A+ A-

Férfi szemszögből 1. rész

2005.
Eléggé bekattantam; sok mindent el lehet mondani rólam, de azt, hogy a munkámat hanyagul végezném, nem. Még csak pár éve voltam annak a fiú kollégiumnak az egyik felügyelője, de a srácok csípték a fejemet, nem voltam túl szigorú, megértettem velük a hangot, elvégre én is világ életemben kollégista voltam. Volt kollégistákkal még ma is eljárunk fesztiválokra, bulikra, sokszor együtt iszunk, kocsmázgatunk, szórakozgatunk.
De aznap éjjel nem nekem, hanem a srácoknak kellett volna szórakozni. Koli-buli volt, dedós kis esemény, de persze lányok-fiúk ellógtak a buli előtt, hogy jól becsípjenek, aztán spiccesen táncoljanak. Mivel az iskola magas színvonalat nyújt, nem csapunk mi nevelők nagy hepajt az ilyen esetekből, a kicsiknek is kell élni; most fiatalok, elvezzék ki. A lány- és fiúkollégium külön-külön épület, ezeket a bulikat pedig a nagy étkezőben szoktuk tartani, mennek a fények, a hangos zene, minden, ami kell.
Én a piás pult mellett álltam, ahol szigorúan alkoholmentes cuccot lehetett inni, így kicsit sem volt fura, hogy a diákok fele szinte holt-részegen vergődött a parketten, már így, fél tizenegy felé. A kicsik sosem tudják mértékkel kiélvezni a pillanatot.
A lánykolesz két felügyelőjével beszélgettem, negyvenes, férjezett asszonyok voltak, az egyikük alacsony, kissé kövérkés, a másik pedig legalább ötvenötnek nézett ki, ráncos, mélyen ülő szemekkel. Mindketten besavanyodott nők voltak, akiknek csak nyűg volt egy ilyen bulin felügyelni. Nem volt nagy élmény velük a bájcsevej – akármikor ellőhettem egy poént, ők néha nagykegyesen maximum elmosolyodtak.
Olykor odajöttek a srácok is, de nem róttam szemükre, hogy inkább a spicces kislányokkal foglalkoztak, akik rendesen megmutattak magukból, amit csak kell. Voltak itt már igen fejlett lánykák, akiktől nekem is zúgni kezdett a fejem, ezért inkább néztem a földet, de nem akartam, hogy egy diáklány látványától felizguljak, az eléggé morbid dolog lett volna.
Az iskolában egyébként tanítottam is, de csak egy osztályban, nem volt rám nagy szükség, de azért mégis benyomtak, hogy legyen tennivalóm, amiért a fizetésemet kapom. Abba a tizenegyedikes évfolyamos osztályba járt az a kislány is, Panni, akit rendkívül csendesnek, magába zárkózottnak ismertem meg.
Sokat olvasott, nem nagyon volt benne a nagyhangú banzájokban, olyankor inkább elmaradt a többiek mögött, és elmerült a gondolataiba. Nem sokat beszélt, a jegyei átlagosak voltak, nem is nagyon tanult, inkább csak a könyveit bújta, és a maga kis dolgaival foglalkozott. Volt néhány barátnője, de ők is a csöndesebb stócból, bár annyira egyikük sem zárkózott el, mint Panni. Egy csöndes, jelentéktelen kislány volt, kedves, bár talán kicsit túl félénk.
Külsőre sem volt feltűnő látvány, nem olyan gyönyörű, akitől az embernek egyszerre feláll a zászlórúd, de nem is csúnya. Nem sminkelte nagyon magát, és nem is öltözködött úgy, mint a többi lány; nem járt mély dekoltázsú felsőkben, és a szoknyát is ritkán hordott, alá viszont mindig vett harisnyát. Alkatra csinos, az arca kedves, semmi extra.
Az addigi bulikon egyszer sem vett részt, ezért is lepődtem meg kicsit, mikor most megláttam. Két lánnyal jött, akik osztály- és szobatársai is voltak, mindketten részegek voltak... de ez a kis csöndes lányka is! Panni nem hangoskodott, mint a többiek, még csöndesebben, ha lehetséges, az eddigieknél, az egyik sarokba húzódott, és csukott szemekkel hallgatta a dörömbölő zenét. Nem is törődtem vele, arra gondoltam, csak a többi lány beszélte erre rá, hogy egyszer végre leitassák és lássák kőkeményen bulizni. Hát, ez nem jött össze, úgy látszik, ez a lányka részegen még tompább, mint eredetiben.
Egyszer csak, mikor véletlen épp felé néztem, láttam, hogy tágra nyílt szemekkel bámul rám. Nem törődtem vele, részegen sok marhaságot csinál az ember, ezt tapasztalatból tudom, de ő olyan kitartóan bámult, hogy aztán visszabámultam rá. Mikor legalább egy perce néztünk egymás szemébe, ő ajkába harapott, és elindult felém.
Na, rögtön azt gondoltam, itt jön az első részeg kislány, akit majd el kell támogatnom a kolesz ajtajáig, hogy ott a többi lány hánytassa meg, és ápolgassa tovább. Majdnem teljesen elért hozzám, mikor az egyik nagyobb darab táncoló lány hirtelen ellökte, és felém zuhant, épp idejében kaptam el, majd felállítottam, de nem lépett el tőlem, sőt, hozzám préselte kis testét, ami valósággal remegett. Finom sampon és tusfürdő illata volt, alkohol nem is érződött rajta, de azért tudtam, hogy az ilyen jó kislányoknak már a kevés is megárt.
- Minden oké? – kérdeztem, túlkiabálva a zenét, de úgy, hogy csak ő hallja meg.
- Tanár úr...
Alig bírt beszélni, fel sem emelte teljesen a fejét, arcát nyakamhoz nyomta, éreztem a bőrömön ajkainak érintését.
Na, itt már tudtam, hogy most egy mocsok fura szituációba keveredtem. Még mielőtt bárki megláthatott volna minket, gyorsan karon ragadtam, és kivittem az étkező elé, ahol épp senki nem volt rajtunk kívül.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.98 pont (66 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 masked.1980 2015. 04. 27. hétfő 21:04
Jó volt. De ha a csaj azt hiszi hogy csak álmodott akkor mitől hiányoznak a gombjai?
#9 A57L 2015. 03. 14. szombat 04:46
Közepes írás.
#8 papi 2015. 02. 11. szerda 19:55
Egész jó
#7 veteran 2015. 02. 4. szerda 11:18
Remek folytasd.
#6 listike 2015. 02. 4. szerda 09:39
Végre egy tisztességes tanár. Folytatsd.
#5 Rinaldo 2015. 02. 4. szerda 07:23
Jó.
#4 zsuzsika 2015. 02. 4. szerda 07:21
Nem rossz,de nekem is ismerős.
#3 Andreas6 2015. 02. 4. szerda 07:17
Nagyon tetszett! És most már végképp semmi okod, hogy ne engedd magadhoz...
#2 feherfabia 2015. 02. 4. szerda 06:11
Már olvastam,de nagyon tetszett!Volt folytatás is!
#1 Törté-Net 2015. 02. 4. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?