A+ A-

Homokvihar

Egy haverommal utaztam akkor is. Többször voltunk már együtt külföldön. Kipróbált, egymáshoz toleráns párost alkottunk. Soha nem feküdtünk le egymással, ugyanakkor vigyáztunk a másikra a bécsi, amsterdami szaunákban, bárokban. Mindig megbeszéltük, hogy ki mikor ér haza, ha elválnánk valamilyen " előre nem látható " ok miatt. Épp két hetes nyaralásunk utolsó reggelére ébredtünk, és szomorúan állapítottuk meg, hogy már csak 21 óra van hátra a gép indulásáig. Laci erre azt mondta, hogy őt ugyan nem érdekli, hogy mennyi időnk van, az utolsó napon ki kell menni az óceán partjára, és még egyszer fürödni kell a nagy sós vízben. Mi lehetőleg elfogadjuk a másik kívánságait és most sem vitatkoztam, beindítottam bérelt autónkat, és hamarosan a Riu Palace Hotel parkolójában álltunk meg. Ezt a szállodát tartom a legjobb fekvésű hotelnek egész Gran Canarián. Átballagtunk az elegáns passzázson, le a tengerre és a dűnékre néző teraszig. Ott, ahogy kell átbújtunk a rácson, és megindultunk a " kanalasgémek" vonulási út vonalán. Azt javasoltam, hogy a lehető legrövidebb módon közelítsük meg a meleg strandot. Így tehát meg kellett mászni jó néhány magasabb homokdűnét. Elég korán volt, hűvös volt a homok az élszakai széltől. Amint a legnagyobb dűne takarását elhagytuk, és közeledtünk a tengerhez egyre erősebbnek kezdtem érezni a szelet. Azután mind több homokszemcse csapódott az arcunkba. Bizony nem ígérkezett szép idő. Ez a fajta forró afrikai szél olyan erővel csapja vízszintesen az ember arcába a finom és kevésbé finom szemcséket, hogy valóban szem száj megtelik vele.
- Akkor is fürödni fogok ! - Mondta Laci és eltökélten haladtunk a kék csíknak látszó part felé.
Az előttünk magasodó dűne oldalán két fiú kapaszkodott felfelé. Nem volt tanácsos tágra nyílt szemmel nézegetni bárkit is ebben az erős szélben, de nekem feltűnt, hogy az egyik nagyon izmos, szép kerek a feneke a testhez simuló mini sortban. A másik egy kissé vastagabb derekú, bajuszos fiú volt, de ő is sportolhatott régebben, ez azonnal látszott izmos lábán és karján. A két fiú néha vissza-vissza nézett. Laci szeme is villant, és hozzá méltó bölcsességgel megjegezte:
- Valamelyiknek hamarosan meg kell igazítania a cipőjét. Figyelj csak!
Úgy is lett . A bajuszos szandálján valami sürgős igazítani való akadt, amihez természetesen le kellett rakni hátizsákot, sapkát, csajkát, pufajkát, hogy az egész legalább addig tartson, míg mi be nem érjük őket. Ballagtunk is szépen. Közelről azután láthattuk, hogy az izmos fenekűnek, a hasa olyan mint a "tökreszelő", a bajuszos szeme pedig olyan kék mint a tenger.
Jó magyarokhoz méltón nem állottuk meg néhány kajla megjegyzés és kommentár nélkül a dolgot és rájuk is hellóztunk elhaladtunkban.
A bajuszos fiú mintha felkapta volna a fejét az egyik mondatnál, és ekkor úgy éreztem érti amit mondok.
Mi akkor már nem is siettünk annyira. Vissza-vissza néztünk, hogy jönnek e már. Jöttek is. A cipőjavítási művelet másodpercek alatt befejeződött, és a lepakolási idő töredéke alatt felszedték a holmijukat.
Ekkor Laci cipője "adta be a kulcsot". Azonnal ki kellett rázni belőle a homokot, ami kb. egy perc alatt újra belefolyik majd. A két fiú ekkor ért utol bennünket. A bajuszos rám mosolygott és németül megkérdezte:
- Magyarok vagytok?
- Igen, értesz magyarul?
- Nem csak én az NDK-ból származom és a szüleimmel sokszor voltunka Balatonon, egy két szót felismerek.
Így indult a beszélgetés, majd bemutatkoztunk. Uwe Berlinből, Manfred Mannheimből jött. Ők is a karneválra érkeztek. Együtt folytattuk az utat a dűnék között a partig. Az utolsó homokdűnét elhagyva a szél még kíméletlenebbül verte a homokot az arcunkba.
Láttuk, hogy nem érdemes a parton maradni és nem is béreltünk napozóágyat, de Laci ragaszkodott ahhoz, hogy megmártózzunk a vízben, mintegy búcsúzóul.
Uwe, akinek ehhez nem volt kedve ajánlkozott, hogy ő majd vigyáz a holmikra míg mi hárman úszunk egyet.
Gyorsan levetkőztünk, és éreztük, hogy a szél által szállított homok csípi bőrünket. Futva tettük meg a távot a vízig.
Erős hullámokat vetett az Atlanti Óceán, de egyáltalán nem volt hideg. Belevetettük magunkat. Fej-fej mellett úsztunk Manfreddal. Élveztük a hullámok csapkodását, átbújtunk alattuk, vagy ráfeküdtünk, és úgy vitettük magunkat a part felé. Manfréd egyre közelebb került hozzám, és én sem igyekeztem tőle eltávolodni, míg Laci egy kicsit távolabb pancsolt.
Az egyik hullám teljesen egymáshoz szorított bennünket és akkor Manfréd megfogta a vállamat. Keze a hátamra csúszott, a combja átkulcsolta a derekamat és összeért a szánk. Innentől kezdve egy hosszú csók volt a pancsolás. Néha jött egy hullám, átcsapott a fejünk fölött. Szemünk szánk tele volt sós vízzel. Habzott körülöttünk a tenger. Nagyon finom volt hozzá simulni, és érezni izmos testét. Kerek fenekébe kapaszkodni. Hasamat böködte kemény felfelé meredő farkával. Én sem maradtam higgadt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.68 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Rinaldo 2014. 04. 18. péntek 12:25
Elmegy,.
#5 A57L 2014. 04. 14. hétfő 05:39
Gyenge lett.
#4 rockycellar 2014. 04. 9. szerda 18:00
ez tényleg egy jó nagy homokvihar, nullára is fújta a szél
#3 papi 2014. 04. 8. kedd 09:41
0 pont.
#2 zsuzsika 2014. 04. 8. kedd 07:10
Nulla.
#1 Törté-Net 2014. 04. 8. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?