A+ A-

Első gyönyör 2. rész

Luc belépett a luxuslakosztályba, alig vetett egy kurta pillantást a halvány elefántcsont színű és barna bútorokra, vagy az üvegfal mögül nyíló, Pazar kilátásra. Tökéletesen felemésztette a sürgető vágy, hogy a legközelebbi ágyra fektesse ezt a nőt.
Oké, ez nem teljesen igaz.
Agyának egy kis része Madison hirtelen visszavonulásán töprengett.
Nem túl csodálatra méltó múltja miatt értette a gyengébbik nem minden árnyalatát.
Tudta, ha egy pillantás több mint egy pillantás. Mikor a nő fogékony az érintésére. Mikor nyomuljon, és mikor vonuljon vissza.
Ismerős tánc, amit abban a pillanatban felismert, hogy Madison kilépett az erkélyre.
Megértette, miért szeretné büntetni őt múltbeli vétkeiért. Ez csak tovább fokozta a flörtölésük. És szándékában állt, hogy elnyerje a bocsánatát. Még ha ez azt is jelenti, hogy követnie kell őt New Yorkba.
Egyszer már elsétált tőle.
Ez nem történik meg még egyszer.
De mikor már éppen javasolni akarta, hogy térjenek vissza a jótékonysági rendezvényre, hogy legalább a karjában tarthassa és körbe perdíthesse a táncparketten, a lány olyan mosolyt villantott rá, ami nem igazán ért el döbbenetes, mogyorószínű szemébe, és gyakorlatilag felrángatta őt kényelmes közelségben lévő hotelszobájába.
Nem panaszkodott, tudta, pillantása a lány csábítóan ringó csípőjére szegezte, miközben mutatta neki az utat a hálószobába.
Egész teste vibrált a várakozástól, melyet évek óta nem érzett már.
Azóta az utolsó alkalom óta nem, hogy elindult Madison Philips ágya felé.
Mégis, egy apró hang a feje hátsó sarkában azt súgta, hogy több van e mögött egy puszta véletlen találkozásnál.
Madison belépett a hálószobába, megnyomott egy kapcsolót a falon, tompa, aranyszínű fénnyel árasztva el a helyiséget.
Luc hirtelen visszaemlékezett arra az éjszakára nyolc évvel ezelőtt.
Ó, nem a környezetükre. Pokolba, még mindig dühös lett, ha arra a lepusztult lakókocsira gondolt, ahová lerakta Madisont a semmirekellő anyja. Most szépségét megfelelően kihangsúlyozta az elegáns, elefántcsont- és fekete színű szoba, amit egy királyi méretű ágy uralt középen.
De jelen volt ugyanaz a törékeny feszültség körülötte, ami első együtt töltött éjszakájukra emlékeztette, miközben a lány megfordult, táskáját ledobta a kicsi üvegasztalra.
Felnyúlt, hogy lehúzza barna nyakkendőjét, lezárta magáról a kabátját, közben Madison kutató pillantást vetett rá.
- Biztos, hogy ezt akarod, Madison?
Madison gyakorlott mosollyal emelte fel a karját a ruha oldalán lévő, rejtett cipzár felé.
- Miért ne lennék biztos? - kérdezte, lassan lefelé húzva a cipzárt.
Luc lerúgta olasz bőrcipőjét, könnyedén megbirkózott
mandzsettáival, hogy levehesse selyem ingjét. Aztán elfelejtett lélegezni, mikor a fekete selyemruha lecsúszott a testén, és a lába köré hullott.
Jóságos ég!
Olyan... fenséges.
Elfelejtett levegőt venni, ahogy pillantása lesiklott karcsú vonalain, és rájött, hogy a lány semmit nem viselt a ruha alatt.
Első együtt töltött éjszakájuk megismétlése.
Krémszínű bőre ragyogott a lámpa tompa ragyogása miatt. A szoros, göndör fürtök a puncija felett. És a tűsarkú cipő, amitől a lába úgy tűnt, mintha arra teremtették volna, hogy egy férfi dereka köré fonja.
De volt valami újonnan jött érettség a sima izmokban, és büszke tartásában.
Csinos volt fiatalon. Most halálosan, gyomorszorítón gyönyörű.
Valami láthatatlan erő babonázta meg, előre lépett, a gyötrő gyanúra, hogy Madison viselkedésében volt valami furcsa, egyre nehezebb volt emlékezni. Pontosan előtte állt meg, elbűvölt pillantással tanulmányozta.
- Megbánásokkal hagytalak el legutóbb. - Lassan előre hajolt, engedve, hogy ajka leheletfinoman megérintse nyakának hajlatát. A csók pihekönnyű volt, sokkal inkább egy ígéret, semmint valódi cirógatás. Akármennyire is kívánta ezt a nőt, nem fogja erőltetni, míg meg nem adja neki a jelet, hogy készen áll és készséges. - Ezúttal biztosra akarok menni, hogy teljesen... - Ajka a füle alatt lévő részhez simult. Madison halk nyögést hallatott, mintha akarata ellenére tört volna fel a torkából. - Tökéletesen... - Csókokkal borította állának vonalát, mielőtt nyelvének hegyével végigsimított ajkának buja vonalán. - És olyan nagyon elégedett, hogy minden emléket ki fog törölni az első együttlétünkről.
Madison ajka apró zihálás formájában elnyílt, vágyának pírja elöntötte kiváló arcát, fe bosszantó módon elrejtette kifejező szemét leeresztett szempilláinak sűrűje alá.
- Ez a terv - dünnyögte.
Elfintorodott különös válaszától.
- Nézz rám, Madison! - mondta, hangja félreérthetetlenül parancsoló. Szempillái lassan felemelkedtek, felfedve mogyorószínű szemét. Ujjaival beletúrt hajának selymes tincseibe, készségesen foglyul ejtve, miközben óvatos arcát tanulmányozta. - Lehet, hogy azon az éjjelen leléptem, de sosem felejtettelek el. - Hüvelykujjával felforrósodott arcát simogatta.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.21 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2014. 12. 9. kedd 10:44
Közepes.
#6 papi 2014. 12. 9. kedd 06:16
Tetszik.
#5 veteran 2014. 12. 8. hétfő 16:22
#4 Rinaldo 2014. 12. 8. hétfő 07:31
Jó.
#3 A57L 2014. 12. 8. hétfő 07:11
Közepes történet.
#2 feherfabia 2014. 12. 8. hétfő 06:10
7P
#1 Törté-Net 2014. 12. 8. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?