Hajtsd a Kakukkot 3. rész

– Na, várj, hadd tisztázzam – mondta Szandra. – Szóval van benned egy játékszer, amit valaki más irányít. Kizártak a saját fiókodból, és vagy megtalálod az illetőt, hogy visszavedd az irányítást, vagy megvárod, amíg véget ér a Bolondok Napja?
Gréti arca lángolt, úgy érezte, legalább ötszáz fokos a feje. Az egyetlen mázlija az őszinteségi rohamában az volt, hogy a Szandra iránti vonzalmát sikerült titokban tartania.

– És az esély, hogy megtalálod azt az embert... – Szandra végig pásztázta a tömeget. – Hát, elég kicsinek tűnik.
Hosszú, kínos csend következett, majd Szandra csettintett a nyelvével.

– De ennek valaki olyannak kell lennie, aki ismer téged, nem?
– Figyelnek engem, szóval ez logikusabbnak tűnik, mint valami random hacker, aki pont kiszúrta, hogy a cucc csatlakoztatva van.
– Szóval szűkül a kör.
Gréti felhorkant.

– Nem igazán. A fél végzős évfolyam itt van.
– Hát, elég introvertált vagy, szóval meglepne, ha sokan tudnának rólad annyit, hogy még azt is sejtsék, van egy appod „erre”.
Gréti megint elvörösödött.

– Szóval olyasvalaki lehet, aki járt már nálunk. Valamelyik exed?
– Egyikük se konyít a technikához. Legtöbbjük művész szakos volt.
– Ne becsüld le a kreatívokat. Végül is valakinek megvan a számod is – nevetett Szandra.
A meleg, telt, őszinte nevetése ragadós volt, és Gréti sem bírta ki mosoly nélkül, zavara is alább hagyott. Kuncogott egy sort. Lehet, hogy egyszer ez egy zseniális április elsejei sztori lesz, de ahhoz előbb túl kellene élnie.

– Mi van Mátéval? – Kérdezte Gréti, a tömegben ordibáló, haverjaival feszítő kis görényre bökve.
– Máté? Miért pont ő?
– Szerintem nem csíp engem.
– Áh. Csak egy buta kisfiú. Ha valakit szivatni akar, az inkább én vagyok.
– Téged?
– Aha. – Szandra zöld szemei találkoztak az övéivel. – Hetek óta próbál bejutni a bugyimba, de eddig csak egy kis smárolást kapott, és ez totál készre teszi az agyát.
– Várj, mi? Szóval nem is... – Gréti felvonta a szemöldökét.
– Basszus, dehogyis! Milyen nőnek nézel te engem?
– Nem úgy értettem. Csak... már hetek óta jön-megy nálunk, azt hittem... – Gréti megvonta a vállát. – Hogy ez a természetes menetrend. Nem ítélkezés a részemről.
– Hmm. – Szandra összehúzta a szemét. – te sem tudsz mindent rólam, ugye?
Szandra végig pásztázta a tekintetével a tömeget, majd bólintott.