A bűntudat rabságában
Megjelenés: 2017. január 23.
Hossz: 153 994 karakter
Elolvasva: 3 015 alkalommal
Az új, alacsonypadlós villamos halk szisszenéssel állt be a sétálóutca forgalmas megállójába. Hagytam, hogy a csivitelő, zajongó iskolatársaim egymást lökdösve feltóduljanak, mellőzve minden jómodort és udvariasságot, hátrahagyva az idősebb utasokat. Nem érdekelt. Hosszú hónapok óta zombiként, magamba zárkózottan figyeltem csupán a körülöttem zajló világ minden eseményét és valahogy nem foglalkoztam mások problémáival. Amúgy meg ez fordítva is igaz, ugyan ki törődött volna egy tizennyolc éves, társaságkerülő, magányos kamaszfiúval?
Immunis lettem az iskoláslányokra, nem jártam senkivel, és nem kerestem kiutat a depressziómból, pedig jó ideig az ismerőseim, és még a korábbi szerelmem is rengeteget unszoltak. Kizártam a külvilágot, csupán a tanulásban volt még valamennyi részem, mert a szüleim rengeteget szekáltak. Sokszor mondogatták, hogy ha másra nem, legalább rájuk legyek tekintettel, csak jót akarnak, hogy az életben majd önállóan is boldoguljak.
Még néhány nap, és vége a harmadik gimnáziumi évemnek, elmélkedtem magamban, ahogy az ajtóban lévő tumultusba furakodva felpréselődtem a villamosra.
Igyekeztem nem nézni senki szemébe, többnyire csak a földet bámulva közlekedtem, de most sodródva a sokasággal egy előttem álló nővel akaratlanul összeütköztem. Tudat alatt érzékeltem, hogy pont egy ilyen szerencsétlent kellett még nekem is megtaszítanom, mert szegény a hűvös, esős napon a vékony ballonkabátjában maga is elég vézna és soványka volt. Rosszallóan fordult hátra, hogy rám ripakodjon, de az ajkai csak hangtalan mozdultak, ahogyan keserves képpel tudomásul vette a bocsánatkérő mormolásomat. Az arca igazán szép volt, de mégsem ez fogott meg, hanem a tekintetéből áradó szomorúság és keserűség. Mintha csak tükörbe néztem volna, úgy láttam meg a szürke szemében a saját életuntságomat, aztán sietősen, zavartan lesütöttem a szemem.
Rettentően sovány volt. A nyitott ballonkabátja keskeny résén bepillantást nyertem a testére. Melle szinte nem is létezett, csak apró, bogyónyi kitüremkedést takart az egyik oldalon a félrecsúszott kabáttól belátható, piros blúza. Semmi has, nagyon keskeny csípő, a felsőn hullámokban átvilágító, megszámolható bordák. Megsajnáltam, hiszen ez a beteg nő az anorexia minden jelét magán hordozta. Lejjebb elegáns szövetnadrág, és lapos bőrcipő, ami valamennyire kompenzálta a vékony lábakat.
Immunis lettem az iskoláslányokra, nem jártam senkivel, és nem kerestem kiutat a depressziómból, pedig jó ideig az ismerőseim, és még a korábbi szerelmem is rengeteget unszoltak. Kizártam a külvilágot, csupán a tanulásban volt még valamennyi részem, mert a szüleim rengeteget szekáltak. Sokszor mondogatták, hogy ha másra nem, legalább rájuk legyek tekintettel, csak jót akarnak, hogy az életben majd önállóan is boldoguljak.
Még néhány nap, és vége a harmadik gimnáziumi évemnek, elmélkedtem magamban, ahogy az ajtóban lévő tumultusba furakodva felpréselődtem a villamosra.
