A+ A-

Én és a főnököm - Második és harmadik lélegzetvétel

Második lélegzetvétel
Reggel korán keltem. Sietősen készülődtem, bár így is sikerült több időt elvesztegetnem a ruhásszekrényem előtt, mert nem igazán tudtam eldönteni, mit vegyek fel, miben tehetnék jó benyomást az új főnökömre. Végül egy acélkék hosszú ujjú egyrészes szoknya mellett döntöttem, ami szolidan, de kiemelte a dekoltázsomat és a derekamat. Fekete kiegészítőket és fekete magas sarkú csizmát választottam hozzá. Sikerült hamar beérnem az irodába, Lilla még sehol sem volt, így volt időm, mindent rendbe tenni, mindent előkészíteni, mire az új főnök megérkezne. Fél óra múltán megérkezett Lilla, hozott nekem reggelit. Váltottunk egy-két szót, majd visszatértem az irodába, néhány mappát még át kellett néznem. Hallottam, amikor Robi megérkezett és Lillával bevonultak az irodájába. Ahogy teltek a percek, egyre idegesebb lettem, már nagyon izgatott voltam. Vajon tényleg annyira jóképű lesz, mint ahogy Zsuzsi leírta? A kezem hideg volt, de a szívem kezdett gyorsabban verni és nagyot is dobbant, mikor meghallottam a lift felől az ügyvezető igazgató hangját. A fenébe, ezeket a mappákat még nem néztem át és vissza is kell tennem. Az ügyvezető a közös irodába terelte a férfit, onnan kiáltott nekem:
- Szófia!
- Itt vagyok a belső irodában. - mintha nem tudtam volna, hogy most jön a bemutatás, de időt akartam nyerni, mire beérnek a belső irodába, pont vissza tudom tenni ezeket a mappákat.
- Erre tessék, Kristóf, ez lesz az ön irodája. - hallottam az ügyvezető igazgatót.
Visszatoltam az utolsó mappát is a helyére és megpördültem.
- Jó reggelt, igazgató úr! - köszöntöttem széles mosollyal az ügyvezetőt.
- Jó reggelt, Szofi! - válaszolt kedvesen, miközben a mellette álló férfi felé fordult, ahogyan én is.
És akkor ért a felismerés. Szinte éreztem, ahogy nyakon öntenek egy vödör jéggel. Te, szentséges ég!
- Kristóf, hadd mutassam be az asszisztensedet.
A férfi rám nézett, a szemei döbbenten villantak, de arcvonásai rezdületlenek maradtak. Csak az futott át az agyamon, hogy teljesen felesleges volt reggel olyan ruhát keresnem, amiben jó benyomást tehetek az új főnökömre, hiszen látott már ruha nélkül is. Az új főnököm nem más, mint a jóképű idegen a masszázsbokszból! Remegni kezdett kezem-lábam, alig bírtam úrrá lenni a zavaromon. Azt hittem, ott helyben elsüllyedek. Kinyújtottam a kezemet Kristóf felé és bemutatkoztam:
- Balázs Szófia. Nagyon örülök.
Kristóf magabiztosan fogta meg a kezemet. Meleg, határozott kézfogása gyógyír volt reszkető, jéghideg kezemnek.
- Teleki Kristóf. Részemről az öröm.
Öröm? Naná, mikor láttál anyaszült meztelenül! Úristen, mit gondolhat most?
- Szófia már három éve dolgozik itt, biztosan nagyon jól ki fogtok jönni egymással - szakította félbe a gondolatmenetemet az igazgató úr.
- Egészen biztosan - felelte Kristóf.
- Hát akkor, magatokra is hagylak benneteket. Ismerkedjetek csak.
- Köszönöm. - búcsúzott Kristóf az igazgatótól.
Lélekben fel voltam készülve rá, hogy most jön a feketeleves. Vajon hogyan fogjuk kezelni ezt a dolgot? Hogy alakulhatna ki köztünk normális munkakapcsolat ezek után? Hiszen látta a pucér testemet! Mérhetetlen zavarban voltam. Dermedten álltam az irattartó szekrény előtt és még levegőt sem mertem venni, amíg Kristóf lassan le nem ült az íróasztal mögé. Rám nézett. A tekintete nem árult el semmit, az arca még mindig rezzenéstelen volt.
