Egy fényképpel kezdődött 2. rész

A nő szavai után – „Csatlakozhattok... ” – ismét súlyos csend telepedett a magas várfalra. A szél egyfolytában fújt, a nap már alacsonyan járt, hosszú árnyékokat vetve a kőperemre.
A fiú és a lány egymásra néztek, majd vissza rátok. Látszott rajtuk a belső küzdelem: a döbbenet, a kíváncsiság és a hatalmas izgalom elegye.
Végül a lány szólalt meg először, halk, remegő hangon:
„Mi... csak sétálni jöttünk ide. Véletlenül. Nem gondoltuk, hogy... bárki is lesz itt fent. ” Elpirult, és lesütötte a szemét egy pillanatra, majd folytatta: „Lent voltunk a völgyben, és feljöttünk a várhoz naplementét nézni. Hallottuk a... hangokat. Először azt hittük, valaki rosszul van. De aztán... megláttuk önöket... titeket... ”
A fiú átkarolta a lány vállát, láthatóan erőt merítve belőle, és folytatta:
„Én... Dániel vagyok. Ő pedig Eszter. Együtt járunk már másfél éve. Mindketten 19 évesek vagyunk. Még... soha nem csináltunk semmi ilyesmit. Csak csókolóztunk, simogattuk egymást, de ennél tovább sosem jutottunk. Mindig azt mondtuk, majd, ha eljön az ideje... ”
Dániel nyelt egyet, a hangja egyre rekedtebb lett:
„Aztán megláttuk, ahogy... maga maszturbál. És utána őt... ” – mutatott rád – „ahogy elélvez. Nem tudtunk elmenni. Mintha... megbénultunk volna. Még soha életemben nem láttam ilyet. Olyan... nyers és gyönyörű volt egyszerre. Eszter keze is remegett az enyémben. Éreztem, hogy ő is teljesen felizgult. A bugyija... már teljesen át volt ázva, amikor megérintettem. ”
Eszter arcát mély pír öntötte el, de nem tiltakozott. Sőt, halkan hozzátette:
„Amikor maga... hátulról kefélte őt, és aztán amikor lovagolt rajta... én még soha nem éreztem ilyen forróságot lent. Mintha az egész testem lángolt volna. Láttam, milyen vadul élvezik, mennyire átadják magukat egymásnak... és én is azt akartam. Féltem, de... nagyon akartam. ”
A nő gyengéden mosolygott rájuk, és közelebb lépett. A hangja meleg és megnyugtató volt:
„Köszönöm, hogy őszinték voltatok. Ez nagyon fontos. Nincs semmi baj a tapasztalatlansággal. Sőt... gyönyörű dolog lehet, ha jó kezekbe kerül. ”
Rád nézett, te pedig bólintottál. A nő folytatta:
„Ha igazán szeretnétek, lassan és óvatosan megmutatjuk, milyen az, amikor két ember igazán élvezi egymást és másokat. Semmi sem kötelező. Bármikor megállhattok. Csak mondjátok ki. ”
Dániel és Eszter ismét egymásra néztek. A fiú végül mély levegőt vett, és határozottabban, bár még mindig remegő hangon válaszolt: