A+ A-

Nikki - étteremben és az új otthonban

Megfogja a hátam közepénél a zsinórt, és lassan húzni kezdi.
Atya. Úr. Isten.
Mintha áram fejlődne a súrlódás nyomán, lehunyom a szemem, és egyre szaporábban kapkodom a levegőt.
- Damien - suttogom.
- Na, élvezed?
- Igen. te jó ég, nagyon is.
- Akkor jó - mondja.
És elereszti a zsinórt.
A súrlódás megszűnik, felpattan a szemhéjam Rám néz, mosolya kissé túlzottan önelégült.
- Frusztrált, Ms. Fairchild?
- Nem - hazudom, de magam is hallom, hogy válaszom türelmetlen nyüszítésként hangzik.
Felnevet, aztán csókot nyom az orromra.
- Türelem, cicabogár. Van itt valami fincsi a számodra. - Megnyom egy gombot az asztalon, és a tolóajtó fölötti fény pirosról zöldre vált.
Kíváncsian pillantok Damienre.
- Ezek az álfalak biztosítják a vendégek által igényelt diszkréciót. Amikor megérkezik az étel, a felszolgáló megnyom egy gombot odakint, és a jelzés pirosra vált.
- A zöld pedig kinyitja - mondom.
Érdekes rendszer - és ebből arra is rájövök, hogy teljesen privát térben vagyunk, Damien nyugodtan meztelenre vetkőztethetett volna, és megbaszhatott volna az ablaknak préselve, épp ahogyan elmondta.
Elképzelem, hogy milyen volna a hátamon érezni a hűvös üveget. Damien kezét a mellemen. Száját a nyakamon. És hogy a farka betölt, amint egyre mélyebbre hatol belém, míg végül színpompás kakofóniában robbanok fel, amely vetekszik a móló távolban ragyogó fényeivel.
- Nikki...
Felkapom a fejem, és rájövök, hogy a pincér fondütálat tesz az asztalra, Damien pedig int, hogy üljek oda. Bár a pincér úgy tűnik, nem vesz észre semmit, szinte biztos vagyok benne, hogy Damien pontosan tudja, merre kalandoztak a gondolataim.
Huncut, formálja a szót hang nélkül.
Rávillantom a legártatlanabb mosolyomat, aztán a hatás érdekében megrebegtetem a szempillámat.
Van valami mintázat az asztallap közepén, amiről aztán kiderül, hogy egyáltalán nem is minta. Fűtőpanel, és a pincér arra helyezi rá a nehéz kőtálat - a caquelont - amelyet félig-meddig elolvadt csokoládéval töltöttek meg. Egy másik pincér kosarat hoz, benne mindenféle mártogatnivaló van, lédús epertől apró sajttorta-kockákig.
Rávigyorgok Damienre, mint egy gyerek, aki a mennyországba került.
- Csokifondü?
- A sajtfondün is gondolkoztam - mondja, miután a pincérek kisurrantak és visszacsukták a tolóajtót. - De így bebiztosítom, hogy nem fogsz szexmegvonással büntetni.
Biztos zavarodottnak tűnök, mert folytatja.
- Alaine attól a svájci leányvállalatomtól importálja a csokoládét, amelyiket korábban említettem.
- Tényleg? - belekémlelek az edénybe. - Azt már tudom, milyen fincsi vagy. Gondolom, a csokid is az lesz.
Mintha igazolni akarnám a dolgot, egy eperért nyúlok, de gyengéden kezemre paskol.
- Nem, nem - mondja.
Rábámulok.
- Ööö, hello? Csokoládé.
- Csukd be a szemed - nevet.
Összehúzom a szemem, de nem hunyom be.
- Engedetlenség, Ms. Fairchild? Ön tényleg veszélyesen él...
Somolygok, de azért be is csukom a szemem. Egy pillanat múlva megérzem, hogy valami súrolja az arcom, aztán eltakarja a szemem.
Szalvéta vagy zsebkendő? Nem vagyok benne biztos, de bármi is az, Damien bekötötte vele a szememet.
- Mi. - de kérdésemet félbeszakítja ajkamra tett ujjával.
- Megígértem önnek valamit, Ms. Fairchild.
Bólintok, mellbimbóm megkeményedik, szemérmem összerándul, ahogy felidézem Damien szavait.
- El fogsz élveztetni.
- Meglesz az is - mondja, és hallom a hangján, hogy nevet. - Azt is mondtam, hogy etetni foglak. Ami azt illeti, kapóra jön, hogy a kettő jól passzol egymáshoz.
Egy pillanatig nem érzek semmit. Aztán megszorul a zsinór, amely még mindig a lábam közt van, Damien hátulról finoman megrángatja.
Elakad a lélegzetem, és ezzel egy időben valami hűvös simogatja az ajkamat.
- Nyisd csak ki - mondja Damien, én pedig engedelmeskedem. Újra megcirógatja az ajkam a rejtelmes tárggyal. Egyszerre puha és érdes, és ugyan igyekszem megszimatolni az illatát, a helyiséget belengő mámorító csokiillat mindent elnyom.
- Most harapj - mondja, és harapok, aztán felnyögök a kéjtől, ahogy az édes eper szétroppan fogam alatt. Lecsurog az államon a leve. Damien már ott is van, nyelve hegyével törli le, aztán szám sarkáig követi, megízleli a kiszabadult eperlevet, miközben engem könyörtelenül ingerel.
- Azt hittem, nem fogsz hozzám érni - mondom, és felé fordítom a fejem, a száját keresve. Szomjazom a csókját. Szomjazom az érintését.
- Végül mégis a szavamon fogsz? - kérdi, és megint ránt egyet a zsinóron.
Nyöszörgök, csípőmet ringatva fészkelődöm ültömben. Érzem, mennyire benedvesedtem, és milyen síkos a zsinór. Annyira közel van a klitoriszomhoz, de azért mégsem pontosan rajta, márpedig éppen arra a különös, édes figyelemre vagyok kiéhezve.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 Rinaldo 2014. 07. 13. vasárnap 09:40
Jó.
#11 deajk2008 2014. 05. 16. péntek 17:09
elment 7p.
#10 A57L 2014. 05. 16. péntek 06:41
Azért nem olyan rossz.
#9 feherfabia 2014. 05. 16. péntek 05:48
Rossz!!!
#8 Sierra 2014. 05. 15. csütörtök 17:30
Ez valóban rossz...de nagyon!
#7 gyuri0926 2014. 05. 15. csütörtök 09:07
Na ez a legjobb része :

Atya. Úr. Isten.

Így írva most látom először !!!!!!
#6 rockycellar 2014. 05. 15. csütörtök 09:02
Ez egyáltalán nem jó
#5 veteran 2014. 05. 15. csütörtök 08:40
ROSSZ!
#4 zsuzsika 2014. 05. 15. csütörtök 07:20
Unalmas.
#3 papi 2014. 05. 15. csütörtök 05:59
Ráadásul a kategória sem megfelelő.
#2 Oszi99 2014. 05. 15. csütörtök 04:55
Szürke ötven árnyalatából részlet?
#1 Törté-Net 2014. 05. 15. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?