A+ A-

Én és a főnököm - Negyedik lélegzetvétel

Másnap délelőtt Kristóf szerencsére a vezetőséggel tárgyalt, maximum ebéd után számíthattam rá. Még nem tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá, hogyan kezeljem a dolgot. Mert mi is volt ez az egész? Vonzalom? Vágy? Mikor fordult egyáltalán a munkakapcsolat fizikai vonzódásba? Egész éjjel törtem a fejemet. Mellesleg egész éjjel az ajkamon éreztem Kristóf csókját. Annyira vágytam többre, még többre. Vajon ő is az első perctől kíván engem? És mi volt az első perc? A masszázsboksz vagy az iroda? Ezt még mindig nem tudtam kétséget kizáróan. Azért voltak pillanatok, mikor szégyelltem magamat, amiért kikezdtem egy nős férfival. De ilyenkor mindig az jutott eszembe, hogy Kristóf volt az, aki megcsókolt engem. Órák hosszat tudtam volna még tépelődni, de igyekeztem pihenni is valamit. Most az irodában pedig egy icipicit sem szeretném, ha Lillának feltűnne az el-elbambulásom. Ezt most nem akartam megosztani vele. Ebéd előtt megcsörrent a telefonom. Bea volt az. Az első találkozásunkat újabb követte és bevallom, jó volt vele beszélgetni, örültem a hívásának.
- Szia! Mi újság? - szóltam bele a telefonba vidáman.
- Szia. - sírós volt a hangja. - Van kedved ma találkozni velem?
- Persze. - vágtam rá azonnal. - Munka után? Fél 6kor végzek. Hol találkozzunk?
- Neked mi van közel? Részemről teljesen mindegy.
Pici gondolkodás után rávágtam a közeli bevásárlóközpontot és hozzátettem, hogy hatkor ott leszek. Azzal el is búcsúztunk. Örültem, hogy lesz, ami elterelje a figyelmemet Kristófról és a történtekről. A következő pillanatban Lilla felugrott az asztalától. Felnéztem, az asztali naptárját tartotta az egyik kezében, míg a másikkal egy ceruzát tartott a szájához és a végét rágcsálta.
- Mi történt? - kérdeztem tőle.
- Most néztem a naptárban, hogy már csak néhány hét és itt a csapatépítő tréning. - szólalt meg morfondírozva. - Április közepe.
- Ja, tényleg. - reagáltam és visszasüppedtem a munkámba.
- Hm, látom, nem vagy túl lelkes.
- De igen, csak sok a munkám.
Szerencsére Lillának akkor csörgött a telefonja, így megúsztam a kérdezősködést. Mert nagyon is tisztában voltam bele, hogy gyanús vagyok neki. Húzni - halasztani akartam a vallomást, minél később tudja meg Lilla, hogy van köztem és Kristóf közt valami, annál jobb nekem. Már csak azért is, mert mit mondhattam volna neki? Van köztünk valami egyáltalán? Újabb elbambulásomból a lift nyílása térített észre. Rövidesen megpillantottam őt. Egyenesen a szemembe nézett, majd elviharzott mellettem éppen csak köszönve. Nem is tudom, mit éreztem, talán kicsit leforrázottnak éreztem magam. Nem ezt vártam. De akkor mit? Mi a fenét vársz tőle? Hogy behívjon az irodába és ott az asztalon a magáévá tegyen? Hm... igen... Megráztam a fejem. Mégis mi a fenére gondolok? Basszus! Nős férfi. Nős! Felesége van.
- Elmegyünk ebédelni?
Hallottam Lilla hangját. Ránéztem. Értetlenkedve bámult rám, válaszra várva.
- Persze. - szóltam halkan. - Csak előbb beszólok Kristófnak.
Azzal felálltam és bekopogtam hozzá. Ahogy benyitottam, felpillantott, majd zavarodottan lesütötte a szemét.
- Csak szólni szerettem volna, hogy kimennék ebédelni.
- Rendben. - felelt és le nem vette rólam a szemét.
A tekintetünk egymásba fonódott és nem voltunk képesek megszakítani. Mondani szerettem volna valamit, tisztázni a köztünk történteket, beszélni róla, de nem tudtam, hogyan és hogy most jót teszek e, ha szóba hozom. Vagy inkább menjen minden ugyanúgy, mint eddig? Láttam valamit a szemében, amit nem értettem. Talán tanácstalanságot, kínt és vajon vágyat? Kristóf szólásra nyitotta a száját, de akkor megcsörrent a telefonja. A varázs eltűnt. Elfordult és felvette a telefonját. Kaptam az alkalmon és kisurrantam az irodájából. Felvettem a kabátomat és a táskámat és csatlakoztam a lift előtt várakozó Lillához.
Kristóf kilépett az irodából és csalódottan vette tudomásul, hogy Szofi már el is ment ebédelni. Miben reménykedett, hogy megvárja? Édes Istenem. Mit művel egyáltalán? Mi a fészkes fenének akarja megmagyarázni a történteket? Azt hiszi, hogy a lány nincsen teljesen tisztában azzal, hogy kívánta? Elcsábította. Tegnap, azzal, hogy odaállt elé, közvetlenül elé... a lány illata elkábította, elvarázsolta. Az ajkai olyan kihívóak voltak, szinte csókért kiáltottak. És a teste! Ahogy hozzá simult. Az a csodálatosan gömbölyű, formás fenék... Kristóf vágyódva harapta be az ajkát. Olyan nagyon kívánta. De erős volt! És ellen tudott állni. Nemet mondani. Végtelenül büszke volt ezért magára. Mégis az, hogy nem engedhetett a vágyainak, ingerültté tette és ezt otthon, Beán vezette le, sajnos. Egész éjjel gyötrődött, egyrészt a kielégítetlenség miatt, másrészt a bűntudat miatt, harmadrészt pedig, mert fogalma sem volt róla, meddig lesz képes ellenállni Szofinak. Volt egy halovány sejtése, hogy egyre kevésbé fogja tudni kordában tartani a vágyait. Viszont ma valahogy beszélnie kellene Szofival. Bocsánatot kérhetne tőle.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.97 pont (30 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 sunyilo 2016. 02. 14. vasárnap 15:01
A történet tökéletes, a szex kissé hiányos benne, de hát van ilyen. C'est la vie...
#9 papi 2014. 12. 20. szombat 08:08
Nem rossz, csak nem vagyunk hozzászokva a laza erotikus történetekhez.
#8 Ulysses 2014. 12. 18. csütörtök 20:14
Nincs ezzel különös baj, csak picit célt tévesztett. Az itteni törzsközönség nem a "Romana" és társai füzetecskék lányregényét szeretné olvasni. Én a pontszámokat úgy értékelném, hogy az itteni olvasók ennyi százaléka vevő a soft sztorikra.
Ha lesz időm, elolvasom az előzményeket.
#7 A57L 2014. 12. 18. csütörtök 09:10
Nem tetszett.
#6 veteran 2014. 12. 18. csütörtök 08:28
Rövidebben jobb lenne.
#5 Rinaldo 2014. 12. 18. csütörtök 07:38
Vontatot.
#4 zsuzsika 2014. 12. 18. csütörtök 07:36
Nem rossz.
#3 feherfabia 2014. 12. 18. csütörtök 06:01
5P
#2 joozsi 2014. 12. 18. csütörtök 04:11
Ez, nem hetero, hanem novella, regény.
#1 Törté-Net 2014. 12. 18. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?