A hercegnő

Kellemes kora nyári este van, levél sem rezzen a fákon. Tizenegy körül jár az idő. Egy mátrai panzió nyitott ablakában állok, hallgatom az éj hangjait: egy-egy jókedvű társaság nevetését valamelyik távolabbi szoba ablakából, messzi autózúgást, bagoly, vagy az ördög tudja miféle teremtmény huhogását az erdő felöl. A szobámban hangulatfény ég, egyedül vagyok.
Kellemes, de kicsit strapás nap áll mögöttem.
Egyébként Miklós vagyok, 35 éves, egy nagy cégnél dolgozom Kelet-Magyarországon, mint minőségbiztosítási vezető. Jelenleg egy nagyobb társasággal víkendezek itt, a Mátrában.
Úgy tizenöt évvel ezelőtt töltöttünk először együtt ezzel a baráti társasággal egy hosszú hétvégét, ha jól emlékszem a Tisza-tónál. Öt család, egy városban lakunk, családonként most már 2-3 , úgy 8-16 évesek, ha mindenki együtt van, közel húszfős a társaság. Azóta is megtartottuk jó szokásunkat, két-háromhavonta szervezünk valamilyen közös programot: néha pár napos kirándulást, – mint ez a mostani is-, néha csak egy grillezést valamelyikünk kertjében. A Szilvesztert is általában együtt töltjük valahol. Egyszer jártunk már a Balatonnál is négy-öt napra. Van a csapatban mérnök, tanár, ápolónő, szóval a legkülönbözőbb területeken dolgozunk, ennek ellenére (vagy pont emiatt? ), nagyon jól megértjük egymást.
Én – egyedül a társaságból –, elvált vagyok. Van két tündéri , a 9 éves Tamás, és a 6 éves Enikő. Két éve váltunk el, a feleségem a gyerekekkel elköltözött az ország másik végére. Na nem azért, hogy tőlem minél távolabb kerüljön, hanem a munkája szólította el. A legjobban az fáj az egészben, hogy a gyerkőcöket ritkán láthatom, évente talán 5-6 alkalommal tudunk találkozni. Ami viszont jó: az, hogy nem haraggal váltunk el, azóta is megmaradt a baráti viszony köztünk, soha nem volt probléma a láthatással, vagy a vagyon megosztásával. Régebben természetesen én is a családommal vettem részt a közös partikon. Most egyedül jöttem. Volt már egy-két rövid távú kapcsolatom, de egyik sem bírta ki az idő próbáját. Lehet, hogy csak én vagyok peches, de nagyon nehéz kifogni olyan partnert, aki nem a pénzedre hajt, vagy nem akar azonnal egy gyereket, hogy magához kössön, mindemellett szimpatikus is legyen. Na mindegy, előbb-utóbb majd csak alakul valaki.