A+ A-

Démoni egy Szerelem 1. rész - A démon szemszöge

A halál itt egy kezdése a történetnek. Semmilyen vallási nézetet nem szeretnék vele megsérteni, csupán kellett egy értelmes magyarázat az előzmények lezárásához, és a történet kezdetéhez. Ez az első olyan próbálkozásom ebben a témában, amit publikálok is. Véleményeket, tanácsokat szívesen fogadok!
Meghaltál. Azonnal megyek is Érted. Már régen megbeszéltük ezt, még kamasz korodban. Olyan játékokra és élményekre vágytál, amit magadnak már képtelen voltál megadni. Most itt vagy, egy köztes létsíkon. Pontosan tudod, hogy adósságod van felém. Több évig melletted voltam, Benned éltem, és segítettelek. Itt az ideje meghálálnod. Most sem kötelezlek semmire. Itt a választási lehetőséged: Mehetsz Fel, ha szeretnél; mehetsz Le, de úgy egyedül kell boldogulnod: Viszont jöhetsz ide is, Mellém, hozzám. Át is látod a helyzetet. Mérlegelsz. Ráérünk, csendben figyellek. Hisz gyönyörködöm fiatal, hibátlan testedben. Hagyok bőven időt, hogy megfontolhasd szándékod, döntésed. Régóta nem láttalak már, sok idő telt el azóta, hogy magadra hagytalak, és utána néhanapján se néztem Rád. Meg is értettem volna, ha másik utat választasz - hiszen még élve szívszaggatóan könyörögtél, hogy maradjak, ne hagyjalak magadra. Ezt viszont semmilyen törvény nem engedte meg. Sajnos. Te egyenesen hozzám jössz. Remegsz. Vörös arccal, lesütött szemekkel állsz előttem. Félsz. Megértem. Magamhoz vonlak, csak finoman, óvatosan, átölellek, a mellkasomhoz szorítalak. Hiányoztál. Én is Neked.
- Szervusz, Kedvesem. - Suttogom finom, lágy hangon, simogatom a hátadat. - Gyere, hazamegyünk. - Félvigyor ül ki ajkaimra, a karjaimba veszlek és hazateleportálok Veled. A szoba már régóta be van Neked rendezve. Fekete falak, rocker-es bútorok és a karakter képe a plafonra festve. Tudod, a szerepjátékbeli Isten, akiért annyira olvadoztál. Enyhén elmosolyodsz, amint ez a távoli, régi emlék felmereng. Lefektetlek az ágyra, a selyem lágyan ölel körbe. Visszakaptad a tested, mikor felém megtetted az első lépést. Azt a gyönyörű, 15-20 éves testet. Még mindig remegsz. Mi történt? Ha megcsókolnálak, látnám, de még nem látom Rajtad, hogy kérnél a közelségemből. Hogy haltál meg? Ez sokkolna? Vége, itt biztonságban vagy. Már nem mosolyogsz, remegsz, sírsz. Betakarlak, és melléd fekszem. Csak lassan. Nagyon lassan. Hátrébb húzódsz, bár teljesen a nyakadig húzod a takaród.
- Nem bántalak. Mi történt? - Kérdezem csendesen, de nem akarsz válaszolni.
- Felejtsd el, kicsim. Mögötted van minden, vége. Senkivel nem találkozol, aki bántott vagy bánthat. Itt vagyok, megvédelek. - Lassan emelem fel, majd át fölötted a kezem, végül leérkezik a másik oldaladon, de még nem ér Hozzád. Pár percet várok, folyamatosan nyugtatlak. Nem láttál sose, de remélem, a hangom felismered. Bólintasz, és hozzám bújsz. Most ölellek csak meg, bár már kissé zsibbadt a kezem, nem ért eddig Hozzád. Arcod egészen a mellkasomba fúrod, simogatlak, beszélek Hozzád. Nem nézel rám, remegsz. Várj, nézzük, erre emlékszel-e? Végigcirógatom a nyakad alatt a gerinced, egészen lapockáid aljáig, kiráz a hideg ismét, kihúzod magad, rám nézel. Végre figyelhetem gyönyörű, zöld szemeidet. Felismertél! Végre! Mosolyogsz, átölelsz, megcsókolsz -- és már nem remegsz. Gyengéd, romantikus, szerelmes csókunk legalább ugyanannyi ideig tart, mint az, hogy megnyugodj. Rád mosolygok.
