A+ A-

Csábítás 1. rész

Könnyes szemekkel öleltük át egymást– Csak pár hét kicsinyem – suttogta anyukám a fülembe. Tizenvalahány év után elhagyom a szülői házat. A nyári szünet épp csak elkezdődött, amikor elmondta, hogy egy nagyon jó állásajánlatot kapott egy német korháztól, és két hónapra elmegy Berlinbe ápolónőnek. Velem mi lesz? - kérdeztem, és titokban azt reméltem, hogy egyedül maradhatok otthon. Túl szép lett volna.
A villamosnak csúfolt zörgő bádogdoboz elmerült a szürke panelrengetegbe. Alkonyodott, a poros ablaküvegen néha felvillant egy elmosódott arc. Pár perc és találkozok a Vilmos bácsival, a nagybátyámmal. Több száz óráig leszek összezárva egy ismeretlennel, akitől eddig legfeljebb karácsonykor és húsvétkor kaptunk egy-egy képeslapot. Mindezidáig talán csak két – három napig voltam távol a szüleimtől – pontosabban anyámtól, mert apám még gyermekkoromba elhagyott bennünket. Még nyári táborba sem mehettem el, mint többiek. Féltettek, mert beteges, vékonyka srác voltam… vagyok. A sors fintora, hogy bár utáltam iskolába járni, többet és jobban tanultam, mint a korombéliek. És most itt vagyok. Nem mintha tudnám mit is akarok, vagy miért vagyok itt. Olyan, az életem, mint ezé a hülye villamosé, csak haladok a mások által lerakott síneken, mert nincs más választásom.
- Szia, András – nyitott ajtót egy hatalmas férfi, majd könnyedén felkapta a hátizsákomat és vállamat megragadva beterelt a félhomályos előszobába.
- Csókolom Vilmos bácsi. – nyögtem zavartan.
- Ott még nem tartunk – röhögött, és leültetett a kanapéra. – Tegezhetsz nyugodtan. Kérsz egy sört?
- Nem szoktam … - kezdtem, de a rögtön a szavamba vágott. – Hozok neked is, jól esik az, az ilyen dögmelegben.
Koccintottunk majd pár pillanatig némán szemléltük egymást. Nagybátyám igazi férfi volt. Kicsit félelmetes és, bár csak egy ócska rövidnadrágot viselt, tiszteletet parancsoló. Karjain, tetovált sárkányok tekergőztek, izmos mellkasát, alig borította szőr, és még a mértéktelen sörözés sem hagyott nyomott a hasán.
- Megnőttél – törte meg a csendet. – Nagyon szép fiú lett belőled. Képzelem, hogy bomlanak utánad a csajok a suliban. – mosolygott.
- Aha – dünnyögtem.
- Fáradt vagy? – kérdezte. – Megmutatom a szobádat. Pihenj le nyugodtan. Én nemsokára elmegyek, de vacsi van hűtőben.
Egyedül maradtam. Furcsa volt, és kicsit izgalmas. Manzárdszobám a hajdanvolt cselédeknek készült, így kicsi, sötét, és mint később kiderült igencsak meleg volt. Épphogy elfért benne egy ágy, régi nyikorgó szekrény, asztal, székkel és egy foszladozó huzatú fotel. Ledűltem. A menyezettet valószínűleg félévszázada festették utoljára. Olyan más volt! Persze minden megváltozhat, én is megváltozhatok, és olyan leszek, mint mindenki más. Mielőtt eljöttem otthonról, kidobtam mindent, ami a régi életemre emlékeztetett: egy szép mintás harisnyát, az anyámtól ellopott műselyem hálóinget és kedvenc fekete tangáját, ami „véletlenül” elkeveredett. Ritkán voltam boldog, de azok a percek, amikor viseltem őket örökké megmaradnak. Talán tizenhárom éves lehettem, amikor rádöbbentem, hogy valami baj van, nem érzem magam jól a bőrömben, és fiú létemre mindinkább a kislányok ruhái, filmjei – Hannah Montana volt a kedvencem - kezdtek vonzani. Ha egyedül voltam otthon, anyám szekrényéből egykettőre előkerült a bugyi, a melltartó, a magas sarkú cipő, a szoknya blúzzal. Eleinte csak viccnek tűnt az egész, kelléknek egy izgi masztizáshoz, de aztán lassan egyre jobban beszippantott ez a világ, és néha már fizikai fájdalmat éreztem, ha ilyen vagy olyan ok miatt, nem vehettem fel legalább egy selyembugyit. Bár, gépemen egyre csak gyűltek a travikról készült filmek és képek csak nem akartam beismerni, hogy más vagyok. Hiszen a lányokat is szerettem! Még – reménytelenül – szerelmes is voltam egyik osztálytársamba. Ingadoztam a travik, a lányok és a pasik között. Szombatonként, miközben a többiek bulikba jártak én a chaten mutogattam magam, nem mintha igazán vonzottak volna a hájas, pocakos öreg taták, de jólesett a dicséretük, élveztem azt, ahogy ők élvezik a testem látványát. Szörnyszülött vagyok. Idáig jutottam az önsajnálatban, amikor kulcscsörgésre lettem figyelmes. Máris hazatért a nagybátyám? Letrappoltam a lépcsőkön és megpillantottam Alexot – legalábbis ez a név volt a jobb vállára volt tetoválva.
- Szióka! – üdvözölt – hát te vagy az Andris. Láttam rólad képeket, de a valóságban sokkal szebb vagy.
- Szia – nyögtem, hirtelen nem tudtam mi a megdöbbentőbb: nagybátyám fura barátja, az hogy képeket mutogatott rólam a fura barátjának, vagy Alex őszintének tűnő dicsérete.
- Úgy örülök, hogy megérkeztél – áradozott és szorosan átölelt.
Pár pillanat múlva megpróbáltam elhúzódni, de nem engedett. Furcsa, kicsit undorító, de ugyanakkor izgató volt a bőrömön érezni testének finom melegét, beszívni bódító parfümjének illatát. Elvörösödtem. Persze rögtön észrevette és miközben formás szája mosolyra húzódott, kellemes lehelete végigperzselte az arcom.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.22 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 jociy 2017. 09. 18. hétfő 10:51
Nekem teszik,pillanatok alatt kemény lettem smile
#9 deajk2008 2017. 07. 15. szombat 08:29
nekem tetszik a homoszex... jó lett
#8 Cleanse 2017. 03. 5. vasárnap 21:49
Nem vonzanak a travi történetek, de ezt kellemes volt olvasni. Nagyon jól csűrted, csavartad a szavakat. Mire feleszméltem, hogy vajon mióta olvasom már a végén voltam. smile

Várom a folytatást. 10 p.
#7 cscsu50 2017. 03. 4. szombat 19:09
jó közepes
#6 sipospista 2017. 03. 4. szombat 09:25
Joo.csak folytasd
#5 genius33 2017. 03. 3. péntek 18:06
Egész kellemes irás smile
#4 veteran 2017. 02. 28. kedd 16:27
Másvilág,de olvasható.
#3 sportyman (alttpg) 2017. 02. 28. kedd 09:15
A travi meg a homoszexualitás nem az én világom, de nem rossz történet...
#2 A57L 2017. 02. 28. kedd 04:43
Nem rossz,de közepes.
#1 Törté-Net 2017. 02. 28. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?