- Azt gondolom, kezdetnek tisztázhatnánk a napi rutinfeladatokat. Kíváncsi vagyok a munkamenetre, szeretném, ha mindent elmondana, mit, hogyan csinál. Tisztában szeretnék lenni a pontos munkakörével, hogy lássam, mi más feladatot is bízhatok önre. Ezen kívül szükségem lesz az összes felhasználó névre, jelszavakra, számlaszámokra, mindenre, ami ezekhez kapcsolódik...
És csak darálta és darálta a hivatalos szöveget. Most mi is van? Akkor fordult meg először a fejemben, Kristóf nem ismert fel engem. Semmi más magyarázat nincsen erre a közönyre. Persze, csak ez lehet, nem ismert fel! És még szép, hogy nem ismert fel, nem az arcomat nézte. Ha meztelen lennék, biztos felismerne! Tehát nem tudja, hogy két napja én voltam az a pucér nő, akire rárontott. Jó! Akkor ez maradjon is így! Én biztos nem fogom neki elmondani. Ez megnyugtatott és már minden figyelmemet az együttműködésnek tudtam szentelni. Bólogattam, hozzászóltam, magyaráztam. Tulajdonképpen az egész nap azzal telt, hogy mögöttem ült és figyelte, mit csinálok. Ebédig egy szusszanásnyi időm sem volt, pedig éhes is voltam, hiszen nem reggeliztem. Néha elkaptam Lilla egy-egy sajnálkozó pillantását. Végül Kristóf a korgó gyomromra való tekintettel elengedett ebédelni.
- Ne haragudjon, túlságosan is belevetettem magam a feladatba. Menjen csak ebédelni, majd utána folytatjuk.
- Köszönöm - hebegtem neki, majd villámgyorsan felkapva a kabátomat és a táskámat csatlakoztam a liftnél várakozó Lillához.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.82 pont (45 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#14 sunyilo 2016. 02. 14. vasárnap 14:44
Naggyon joooó!
#13 feherfabia 2015. 07. 2. csütörtök 06:13
Nagyon szépen megírt történet!
#12 zsuzsika 2013. 07. 8. hétfő 15:50
Várom a folytatást!!
#11 A57L 2013. 07. 1. hétfő 08:39
Ez már jobb.
#10 gaborthefirst 2013. 06. 29. szombat 17:42
Ahogy az első rész, ez is nagyon tetszett. Értelmes és érzelmes, szépen felépített és kidolgozott jól megírt történet, élmény volt elolvasni, köszönöm sznorina és csatlakozom axelley-hez, remélem sok lélegzetvétel lesz még, folytasd! 2 x 10 pont
#9 papi 2013. 06. 29. szombat 10:18
Ez már valami, folytasd!
#8 v-ir-a 2013. 06. 28. péntek 23:40
ez brilliáns ...nagyon, de nagyon tetszik smile
#7 genius33 2013. 06. 28. péntek 19:03
Húúúzott mint a rétestészta de jó smile
#6 axelley 2013. 06. 28. péntek 08:52
Remélem, folytatod a történetet és sok lélegzetvétel lesz még. Szeretem, mikor nem egyszerre "bumm-bele" a lényegbe és többet is meg tudunk a karakterekről. Nekem megérte a rá szánt időt. 10 pont
#5 veteran 2013. 06. 28. péntek 08:03
Kezdetnek jó lenne.
#4 Rinaldo 2013. 06. 28. péntek 06:23
Kicsit vontatott de jó.
#3 joozsi 2013. 06. 28. péntek 05:01
Regénynek joó! Jó a stílus.
#2 macsek2 2013. 06. 28. péntek 01:47
Nesze semmi fogd meg jól nyújtod mint a rétest de semmi érdekes amiért az oldalon volna a helye. Mintha csak egy szerelmes regény eleje volna kár érte .
#1 Törté-Net 2013. 06. 28. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?