- Látod, szívem, megmondtam. Idehozlak, és most új életet kezdhetsz velem. Soha semmiből nem szenvedsz majd hiányt, és minden úgy alakul majd, ahogy mindkettőnknek jó. Soha többé nem bánt senki. Soha. - Igen, a csók által láttam mindent. Nem mondom el, milyen életed lesz utánam, meghagyom a változtatás lehetőségét, hiszen eddig csak egy lehetséges végállomást írtam le. A történet igazából itt kezdődik.
Megnyugodtál, és körbevezettelek. Most itt vagyunk az én szobámban. Vetkőztetsz. Csak lassan, félénken. Zuhanyzáshoz készülődünk. Rajtad amúgy sem volt ruha. Nos, igen, kicsit meglepődsz, mikor alsómat levéve félig merev szerszámom az arcod felé mutat. Megakad a ruha lehúzása, felpillantasz.
- Csodálkozol? Kislány, lélegzetelállító vagy. De nem kötelező semmi. Legalábbis amíg nem húzol fel teljesen. - Bólintasz, folytatod a ruhák levételét. Kilépek belőle. Ahogy felegyenesedsz, két kezed mindkét lábam külső oldalán cirógat végig. Felsóhajtok, és máris 12-t mutat a mutatóm. - Néma vagy...? - Kérdezem halkan, suttogva. Megrázod a fejed. - Szeretnél? Szeretnéd, ha megfektetnélek? - Bólintasz. - Hát akkor mondd ki. Szeretném hallani a hangodat. - Közelebb húzlak, átölelem a derekad. Mély levegő....
- Mivel érdemeltem én ezt ki? - Kérdezed. - Hogy így szeretsz, hogy vártál rám, hogy készültél... Mivel?
- Elnyerted a szívemet, kis komisz kancám, azzal. Innentől adta magát. - felelem egy csók előtt. Ez a tánc már kissé vadabb, szenvedélyesebb ajkaink között. - A kiérdemlése mindjárt kezdődik. Még ma megmutatom. - Te is pontosan tudod, miben egyeztünk meg. Hogy az én kis privát ribancom leszel egy ideig, amíg mindkettőnk élvezi a helyzetet. És mint annyiszor, most is kiélezném a különbséget: Nem vagy kurva, hogy pénzért bárkinek áruld a tested. Csak az élvezetért csinálod. Nem fog más hozzád érni, megtartalak magamnak. Egyre mélyebbeket lélegzel. Vágysz rám, hozzám lapulsz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.35 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Szukkubusz 2017. 06. 15. csütörtök 21:18
És elmondanátok azt is, mi a hiba benne?
#cvirag, köszönöm a hozzászólást, a tanácsot, de ez a sztori marad E/2-es formátumban a Szukkival, mivel a naplót egymásnak írják. Tervezek behozni olyan részt is, ahol mással van, ott más nézőpont is szerepelni fog majd, figyelembe véve a tanácsot.
#7 cscsu50 2017. 05. 27. szombat 21:42
mínusz ez is
#6 listike 2017. 05. 26. péntek 07:31
Inkább ne írd tovább.
#5 sunyilo 2017. 05. 24. szerda 18:45
Hát, ez nagyon... rossz. Hosszú és értelmetlen...
#4 veteran 2017. 05. 24. szerda 08:47
Nekem értékelhetetlen.
#3 cvirag 2017. 05. 24. szerda 07:25
Az E/2 nézőpontot írd át, mert alapon sokat ront az élményen. Olyan érzés, mintha az olvasónak semmi köze nem lenne a történethez. Megfojtod vele a karaktereket.
#2 A57L 2017. 05. 24. szerda 02:42
Nekem ez nagyon furcsa.
#1 Törté-Net 2017. 05. 24. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?