A+ A-

Véletlen találkozás 3. rész

A két nő ölelése lazult. Letörölték a könnyeket, és Ildikó bemutatkozott Iza édesapjának.
Aki, nem tudván mit kezdeni magával, csak toporgott az ajtóban.
Végül aztán a nappaliban beszélgettek egy kávé mellett.
Hamar arra az elhatározásra jutottak, hogy elmennek a kórházba.
Izát sokkolta a sok gép, ami Csongor körül volt. Szinte nem is látta a fiút.
Szívét összeszorította a fájdalom, de elhatározta, erős lesz, és mellette marad.
Látta, hogy karján is és lábán is gipsz van. Teste tele zúzódásnyommal, és tudta, bordatörése is van. És az arca, az a helyes arc, tele horzsolással, lila folttal. Fején is kötés.
Iza lassan 2 hete volt szinte éjjel-nappal a fiú mellett.
Csak aludni és tisztálkodni járt Ildikóhoz.
Egyik reggel, mosdatás közben azonban megtörtént a csoda.
A fiú keze megmozdult. Iza orvosért rohant, azonnal telefonált Ildikónak is.
Mire Ildikó odaért, Csongor teljesen felébredt.
Riadtan nézett körbe, arcára kiült a fájdalom.
Akkor nyugodott meg, mikor Ildikó megfogta a kezét és egy puszit adott az arcára.
Az orvos kérdéseire nem adott adekvát válaszokat. Sőt, teljesen értetlenül nézett rájuk. A két nő kétségbeesve várta a véleményt.
Vizsgálat után az orvos behívta őket a vizsgálóba és elmondta, hogy Csongornak amnéziája van. Nem emlékszik a történtekre, sem az előzményekre.
Iza gyomra görcsbe rándult. "Nem is emlékszik rám" gondolta keserűen.
És tényleg nem emlékezett.
Anyját megismerte, akit folyton arról nyaggatott, hogy került Ő ide.
Iza továbbra is ápolta, olvasott neki, beszélgetett vele.
Mikor Csongor aludt, akkor ő csak ült az ágya mellett szomorúan, néha egy könnycsepp folyt le az arcán.
Az ápolók sajnálták, de ugyanakkor biztatták is, hogy tartson ki, minden rendben lesz.
Egyik délután, Ildikóval együtt ültek az ágyánál. Azt hitték, alszik, de csak a szeme volt csukva a fiúnak.
A múltról beszélgettek, és arról, hogy Ildi mennyire hálás Izának mindenért.
Erre ő elkezdett sírni, hogy mennyire szerették egymást, milyen boldogok voltak, és most, nem is emlékszik rá.
- Mi lesz, ha nem emlékszik majd rám?- szipogta.
- Meglátod, hamar eszébe jutsz - próbálta vigasztalni.
Csongort nem hagyta nyugodni ez a beszélgetés, de hiába, nem emlékezett a lányra.
Álmában megjelentek a múlt eseményei, de nagyon halványan derengett benne a lány emléke.
Egy vonaton ül, és belép valaki a fülkébe. Odafordul, és nem látja az arcát.
Ez az álom sokat kísértette, de ennél tovább sose jut, mert mindig felébredt.
Csongor túl volt a műtéteken. Zúzódások nyoma halványult, fájdalmai is enyhültek, és aminek nagyon örült, Iza végig ott volt mellette.
Maga sem tudta miért, de a lány jelenléte megnyugtatta.
Ahogy teltek a napok, úgy kezdtek visszajönni az emlékei.
Az álmában "hallott" nevetés, és az a mozdulat, ahogy az a lány tűri hátra a haját, mind-mind megtörtént napközben is. És ezek a jelek lassan visszahozták emlékeit.
Ezt azonban jól titkolta mindenki előtt.
Egy nap sétálni indultak a kórház egyik kisebb parkjába. Nagyon jó idő volt, és elhatározták, hogy a délután egy részét ott töltik.
Nagyon nehezen mankózott, hisz egyik karja is gipszben volt.
Iza ezt is megoldotta, a sérült kéznek Ő volt a mankó, míg az ép kézzel rendesen használta azt.
Így tudott botorkálni, mert a fekvést már nagyon utálta.
Ahogy mankózott, Izára támaszkodva, megcsúszott, de a lány ügyesen tartotta.
Egymás szemébe néztek, és Csongornak minden eszébe jutott.
Az utazás az együtt töltött szép, szerelmes órák, a baleset is.
Iza aggódva segítette leülni egy padra szerelmét.
Csongor mosolygott és csak nézte a körülötte segédkező lányt.
Ő megérezte a tekintetet, és újra egymás szemeiben merültek el.
A fiú szemében most végre ugyanazt látta, amit elválásuk napján. Erre várt hetek óta, hogy a fiú emlékezzen rá.
És Ő emlékezett.
Nem kellettek szavak, ajkuk összeért, és gyengéden megcsókolták egymást.
Iza attól félt, hogy fájdalmat okoz. Csongor csak bal kezével tudta magához húzni, a jobb gipszben volt, de azt olyan erővel, hogy Izának semmi kétsége sem maradt már.
Ezután már a fürdőben is pajzánkodtak. Egyre többször tették azt, hogy reggeli fürdéskor Iza kielégítette Csongor kínzó vágyát. Volt, hogy kézzel segített rajta, de nem egyszer szájjal.
A fiú megígérte magának, hogy ezt ezerszer hálálja meg neki. Csak kerüljön ki innen.
Eljött végre ez az idő is.
A gipszek lekerültek, és Csongor végre olyan lett, mint régen.
A két fiatal türelmetlenül csukta be maga mögött az ajtót.
Csongor az ajtónak döntötte a lányt, és vadul csókolta. Arcát két kezébe fogta, úgy falta az édes ajkakat.
Nyelvük táncolt, és nem tudtak betelni egymással.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.53 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 vakon53 2016. 03. 12. szombat 22:07
Nagyon de nagyon jó.
#10 A57L 2014. 12. 3. szerda 07:19
Nem tetszett.
#9 utazo 2013. 11. 30. szombat 15:18
jar a pont...
#8 Peter Hun 2013. 10. 31. csütörtök 12:45
Klasszul végig vitt történet!
#7 v-ir-a 2013. 09. 17. kedd 21:55
nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat smile
#6 Sentinel1 2013. 09. 17. kedd 15:47
A három rész együtt csodálatosan szép volt, minden volt benne, ami egy jó történethez kell.
#5 papi 2013. 09. 16. hétfő 08:56
Tetszik.
#4 Rinaldo 2013. 09. 16. hétfő 07:36
Nagyon jó.
#3 hairy_pussy 2013. 09. 16. hétfő 06:37
10p
#2 veteran 2013. 09. 16. hétfő 05:08
#1 Törté-Net 2013. 09. 16. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?