A+ A-

Egyetlen módon

Harry Piton; Harry 19 éves, Voldemortnak és a halálfalóknak végük. Az ellenük folytatott közös küzdelem megszüntette Harry és Piton között a gyűlöleletet, helyébe először megértés, majd bizalom és bajtársiasság, végül barátság lépett. Itt kezdődik a történet. Hangos csilingelés és dudaszó vált ki az Abszol utat benépesítő emberek keltette morajból. Hamarosan feltűnt a hang forrása is, egy megbűvölt tricikli, aminek oldalát az aznapi Mágikus Hírharang lapjai borították be, és amely igencsak fel volt pakolva az említett sajtótermék példányaival. Időről-időre egy szöveg futott végig az újság lapjai fölötti fehér sávon, és ugyanakkor egy fülsiketítő férfihang hallatszott, amint a szöveget olvassa.
Megjelent a Mágikus Hírharang!
Tessék, csak tessék!
Viták a vérfarkasok jogairól a Minisztériumban!
Óriástámadás Norvégiában!
Legyen Ön is tájékozott, olvassa a Mágikus Hírharangot!
Vegyék, vigyék a Harangot!
Bunda a kviddicspályán!
Harry Potter egy ex-tanárának a szeretője!
Itt a legfrissebb Mágikus Hírharang!
Új bájital a csontnövesztéshez!
Metamorf mágusok kongresszusa Londonban!
Tessék, csak tessék!
A Füvészkert gyógy- és varázsnövény boltból kilépő Harry azonnal odasietett a triciklihez, és becsúsztatott pár sarlót az elején lévő nyílásba, mire rögtön a kezébe repült egy példány a lapból. Ügyesen elkapta, de bele se pillantott, hanem hóna alá csapta, és elindult a kanyargós utcán a Poros papiros antikvárium felé.
Pedig egy kívülálló bizonyára azt várta volna, hogy azonnal fellapozza az oldalt, ahol legszemélyesebb magánügyein csámcsog valamelyik újságíró, de Harry tisztában volt vele, hogy az elsőtől az utolsó betűig hazugságot olvashatna csak, és az nemigen érdekelte. A Mágikus Hírharang bulvár rovata egy halom szenny volt, viszont a többi része korrektül tudósított, és Harryt érdekelte a vérfarkasok jogairól folyó vita, amiért végül is megvette a lapot. Azt a cikket viszont zavartalan körülmények között szerette volna elolvasni.
De ilyen nyugodt perceket leghamarabb csak aznap este talált, vacsora után, amikor békésen üldögélt Perselus társaságában a hátsó kertre néző teraszon. Az újság szerint jó esély volt arra, hogy megszüntessék a vérfarkasok elleni diszkriminatív intézkedések jó részét, leginkább annak köszönhetően, hogy továbbfejlesztették és egyszerűen előállíthatóvá, valamint eltarthatóvá tették a farkasölőfű-főzetet. Amiben nem kevés szerepe volt a Harry mellett ülő férfinak is.
- Ha ez sikerül, akkor Remusék szobrot fognak neked állítani - kommentálta vidáman a hírt, miután beszámolt róla neki.
- Még csak az kéne - morogta a bájitalok mestere, de a szeme sarkában megbúvó mosoly jelezte, hogy jólesett neki az elismerés. Aztán tovább folytatta a saját magazinja, a Bűvös bogyók tanulmányozását.
Harry azonban egy darabig még elnézte őt.
Megváltozott az utóbbi időben. - gondolta. A fekete hajba itt-ott már néhány ősz hajszál vegyült, s bár a fiú nem látta jelét, hogy hízott volna, de volt tanára arca mégis teltebbnek tűnt. Talán mert hiányzott róla a régi, mindig szigorú kifejezés, és helyét valami szelíd komolyság vette át. A mozdulatai is sokkal nyugodtabbakká váltak, már nem jellemezte az a fajta hirtelenség, mint azelőtt.
Olyan volt, mint egy állandóan lesben álló, veszélyt szimatoló állat. Most meg mintha befészkelte volna magát egy biztonságos kis vacokba, és élvezi. - Harry mosolyogva fordult vissza a Hírharanghoz. Elolvasta még a beszámolót az óriás-támadásról, aztán hátralapozott, a csontnövesztő bájitalos cikket akarta megmutatni Perselusnak. A hatodik oldalon azonban szembetalálta magát saját fotójával, ahogy felnéz, mielőtt belépne egy ajtón, amely fölött ott díszeleg a bolt cégtáblája:
Furfangos főzetek
Cégtul.: Piton & Potter.
Harry felsóhajtott. Megint úgy érezte, hogy neki volt igaza, amikor tiltakozott az ellen, hogy az ő neve is felkerüljön a táblára. Ráadásul eredetileg Perselus Potter & Piton formában akarta feltenni, és nem kevés szóba került, míg végre lebeszélte róla.
- Értsd meg végre, komolyan gondoltam, hogy tényleg csak csendestárs akarok lenni a vállalkozásban! - nyomta meg a szó elejét akkori vitájukban. - Én nem értek az üzlethez, és - mint azt oly sűrűn a fejemhez vágtad - mosolygott rá egy fintor kíséretében a professzorra - a bájitalfőzéshez se igen. Nekem csak pénzem van, amivel nem tudok mit kezdeni.
És ez így is volt igaz. Persze igazából annyi pénze Perselusnak is volt, amikor elhagyta a Roxfortot, hogy megvegye ezt az akkoriban még igencsak lerobbant épületet a kerti üvegházzal, és az üzlethelyiséget. Még arra is futotta, hogy beindítsa a boltot, de már arra nem, hogy rendbe is tegye. Márpedig a sötét, elhanyagolt helyiségbe nem szívesen tértek be a reménybeli vevők, és a férfi otthona is minden volt, csak épp kényelmes vagy lakályos nem. Viszont tágas volt, és Harryben ez felébresztett egy ötletet, amikor először látogatta meg őt új otthonában.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.67 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 loki2101 2014. 11. 18. kedd 18:52
nem rossz, csak nem illenek ide a szereplők.
#5 A57L 2014. 11. 18. kedd 07:01
Azért nem olyan rossz.
#4 zsuzsika 2014. 11. 18. kedd 06:56
Gyenge.
#3 veteran 2014. 11. 18. kedd 06:55
Rossz.
#2 Rinaldo 2014. 11. 18. kedd 06:43
Gyenge.
#1 Törté-Net 2014. 11. 18. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?