A+ A-

Enchanted love

Telefoncsörgés szakít ki álmomból. Délutáni szunyókálás ürügyén otthagytam a műhelyt, erre tessék, nem hagynak pihenni! Megette a fene az egészet!
- Almeida, tessék! - vakkantom kedvetlenül a kagylóba.
- Hola, amigo! - szól bele egy reszelős hang.
Manolo Ramirez, a szomszéd. Más se hiányzott nekem!
- Mi van, hombre? Pénzt ne kérj, mert az nekem sincs!
- Ne hazudj, Orestes Almeida! Neked mindig van pénzed! De most nem ezért hívlak. - nevet nyikorgó hangon.
- Hanem? - kérdezem gyanakodva. Manolo ötletei általában hajmeresztőek.
- Van egy kis problémám... - kezdi a süket dumát.
- Kinek nincs? - vágok közbe flegmán.
- Ne marhulj, Orestes! Figyu, segítened kell!
- Mibe keveredtél már megint? Nem akarok nyulakat exportálni és szivargyárat sem nyitok! - célzok korábbi hülyeségeire.
- Nem, hallgass már meg! Szóval... Van egy angol faszi. Megállapodtam vele, hogy kiadom neki az egyik szobámat. Tudod, hogy az éjjel leégett a házam. Nem szállásolnád el magadhoz? Nem hozhatom ide, ebbe a disznóólba! - jajveszékel.
- És miféle ember ez a te angolod? - kérdezem.
- Egyetemi tanár. Londonból költözik ide.
- Minek?
- Tanítani, te szerencsétlen! Fél évre jön. A kurva életbe! Ha nincs ez a tűz, most jó pénzt kaszálhatnék rajta! - kesereg.
- Mikor érkezik?
- Holnap. Lezsíroztam már vele, hogy lesz hol laknia, nem akarom szarban hagyni! Olyan rendes ember!
- Honnan tudod? Együtt őriztetek malacokat? - szívom a vérét.
- Ne légy már bunkó! Ott az a hatalmas ház, mit kezdesz benne egyedül? Fél évig lesz jó kis mellékjövedelmed! - magyarázza.
- Na idefigyelj! Van ennek az embernek elérhetősége? Magam akarok vele tárgyalni!
- Nem bízol bennem? - kérdezi sértett hangon.
- Akárkit nem fogadok be a házamba! - makacskodom.
- Vigyen el az ördög! Kimegyek holnap az emberért a reptérre, elhozom hozzád, aztán majd megalkudtok! Jó így neked?
- Legyen! De elképzelhető, hogy elzavarom egy szállodába.
- Az már a te lelkeden szárad! Fekete az, mint a pokol! Ahelyett, hogy örülnél, amiért ilyen jó üzletet csinálok neked, játszod itt a primadonnát! - háborog.
- Ismerem már a viselt dolgaidat! Nekem aztán hiába fényezed magad!
- Nem vitatkozom veled tovább, makacs vagy, mint az öszvér! Holnap viszem hozzád az angolt, akkor majd beszélünk!
Mielőtt bármit mondhatnék, leteszi a kagylót.
Sóhajtva ülök fel az ágyon. Az álom teljesen kiment a szememből.
Kíváncsi vagyok, kit akar a nyakamba sózni ez az eszement Manolo! Egyetemi tanár. Nyilván valami vén szivar. Angol. Na itt nem lesz ötórai tea! Max. kaphat egy rumot.
Ha már a rumnál tartok, töltök magamnak egy pohárral.
Igazából megfordult a fejemben, hogy kiadom az egyik szobámat, de a megvalósításig még sosem jutottam el.
Egy éve élek egyedül. A feleségem elhagyott és magával vitte a gyerekeket is. Még láthatást sem kaptam, mondván, hogy agresszív vagyok. Tény, hogy Consuelo kapott néhányszor tőlem, de a srácokat sosem bántottam! Az a kurva meg félrekefélt, megérdemelte, hogy megvertem! Más is megtette volna!
Kezem ökölbe szorul, szívem hevesen ver. Lecsapom a poharat az asztalra és átviharzok a műhelybe.
Veterán autókat újítok fel, ehhez értek, mindig ebből éltem, nem is rosszul. Itt, Trinidadban jól ismernek, mindig van munkám. Egyedül dolgozom, munkámért maximálisan felelősséget vállalok. Ez a legfontosabb dolog az életemben, talán ezért nem tudtam jó férj és odaadó apa lenni.
Nekilátok legutóbbi szerzeményemnek, egy 1957-es Chrysler New Yorkernek. Annyira szép ez az autó, hogy lehet, megtartom magamnak. A színe fekete és nagyon jó állapotban van. Kevesebb munkám lesz vele, mint amire számítottam.
Miközben a kocsival bíbelődöm, teljesen megnyugszom. Már nem jutnak eszembe a múlt sérelmei. Az autószerelés segített átvészelni az elmúlt évet, most is helyrerántja a hangulatomat.
Annyira belemerülök a munkába, hogy észre sem veszem, mennyire elszaladt az idő. Csak korgó gyomrom figyelmeztet, ideje enni valamit.
Átmegyek a házba, összedobok egy tortillát és elnyújtózom a fotelban.
Kellemes zsibbadtság vesz rajtam erőt, amit némileg fokoz az apránként elfogyasztott rummennyiség. Nem bajlódom pohárral, időnként húzok egyet az üvegből.
Hirtelen csengetnek.
Kezemben az üveggel, szám sarkában cigarettával megyek ajtót nyitni.
A küszöbön egy idegen férfi áll, legalábbis nem emlékszem rá, hogy valaha is láttam szomorú életemben. A mellette álló két hatalmas bőrönd halvány sejtelmet ébreszt bennem. Átaludtam volna egy napot? Lehetetlen! Bár amennyit iszom mostanában...
- Hello! Barnaby Jones vagyok. Manolo Ramirez említette, hogy önnél van kiadó szoba. - mondja kellemes, nyugodt hangján, kisfiús mosollyal.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.14 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 bsgju5 2013. 10. 6. vasárnap 15:02
Jöhet a folytatás, jó lesz szerintem. Nem kell mindjárt a lényegre térni. A bevezetés sokszor izgatóbb.
#6 genius33 2013. 10. 2. szerda 21:17
Érdekes...
#5 AlexHun 2013. 10. 1. kedd 08:30
Hááát....
#4 papi 2013. 10. 1. kedd 07:55
Nem nagy durranás.
#3 Rinaldo 2013. 10. 1. kedd 07:33
Gyenge.
#2 macsek2 2013. 10. 1. kedd 03:01
Ez mi?
#1 Törté-Net 2013. 10. 1. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?