Tehenészet

Zsófi vagyok. A faluban, ahol felnőttem, mindenki ismert mindenkit. Még a teheneket is. A Szabóékét, a Kisékét, a régi téesz után maradt állományt. Anyám azt mondta, kicsi koromban a kerítéshez másztam, hogy nézhessem őket. A nagy barna szemüket. A nyelvüket, ahogy legyalulják a sót a kövekről.

Apámnak ez nem tetszett. Ő a malacokkal foglalkozott. Azt mondta, a tehén buta állat. De a malac is az, csak másmilyen. Ezt nem mondtam neki.

Tizennégy voltam, amikor eldöntöttem, hogy élelmiszeripari szakközépbe megyek. A Pesti Barnabásba. Tejtermelői szakra. Anyám sírt a büszkeségtől, apám a kocsmában inni maradt. Azt mondta, lányom, azért a disznóvágás sem állatkert.

Pesten idegen volt minden. A táblák, a metró, a sietés. De az iskola udvarán volt egy tankonyha. Meg egy tejüzemcske. Ott legalább értettem, mit kell csinálni. A pasztőröző gép úgy bőgött, mint a borjú, ha elveszti az anyját.

Ritával az első gyakorlaton kerültünk közelebb egymáshoz. Két széken ültünk a folyosón, mert a lányok bent dohányoztak az öltözőben. A haja olyan szőke volt, hogy a villanyfényben majdnem fehér. Kérdezte, honnan jöttem. Mondtam, onnan, ahol a busz is csak akkor jár, ha esik az eső. Ezen nevetett. Nem gúnyosan, csak úgy. Olyan hangon, hogy az ember azóta is emlékszik rá. Ő a szomszéd faluból ahova tavaly költöztek.

A képzés jó volt. Megtanultuk a HACCP szabályokat, a hőmérsékleti naplót, hogy a tej savfoka hogyan változik, ha három óráig áll a tartályban. Rita jobb volt az előírásokban, én a gépekben. A kezem mindig érezte, ha a szeparátor éppen le akar állni.

Aztán vége lett.

Két évig dolgoztunk egy tejtermék csomagolóba. A sor mellett álltunk, egymás mellett. Nyolc órán át jöttek az üres dobozok. Meg kellett tölteni őket. Aztán lefedni. Aztán tovább. Olyan volt, mintha az életünk is dobozba került volna. Lapos, unalmas, fémízű,   de volt munkásszállás,   ahol megtanultuk a közösségben élés rejtelmeit. Csak a rossz oldalát,   mert jó az nem volt.

Rita egyszer csak azt mondta egy szünetben.

– Nézd.

A telefonján egy hirdetés. Tehenészet. Tejfeldolgozókat keresnek. EU-s előírások ismerete. Papírozás. Szállítás előkészítése. A pénz jó volt. A helyszín? Az sem Pesten. Mindkettőnk falujától egy útvonalon. Fél óra céges kisbusszal. Reggel ötkor indul, délután fél háromkor vissza.

Azt hittük, sinen vagyunk.