Igyekeztem nem nézni senki szemébe, többnyire csak a földet bámulva közlekedtem, de most sodródva a sokasággal egy előttem álló nővel akaratlanul összeütköztem. Tudat alatt érzékeltem, hogy pont egy ilyen szerencsétlent kellett még nekem is megtaszítanom, mert szegény a hűvös, esős napon a vékony ballonkabátjában maga is elég vézna és soványka volt. Rosszallóan fordult hátra, hogy rám ripakodjon, de az ajkai csak hangtalan mozdultak, ahogyan keserves képpel tudomásul vette a bocsánatkérő mormolásomat. Az arca igazán szép volt, de mégsem ez fogott meg, hanem a tekintetéből áradó szomorúság és keserűség. Mintha csak tükörbe néztem volna, úgy láttam meg a szürke szemében a saját életuntságomat, aztán sietősen, zavartan lesütöttem a szemem.
Rettentően sovány volt. A nyitott ballonkabátja keskeny résén bepillantást nyertem a testére. Melle szinte nem is létezett, csak apró, bogyónyi kitüremkedést takart az egyik oldalon a félrecsúszott kabáttól belátható, piros blúza. Semmi has, nagyon keskeny csípő, a felsőn hullámokban átvilágító, megszámolható bordák. Megsajnáltam, hiszen ez a beteg nő az anorexia minden jelét magán hordozta. Lejjebb elegáns szövetnadrág, és lapos bőrcipő, ami valamennyire kompenzálta a vékony lábakat.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 70 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
v
vasas62
2024. december 3. 16:42
#18
Igen jó krimi lett.
1
A
Andreas6
2021. augusztus 25. 18:38
#17
Nem tudom, feltűnt-e, hogy egyedül te nem tudtad értékelni ezt a kitűnő történetet? Uram! A hiba az ön készülékében van!
1
A
Akai Mózes
2020. május 15. 12:39
#16
Nagyon jó írás.
1
v
vénember
2018. szeptember 20. 11:58
#15
mint a többi
1
g
genius33
2017. március 11. 18:26
#14
Nagyon jó! Gratula hozzá. Az első betütől az utolsóig lekötött. 🙂
1
U
Ulysses
2017. március 5. 19:07
#13
Jó kis "naiv" történet. A való életben nem állná meg a helyét sok helyen, ám fantáziának elmegy. Olvasmányos, választékos, kellemes, helyenként izga...tó, viszont alig izgalmas, mert nagyon lehet sejteni már az elején a "csavart". Tehát nem igazi meglepetés a lány vallomása. Sajnos használható tanáccsal nem tudok szolgálni, miként lehetett volna a feszültséget tovább fenntartani, hogy ne tűnjön ennyire lineárisnak a cselekmény.
1
a
A57L
2017. február 19. 04:44
#12
Jó történet.
1
n
navi71
2017. február 5. 21:59
#11
10 pont!
1
c
cscsu50
2017. január 25. 09:39
#10
nagyon jó
1
v
vakon54
2017. január 24. 21:48
#9
A feleségem és én 10x10 pontal jutalmazzuk-e írásodat.
1
s
sunyilo
2017. január 24. 21:26
#8
Faszság. Ráadásul qrva hosszú...
1
l
listike
2017. január 24. 10:08
#7
A jól megszokott tökéletes történetek egyike. 10pont.
1
T
Tiko69
2017. január 23. 20:43
#6
Számomra az eddigi legjobb, amit itt olvastam!
1
v
veteran
2017. január 23. 19:04
#5
Remek!!!!10 pont
1
p
pándi tibor
2017. január 23. 18:05
#4
Kétségtelenül az egyik legjobban megírt történeted!!! Csak arra kérlek,ilyen színvonalon írj még több remekművet!!!
1
s
szekely18
2017. január 23. 15:48
#3
Gratulálok! Nagyon jó történet! 10 pont
1
A
Andreas6
2017. január 23. 08:22
#2
Méltatlanul kevés pontokat kapott ez a történet - nyilván azoktól, akik csak a tömény pornó után érdeklődnek, ez pedig nem az - hála Istennek! kitűnő fogalmazás, érdekes meseszövés, tökéletes helyesírás! Mondjuk, egy kicsit több szex tényleg belefért volna, így 9 pontot adtam. Gratulálok!
1
T
Törté-Net
2017. január 23. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1