A+ A-

Kiadások 1. rész

Jayne arra gondolt, hogy túl sokáig halogatta a dolgot. Már túl volt azon, hogy racionálisan meg lehessen oldani a problémát. Úgy vélte, hogy igazából már akkor megpecsételődött a sorsuk, amikor az édesanyja munka nélkül maradt.
A lány anyja apró házának konyhájában üldögélt. A nő évekkel korábban vette, de a hitel szinte még mindig kifizetetlen volt. Ez volt a probléma, amiről beszélniük kellett. Carla a lánnyal szemben ült az asztalnál és a teáját kavargatta. Jayne már korábban jelezte, hogy fontos mondandója van.
- Mi a baj Jayne? - kérdezte Carla a lányt és az asztalon átnyúlva megpaskolta a kezét.
Jayne az anyjára nézett. A nő korán teherbe esett vele. Ő most 22 éves volt, de az édesanyja csak 41. Valami átok ülhetett a családon, mert Jayne hasonló cipőben járt most, mint annak idején édesanyja. Házasságon kívül született egy fia egy gazembertől, aki azonnal lelépett, ahogy megtudta, hogy a lány gyereket vár. Az anyja ehhez képest jobban járt. Az apjuk csak öt év együttlét után hagyta ott a családot. Így hát itt volt egy középkorú elvált asszony, a lányával, aki egyben fiatal anyaként egy négy éves fiút nevelt. Nem a legígéretesebb felállás.
- Nos..- kezdte Jayne, de ahogy eljutott oda, hogy beszélnie kellett, képtelen volt a szavakat megformázni.
- Édesem! Mit mondtam mindig a rossz hírekről? Nem kell őket becsomagolni. Csak mondd ki és majd találunk megoldást. - mondta az anyja, majd hirtelen eszébe jutott valami és megkérdezte:
- Istenem, csak nem vagy megint terhes?
- Anya! Dehogy is! Figyelj rám! Megtiszteltetés volt, hogy átengedted a családi pénzügyek kezelését az első egyetemi évem után, de mindent tönkretettem. Amikor elvesztettem az éttermi állást, még minden rendben volt. De amikor az állatkereskedésben is ugrott a munka, egy kicsit kezdtünk megszorulni. Azután te is munka nélkül maradtál és nem volt több bevételünk. Húztam a dolgot, amíg lehetett, de ennyi volt. Az e havi számlákat a kábeltv kivételével kifizettem, de már ehhez is zálogba kellett tennem pár dolgot. A következő hónapban nem lesz pénzünk vagy a házad hiteltörlesztésére, vagy a kocsira, vagy az én albérletemre vagy Todd óvodájára. Azt sem tudom melyiket válasszuk. Ha az egyiket kifizetjük, a másik hármat nem tudjuk. Az egész az én hibám. -mondta Jayne és mire a beszéde végére ért, könnyezett.
Amikor az utolsó szavak is elhagyták az ajkát, az asztalra borult és eltakarta az arcát a karjával. Nem akart a kis burokjából előjönni. Részben azért, mert kudarcot vallott, részben azért, mert tudta mi következik. Mielőtt felnézhetett volna, már meg is érezte az anyja karját, ahogy az átöleli hátulról. A nő magához szorította és a fülébe suttogott:
- Nem a te hibád- mondta Carla újra és újra.
Jayne bűnösnek érezte magát és azt akarta, hogy az anyja hibáztassa, de a lelke mélyén tudta, hogy ez sohasem fog bekövetkezni.
- Annyira sajnálom - mondta a lány felnézve.
- Az állásaidat azért vesztetted el, mert a helyek bezártak. Nem voltál sem lusta, sem alkalmatlan. Engem hasonló ok miatt bocsátottak el. Semmi rosszat nem tettünk. Nem akarom, hogy emiatt rosszul érezd magad.
A lány látta, hogy anyja szemében is könnyek jelennek meg. Egy darabig csak ültek ott, átölelve egymást, kizárva a környező világot. Azután a könnyek felszáradtak. Carla visszaült az asztal túloldalára és a teáját kortyolgatva szeretettel nézte a lányát.
- Kösz anya! - mondta Jayne.
Carla úgy tett, mint aki meg sem hallja. Nem kell megköszönni azt, hogy tette, amiről úgy érezte, hogy tennie kell.
- Akkor...van valami ötleted? - kérdezte végül a nő.
- Semmi az égvilágon - felelte Jayne.
Mindketten kitartóan próbáltak munkát szerezni a környéken, de nem jártak sikerrel. Senki nem akart felvenni egy negyvenes nőt csak egy érettségivel és egy huszonéves fiatal anyát egy év után félbehagyott egyetemmel.
- Még a sztriptízbárban is jártam - vallotta be végül Jayne, majd folytatta:
- Örömmel felvettek volna, de olyan dolgokat kellett volna tennem, amikre nem vagyok képes..sajnálom anya!
- Todd ne tudjon meg semmit! Majd kitalálunk valamit.
Azután csöndben ültek a konyhában, ami lehet hogy nem sokáig lesz az övéké. Semmilyen ötletük nem volt.
Három hét eltelt és a számlák kiegyenlítésére már csak pár nap volt hátra. Támogató családi háttér hiányában mindkét nő kitartóan próbált pénzforrást találni, de ahogy fogytak a lehetőségek, Jayne egyre elkeseredettebbé vált.
Kedden végül újra elment az édesanyjához az utolsó lehetőséggel. Igazából már a keresése első napján hallott róla, de akkor azonnal elvetette. Mostanra viszont nem maradt más. El akarta mondani az anyjának. Egyféle megerősítésként azt várta, hogy Carla is olyan visszataszítónak találja az ötletet, mint ő, és azt mondja, hogy nem éri meg.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.07 pont (96 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 deajk2008 2017. 07. 4. kedd 11:07
nagyon jó lett... folytasd bravó!! 10p
#8 sipospista 2017. 01. 10. kedd 14:57
Brutal jo lett
#7 cscsu50 2017. 01. 8. vasárnap 20:54
egész tűrhető
#6 genius33 2017. 01. 8. vasárnap 17:04
A végére csak beindult.
#5 veteran 2017. 01. 6. péntek 15:43
Ez jó! Folytasd.
#4 Akai Mózes 2017. 01. 6. péntek 12:50
Folytatást! Jó!
#3 vakon54 2017. 01. 6. péntek 12:19
fenotrin legyélszives és folytazsd. 10 pont.
#2 feherfabia 2017. 01. 6. péntek 07:07
Tetszett
#1 Törté-Net 2017. 01. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?