A+ A-

A hercegnő

Elnézést kérek minden kedves olvasótól, a kicsit hosszúra sikeredett bevezetőért, de kénytelen voltam a szituációt korrekt módon felvázolni, hogy a történet kerek, érthető - és ne félreérthető legyen.
Kellemes kora nyári este van, levél sem rezzen a fákon. Tizenegy körül jár az idő. Egy mátrai panzió nyitott ablakában állok, hallgatom az éj hangjait: egy-egy jókedvű társaság nevetését valamelyik távolabbi szoba ablakából, messzi autózúgást, bagoly, vagy az ördög tudja miféle teremtmény huhogását az erdő felöl. A szobámban hangulatfény ég, egyedül vagyok.
Kellemes, de kicsit strapás nap áll mögöttem.
Egyébként Miklós vagyok, 35 éves, egy nagy cégnél dolgozom Kelet-Magyarországon, mint minőségbiztosítási vezető. Jelenleg egy nagyobb társasággal víkendezek itt, a Mátrában.
Úgy tizenöt évvel ezelőtt töltöttünk először együtt ezzel a baráti társasággal egy hosszú hétvégét, ha jól emlékszem a Tisza-tónál. Öt család, egy városban lakunk, családonként most már 2-3 gyermek, úgy 8-16 évesek, ha mindenki együtt van, közel húszfős a társaság. Azóta is megtartottuk jó szokásunkat, két-háromhavonta szervezünk valamilyen közös programot: néha pár napos kirándulást, - mint ez a mostani is-, néha csak egy grillezést valamelyikünk kertjében. A Szilvesztert is általában együtt töltjük valahol. Egyszer jártunk már a Balatonnál is négy-öt napra. Van a csapatban mérnök, tanár, ápolónő, szóval a legkülönbözőbb területeken dolgozunk, ennek ellenére (vagy pont emiatt?), nagyon jól megértjük egymást.
Én - egyedül a társaságból - , elvált vagyok. Van két tündéri gyermekem, a 9 éves Tamás, és a 6 éves Enikő. Két éve váltunk el, a feleségem a gyerekekkel elköltözött az ország másik végére. Na nem azért, hogy tőlem minél távolabb kerüljön, hanem a munkája szólította el. A legjobban az fáj az egészben, hogy a gyerkőcöket ritkán láthatom, évente talán 5-6 alkalommal tudunk találkozni. Ami viszont jó: az, hogy nem haraggal váltunk el, azóta is megmaradt a baráti viszony köztünk, soha nem volt probléma a láthatással, vagy a vagyon megosztásával. Régebben természetesen én is a családommal vettem részt a közös partikon. Most egyedül jöttem. Volt már egy-két rövid távú kapcsolatom, de egyik sem bírta ki az idő próbáját. Lehet, hogy csak én vagyok peches, de nagyon nehéz kifogni olyan partnert, aki nem a pénzedre hajt, vagy nem akar azonnal egy gyereket, hogy magához kössön, mindemellett szimpatikus is legyen. Na mindegy, előbb-utóbb majd csak alakul valaki.
Ma reggel, kilenc táján érkeztünk. Tizenegytől délután fél négyig elég húzós erdei túrán vettünk részt. (A panziós beszélt rá minket, de egyébként is szerepelt a terveink között valami ilyesmi.) A környezet gyönyörű volt, de több mint tizenkét kilométert gyalogoltunk.
Jó magam anno, több mint tíz évig sportoltam különböző sportágakban, de nekem is pont elég volt. Megdöbbenéssel tapasztaltuk, hogy a gyerekek sokkal jobban bírták a kiképzést, mint mi. Megérkezés után, a kései vacsoráig még kint játszottak, fociztak, kergetőztek a panzió méretes kertjében. Mi, felnőttek örültünk, hogy letehettük magunkat a társalgó kényelmes foteljeibe. Este tízig beszélgettünk, eszegettünk, iddogáltunk, persze csak módjával, a gyerekek remekül elfoglalták magukat, viszonylag kevés konfliktus tört ki köztük.
Mindent összevéve remek nap volt a mai, állapítom meg, - bukóra billentve az ablakot.
Felbontok egy üveg sört, bekapcsolom a tévét, nincs még kedvem az alvásra. Egy kicsit magányosnak érzem magam, de gyorsan elhessegetem e borús gondolatokat: nem vagyok egyedül, népes társaság vesz körül, holnap új nap virrad, remek közös programokkal. Persze régen más volt, amikor én is a kis családommal vettem részt a bulikon, de sajnos az már a múlt. Kapcsolgatok a tv csatornák közt, közben iszom egy-egy kortyot.
Fél tizenkettő körül kopogás hallatszik az ajtó felől. Ki a bánat lehet ilyenkor?
- Egy pillanat! - kiáltok a kopogtatónak.
Gyorsan felkapom a fürdőköntösömet, mert csak egy szál pizsamanadrág van rajtam. Hátha a panziós, vagy valaki idegen az. Odalépek az ajtóhoz, kinyitom.
Timi áll ott egyedül, az egyik baráti család nagykislánya, halványsárga, térdigérő köntösben, amit a pizsamája fölé vett fel.
- Szia Miki, bejöhetek?
- Persze. Hogyhogy nem alszol még?
