Hármas szex a régi házunkban

Alig vártam hogy végre kitehessem a lábam kettőkor a suliból. Szerettem iskolába járni, de most igazán örömteli, és nőies feladat várt rám, költözködtünk! Minden a régi maradt, csak a házunk lett más, végre elkészültek anyu által megálmodott álomlakással.
Nagyon szép nyári nap volt, a felhők fehéren díszelegtek a kék ég tetején, és a nap sugarai erőteljesen átszűrődtek rajtuk, ontva magukból a hőt. Egy fehér topban és egy terepmintás mini gatyában voltam, örültem hogy végre a jó idő alkalmával megmutathatom a combjaim. Sokat edzettem hogy formában tartsam őket, és hogy jól szerepelhessek az területi úszó bajnokságon is.
Elméláztam az út alatt ezeken a dolgokon, és észre sem vettem, hogy véletlenül a régi házunkhoz érkeztem. Nálam volt a kulcs. Bemegyek, gondoltam, elbúcsúzom a háztól ahol 17 évet éltem.

Felmentem a lépcsőn a 2. emeletre, kinyitottam az ajtót, bementem. Az üres előszobában nagyon kellemes hűvös volt. Ott állt egy vörös kanapé odahányva az egyik sarokba, leheveredtem rá, és körbe tekintgettem.
– Milyen furcsa így – gondoltam, és elterültem. Ismét belemerültem a régi szép emlékeimbe, behunyt szemmel nosztalgiáztam. Amikor megszülettem, ide hoztak, ezen a kanapén ültem meg egyedül először, erre állított anyu fürdés után, amikor megtörölgetett, itt olvastam fel nagyinak a házi feladatot, itt csattant el az első csókom.
Mosolyogtam, és nyújtózkodtam egyet. Élveztem, ahogy a hűvös kanapé elfelejteti velem a kint zajló harcot a meleggel.

Hirtelen zajra lettem figyelmes. , zár kattanás, az ajtó kinyílt.
Apa volt az, és még 3 másik, jó kiállású 20-25 év körüli férfi. Munkásoknak néztek ki.
– Szia kicsim, jó hogy itt vagy. Itt tudsz maradni még egy kicsit? – kérdezte.
– Szia, hát, ha nagyon muszáj, bár lenne dolgom.
– Figyelj Ida, a két fiatalember vízvezeték szerelő. Kérlek, mutasd meg nekik, hogy hol repedt meg a konyhában a cső, tudod, hogy addig nem adhatjuk át a lakást. Nekem most sietnem kell, majd vacsoránál találkozunk. Szia! – és ezzel el is viharzott.
Ránéztem a 2 srácra, és ők is engem méregettek. Félénken rájuk mosolyogtam, majd intettem nekik, merre jöjjenek.
– Szia, hallottam Ida vagy. Én Feri vagyok, ő pedig az öcsém, Barna.
– Sziasztok – köszöntem, és a fiatalabbik srác is biccentett, miközben elkezdte szétkapni a csövet.