A+ A-

Orál-bár

Irina idegesen nézett körbe a homályos, füstös kis helyiségben. Legalábbis ő azt érezte, hogy az álmatag fények és a dohányfüst közeli falakként zárulnak köré. Ez volt az első munkanapja és, bármennyire is lelkesedett korábban, a Fung-hszi olyannak tűnt, mint egy hatalmas sárkány embernyi fogakkal tarkított pofája, mely épp készül elnyelni őt.
A kínai bár a város prominens negyedében, azon belül is egy igen felkapott környéken kapott helyet, nem is véletlenül. Irinának is számtalan ismerőse volt, aki csak dicshimnuszokban tudott beszélni A Fung-hsziról, így, nagy A-val. Ezek után a lány hamar azon kapta magát, hogy másra se vágyik, mint hogy itt dolgozhasson és ő is részese lehessen ennek a varázslatnak.
Bárcsak ne tette volna!
Nem mintha rosszul bántak volna vele. Képzeletében repkedhetnének a rossz arcú kínai maffiózók, akik szivarfüstbe burkolózva ücsörögnek a sarokban, és ha meglátnak egy csinos lányt, aki megtetszik nekik és ráböknek, annak a lánynak az élete ott azonnal véget ér. Legalábbis ami az élet lényegi vonatkozását illeti. De ilyesmiről szó se volt. Már csak azért se, mert a bár csak külsőségeiben volt kínai.
Sokakban felmerült a kérdés, hogy vajon mit jelenthet egyáltalán a Fung-hszi név. Választ azonban senki sem kapott. Az ott dolgozó lányok előszeretettel röhögcséltek azon, hogy egy valójában a "punci" szó eltorzított, kínaisított alakja. Pun-ci. A magyarázat még meg is állhatta volna a helyét, de ki tudhatta? Irina már gondolt arra is, hogy ha alkalma adódik rá, megkérdezi a főnököt. Neki csak tudnia kell. Viszont, jelen összefüggésben nagy sajnálatára, a főnök még kevésbé is volt kínai, mint ő orosz. Ő legalább magas volt, karcsú, hosszú szalmaszőke hajjal és szikrázó kék szemekkel. Mint egy igazi orosz szépségkirálynő. A főnök viszont, két méter feletti termetével, robusztus, izmos testalkatával, széles vállaival, erős vonásaival, ősszel vegyülő fakószőke hajával még akkor is nehezen tagadhatta volna le északi származását, ha tucatnyi plasztikai műtéten esik át. Kínait pedig még az istenek sem csinálhattak volna belőle.
Valószínűleg anno egy kínai bevándorló alapíthatta a helyet. Akkor talán még tényleg azok a füstbe burkolózó, veszélyes alakok ücsörögtek a sarkokban. A Fung-hszi viszont azóta kézről kézre járt, és mára már ha csak mutatóban is akad itt egy kínai, még a vendégek között is, az csak a véletlen műve. Annak ellenére is, hogy a főnök, már csak a stílus kedvéért is, igyekezett legalább egy kínai lányt felvenni. Végül viszont csak Macuhira sikerült ráakadni, aki nagy sokára kötélnek is állt, őt pedig csak az nézhetné a körítéshez illőnek, akinek halványlila dunsztja sincs, mi a különbség egy kínai és egy japán között.
Változások ide vagy oda, a Fung-hszi viszont ugyanolyan maradt. Legalábbis ami a lényeget illeti. Bárkinek a kezébe is került a vezetés, azok mindig úgy gondolták, előnyösebb megtartani a profilt. Egy jól menő márkát ugye minek lecserélni?
A név jelentése viszont már egy-két személyzetcsere után feledésbe merült. De akár így, akár úgy, Irinának tetszett és készséggel elhitte, hogy a név a lábai között hordott testrésztől származik. És nem is volt alaptalan a feltételezés.
Vékony ujjai rászorultak a kezében tartott jegyzettömbre és figyelte, ahogy a tapasztaltabb felszolgálólányok róják a sorokat a gondosan megterített asztalok között, a keleties díszítőelemek kulisszái között, kerülgetve a plafonról lelógó, nyilván csak kinézetre selyem szőnyegeket. Ők is ugyanolyan ruhát viseltek, mint ő. Vagy legalábbis nagyon hasonlót. Hajukat hosszú pálcikákkal tűzték kontyba, lábukra harisnyát húztak, combfixszel megerősítve, végül pedig egy hosszú lábszárközépig lelógó, oldalt majdnem csípőig felhasított, keleties mintázatú köntöst. Alatta pedig semmit. A melltartót még engedélyezte volna a főnök, de ha már lúd, legyen kövér, mondták kacarászva a lányok, és a harisnyát leszámítva meztelen testükre húzták rá a klepetucit.
Irina ujjai még szorosabban ráfeszültek a jegyzettömbre, ahogy figyelte a vendégek sóvár tekinteteit, miközben végiggusztálják a lányokat, nem egy pedig még leplezetlenül utánuk is fordul. Más helyeken ezért minimum egy csattanós pofon járt volna. A Fung-hszi viszont más. Hátul a konyhában persze szakácsok garmadája dolgozott a finomabbnál finomabb ételek elkészítésén, és a lányoktól elvárták, hogy azokat is szakszerűen szervírozzák a fogyasztani vágyó vendégeknek. A menü viszont tartalmazott ennél sokkal... egzotikusabb elemeket is. Nevezetesen olyan kétlábú falatokat, amik nem a konyhában sültek ropogósra, hogy megtöltsék az éhes látogató bendőjét, hanem kopogó magassarkúban rótták a sorokat az asztalok között.
Irina megborzongott. Hogy került ő ide? Persze pontosan tudta a választ. És még azzal sem áltathatta magát, nem tudta, mire vállalkozik. De hát kívülről sokkal izgalmasabbnak és vonzóbbnak tűnik az ilyesmi.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.91 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Pavlov 2016. 03. 26. szombat 13:34
Érdekes koncepció! Tetszett a feszültség...
#8 cscsu50 2016. 03. 26. szombat 07:37
Egész jó
#7 papi 2016. 03. 25. péntek 19:48
Egész jó
#6 sunyilo 2016. 03. 24. csütörtök 21:04
Egész érdekes.
#5 cvirag 2016. 03. 24. csütörtök 20:57
Tetszik. Érdekes ötlet.
#4 zsuzsika 2016. 03. 24. csütörtök 17:47
Nem rossz.
#3 feherfabia 2016. 03. 24. csütörtök 05:52
Tetszett!
#2 A57L 2016. 03. 24. csütörtök 03:14
Nem lett rossz írás.8P
#1 Törté-Net 2016. 03. 24. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?