- Nem vagyok álmos. Apáék csak holnap jönnek. Nem szeretek egyedül lenni.
Ja persze - jut eszembe - , a szülei a kistesóval valami elfoglaltság miatt csak egy nappal később csatlakoznak hozzánk. Timit elhozta egy másik család, ő már egyedül is elboldogul. Tizenöt éves lesz, ősszel kezdi a középiskolát.
Most bizonyára felteszi magában a kérdést a kedves olvasó, hogy miért pont hozzám kopogtatott be Timi? Két oka is van, szerintem. Rajtam kívül mindenki családdal érkezett, így mindenhol vannak kisebb-nagyobb gyerekek, akik feltehetőleg már alszanak.
A másik ok talán az, hogy Timivel pici kora óta kedveljük egymást. Azt nem mondom, hogy születése óta ismerem, amikor pár hónapos volt, nem nagyon hozták még el a partikra, de kb. egy-két éves korától gyakran találkoztunk. Szinte a szemem előtt cseperedett fel.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 9.05 pont (73 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#20 feherfabia 2016. 01. 31. vasárnap 07:20
Nagyon tetszett!
#19 A57L 2015. 06. 11. csütörtök 04:51
Nem rossz.
#18 bakker 2013. 08. 7. szerda 23:03
Örömmel tölt el, hogy ezen írásom az olvasók részéről kedvező fogadtatásra talált.
Nem szándékozom folytatni, ez a történet itt véget ért. Természetesen tervezem új irományok közzétételét, de más irányú elfoglaltságaim miatt sajnos kevesebb időt tudok rá fordítani, mint szeretném, ezért mindenkinek kérem a szíves türelmét.
#17 gaborthefirst 2013. 08. 3. szombat 23:11
Na látod Bob_, tudsz te, ha akarsz! smile Talán először, remélem nem utoljára maradéktalanul egyetértek veled. Szerintem is, ez a történet így volt jó. Attól tartok, hogy a folytatásban nem csak a kislányt fogják ágybadugni, hanem valami mást is dugnak majd máshova ... nem biztos, hogy kéne. Jobb lenne megmaradni abban a hiszemben, hogy az ürge meggyőződésből viselkedett civilizált emberként, a kiscsaj meg egy rendes, aranyos kislány. Dehát lesz folytatás, mint mondtam, meglátjuk ...
#16 v-ir-a 2013. 08. 3. szombat 22:52
hát igen, én is így érzem...ezt nem lenne jó folytatni, ez ennyi volt...
de egyetértek az előttem szólóval írj még... smile
#15 author04 2013. 08. 3. szombat 17:51
Kedves bakker!
Nem szokásom fényezni a szerzőtársaimat, ritkán véleményezek és pontozok - azt is csak 8-tól fölfelé - mert bár a tehetséget nem kell magyarázni, de mégiscsak nekünk kell önállóan bizonyítanunk! - de most kérlek, hogy írj még. Egyetértek Bob__ véleményével, ebben a történetben nincs több, ami hitelesen eladható, így volt kerek és szép az egész, viszont minden adottságod megvan újabb történetek írására. Tedd meg, talán nem én vagyok az egyetlen, aki várja az újabb írásaidat. Félreértés ne essék: nem az észt akartam osztani (kevés vagyok hozzá), egyszerűen tetszik, amit csinálsz. Üdv!
#14 Bob__ 2013. 08. 3. szombat 13:03
Szép lenne biztos a folytatás is, de szerintem a történet, épp így kerek.
#13 x124 2013. 08. 2. péntek 22:29
Nagyon jó!
#12 author04 2013. 08. 2. péntek 17:17
Kedves bakker!
Ragyogóan megírt, nagyon szép történet. Stílusod fölényes, igazán mestere vagy az írásnak. Külön köszönet, hogy a határt nem lépted át, még az esetleges magasabb pontszámokért sem. Gratula, ez 10-est ér!
#11 v-ir-a 2013. 08. 2. péntek 14:24
nagyon klassz....
#10 Rinaldo 2013. 08. 2. péntek 12:38
Majd nem megdugta a kis csajt.
#9 sanyi0227 2013. 08. 1. csütörtök 18:30
10. de jó volna ha lenne folytatása.
#8 gaborthefirst 2013. 08. 1. csütörtök 11:59
Jó írás, de kissé életszerűtlen a lány viselkedése. Majd kiderül ...
#7 hairy_pussy 2013. 08. 1. csütörtök 11:42
10p
Nagyon jó történet
#6 listike 2013. 08. 1. csütörtök 07:14
Gratulálok. Ritka szép történet. Ha lehet, folytatsd.
#5 genius33 2013. 08. 1. csütörtök 06:42
Nekem ez baromira tetszett!!! Szerintem legyen folytatása is. smile
#4 gibbon2 2013. 08. 1. csütörtök 06:40
Egész történet nagyon jó!
#3 joozsi 2013. 08. 1. csütörtök 05:40
Nagyon joó!
#2 papi 2013. 08. 1. csütörtök 05:19
Ez nagyon szép és minden elismerésem, hogy ellen tudtál állni a csábításnak. Mindenesetre kiváncsi vagyok a folytatásra is.
#1 Törté-Net 2013. 08. 1. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?