A+ A-

Művészi fotók

Fordítás
Tracy a szombati újságban vette észre a művészeti vásár reklámját. A legjobb barátnője születésnapja előtt két héttel úgy vélte, hogy ott biztosan talál majd valami, ami Luciának tetszeni fog. Talán valami ékszert vagy díszt a hajába.
Így hát buszra szállt és elment a megadott parkba. Mire az utolsó bemutató sátorhoz ért, csalódott volt. Semmit sem talált, amit megfelelőnek tartott volna. Az utolsó helyen gyönyörű keretezett képeket talált. Tudta, hogy itt már semmit nem fog venni, de úgy határozott, hogy puszta műélvezetből végignézi a kínálatot. A képek java részén cuki állatok voltak: kiskutyák, kismacskák, nyuszik. Kisebb részükön játszó gyerekek voltak.
- Mindegyik képet én csináltam. - mondta egy hang Tracy mögött.
A lány hátrafordult és egy egyedi festésű pólót viselő nőt látott, aki Tracy válla fölött nézte a képeket.
- És a kereteket is - tette hozzá a nő.
- Igazán jól sikerültek - mondta elismerően Tracy és újra a képek felé fordult.
- Köszönöm - mondta a művész.
Tracy visszanézett a nőre. Nem volt nagyon magas, talán 3 - 4 hüvelykkel lehetett több a lánynál. A csinos mosolygó arcot királykék haj keretezte. A hajszín meghökkentő volt, mert Tracy az édesanyja korabelinek tippelte a nőt.
- A nevem Carly. Téged hogy hívnak? - kérdezte a nő.
- Tracy.
- Nos Tracy...Ha tetszenek a képeim, beugorhatnál valamikor a stúdiómba. Mutathatok még párat a munkáimból - mondta a nő és átnyújtott egy névjegykártyát.
Volt valami a pillantásában, amitől Tracy furcsán érezte magát. Nem volt kényelmetlen érzés, csak úgy érezte, hogy felmérik. Elvette a kártyát és a zsebébe csúsztatta. Megköszönte a meghívást és hazafelé indult.
A következő szombat szürke és esős volt. Tracy unatkozott. Úgy döntött, hogy kitakarítja a szobáját, ha már az édesanyja úgyis folyton ezzel nyaggatja. Takarítás közben kezébe akadt a névjegykártya, amiről meg is feledkezett.
“Carly LaRoche, Fotók és egyedi keretek., 210 Maple Ave.”
A meghívás jobb elfoglaltságnak tűnt, mint a takarítás és a cím gyalog sem volt messze. Amikor megérkezett, Tracy kicsit megzavarodott. Nem látott cégtáblát. A ház pont olyan volt, mint a többi az utcában. Újra megnézte a címet a kártyán, majd próba - szerencse alapon becsengetett. Az ajtó kinyílt és a lány biztos volt benne, hogy rossz helyen jár. Az ajtót nyitó nő nem emlékeztetett a művészre a parkban. Zöld színű férfi munkásinget és sötét nadrágot viselt. A haja nem kék volt, hanem barna, néhány világosabb tinccsel. Már éppen elnézést akart kérni, amikor a nő megszólalt:
- Tracy! Örülök, hogy látlak. Gyere be!
- Carly? - kérdezte tétován a lány.
- A haj teszi. A vásárokon gyakran viselem azt a kék parókát. Felhívja rám az emberek figyelmét. - magyarázta a nőt.
Tracy a szemébe nézett és felismerte a barátságos mosolyát. Csak annyit tudott mondani:
- Huhh..
- Örülök, hogy eljöttél! - mondta lelkesen a nő, majd a lány vállát átkarolva a ház belsejébe irányította Tracyt.
A lány meglepődött a közvetlenségen. A nő olyan közel húzta magához, hogy érezte annak az ing alatti, melltartóval nem korlátozott rengő kebleit a karjával.
A stúdió egy nagyobb helyiség volt a ház hátsó részében. Egy csomó vászon és fényt szétszóró ernyő volt benne. Az egyik sarka nappalinak volt berendezve. Perzsa szőnyegen egy kanapé és kávézóasztal. A kanapé mögött könyvespolc sok könyvvel és kisebb - nagyobb fotós díjakkal, emlékplakettekkel.
- Foglalj helyet! Kérsz valamit inni?
- Köszönöm, nem - felelte Tracy és folytatta a helyiség tanulmányozását.
- Azt hiszem én egy kis borra vágyom - mondta Carly és a sarokban álló hűtőhöz lépett.
Tracy lelült a kanapéra, a nő pedig kinyitott a borosüveget.
- Biztosan nem kérsz?
Az ajánlat meglepte a lányt. Azt hitte, hogy a nő korábban üdítőre vagy gyümölcslére gondol. Tetszett neki, hogy egy ilyen tehetséges fotós felnőttként kezeli, így azt felelte:
- De igen. Csatlakozom hozzád.
A házigazda kitöltötte a bort és mielőtt leült volna, levett három könyvet a polcról. Az egyiket Tracynek nyújtva azt mondta:
- Ezek olyanok, mint amilyeneket a múlt heti vásárra vittem.
A lány kinyitotta a könyvet és meglátta az ismerős aranyos állatkákat. Ahogy lapozta a kötetet, a gyűjtemény felénél Tracy korabeli fiatalok is kezdtek megjelenni a képeken az állatok mellett.
Miután végzett az első kötettel, nagyot kortyolt a borból. A szokatlan, égető ital végigömlött rajta a gyomrába, ahol egész testét átjáró hőhullámmá alakult. Amikor a hullám elérte a fejét, enyhe szédülés fogta el. Eddig csak különleges alkalmakkor ihatott és akkor is általában csak egy gyűszűnyit. Ez volt ez első nagy kortya és krákogva próbálta megakadályozni a köhögését.
- Finom, ugye? - kérdezte Carly.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.79 pont (61 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 deajk2008 2017. 07. 18. kedd 04:53
nagyon szeretem a leszbiséget... izgató lett
#10 A57L 2017. 03. 4. szombat 05:09
Nem is lett olyan rossz.
#9 tomi19 2016. 12. 27. kedd 14:21
Kár pedig izgalmas történet...
#8 fenotrin 2016. 12. 26. hétfő 13:13
Én is szívesen olvasnám, de sajnos nincs folytatás, az írója
itt befejezte. Fantázia hiányában én csak fordítok, úgyhogy ennek itt
a vége.
#7 tomi19 2016. 12. 25. vasárnap 18:46
Szuper volt 10 pont szívesen olvasnám a folytatását....
#6 RAVETRAIN 2016. 12. 25. vasárnap 11:11
Ez nagyon nagyon jó darab! Mondjuk nekem még jobban tetszene egyes szám első személyben. Szerintem úgy izgatóbb lenne! De persze így is az! Nagyon szexi!
#5 sipospista 2016. 12. 22. csütörtök 12:36
Johet a folytatas.szuper
#4 sunyilo 2016. 12. 21. szerda 23:26
Jó lett.
#3 Pavlov 2016. 12. 21. szerda 18:37
Pontos, precíz fordítás!
#2 Olvasó 2016. 12. 21. szerda 04:56
Nagyon tetszett. smile
#1 Törté-Net 2016. 12. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?