra, hogy valaki mást megfizessenek, hogy ezt megtegye helyettük – gondolta Chloe. Néhányan felnéztek, amikor elhaladt az üvegfalú irodáik előtt, és Chloe észrevette, hogy mindannyian jól öltözött, jellemzően öltönyös típusok voltak – a Booths valóban méltó volt a hírnevéhez, miszerint minden területen a tökéletességre törekedett, beleértve a személyzetét is.
Halkan kopogott Hitchin irodájának vastag tölgyfa ajtaján.

– Jöjjön be! – Kiabált ki a zord főnök.
– Csukja be azt a rohadt ajtót maga mögött! – Morogta Hitchin.
Chloe így tett, és feszengve megállt.