A+ A-

Forró rabság 1. részlet

Részlet Julie Kenner: Forró rabság című könyvéből
Ezuttal kikötözve és anélkül is elöl hátuli megdugatásomat mesélem el.
- Nikki... - Hangja simogatja a nevemet. Habozok, de aztán megyek tovább.
- Nikki! - A nevem ezúttal parancsot jelent. Megtorpanok, merev háttal visszafordulok.
Már ott is van mellettem. Sötét az arca. Megragadja a vállamat.
- Hová mész?
- El kell mennem. Már megmondtam. Nem bírom megcsinálni.
- Szerződést kötöttünk - emlékeztet égő szemmel. - Te az enyém vagy, Nikki. - A tarkómnál fogva magához húz. A másik kezével a trikómat húzza fel, hogy megfogja a mellemet. - Az enyém - ismételi.
Kezének melegsége annyira betölt, hogy elakad a lélegzetem. Kívánom, de nem tehetem, nem...
A fejemet rázom.
- Felbontom a szerződést.
- Ezt nem fogadom el.
A harag áttör a szégyenkezésemen, kioltja a vágyat.
- Leszarom, hogy mit fogadsz el! Azt mondtam: nem!
Hüvelykujja lustán köröz a mellbimbómon.
- Hagyd abba!
Nem hallgat rám.
- Mitől félsz?
- Nem félek. - Ettől félek, gondolom, miközben végigszánt rajtam a vágy. Ettől, amit érzek. Hogy ez hova vezet...
Nem, nem félek. Rettegek.
- Baromság. - Magához ránt, erőszakosan csókol, aztán ellök.
- Érzem rajtad a félelmet. Mondd el nekem. Kurva életbe, Nikki, hadd segítsek!
Csak rázom a fejemet, mert nincsenek szavaim.
Lassan bólint.
- Na jó. Nem ragaszkodom hozzá, hogy betartsd a szerződésünket. De legalább hadd lássam, mit veszítek el.
Fölkapom a fejemet, ránézek.
- Tessék?
- Akartam egy portrét. És akartam egy nőt. Meztelenül, Nikki. Meztelenül és kitártan, az ágyamban. Legalább hadd lássam, mit hagyok ki.
A növekvő indulat úgy robban ki belőlem, mint amikor benzint locsolnak a tűzre.
- Te most viccelsz velem?
Tökéletesen nyugodt, a tekintete egykedvű.
- Nem viccelek. Vedd le a farmeredet, Nikki. Hadd lássalak.
- Te szemét! - Pislogok, egy könnycsepp gördül le az arcomon. A sebeimből akartam fegyvert kovácsolni? Hát akkor azok lesznek! Dühösen kigombolom a farmert, lerántom a cipzárt, letolom a nadrágot, amely gyűrötten omlik a padlóra. Lerúgom a rohadt strandpapucsot, megállok kisterpeszben. Most mindenképpen látnia
kell a vastag vadhúsokat a csípőmön és a combom belső részén. - Te rohadt állat!
Nem tudom, mit várok, Damien mindenesetre térdre borul, az arca egy szintben van a csípőmmel. Hüvelyujjával gyöngéden megdörgöli a legszélesebb forradást a csípőmön. Túl mélyre vágtam, és túlságosan féltem, hogy elmenjek az ügyeletre. Magam zártam le a sebet ragasztóval meg szigetelőszalaggal, azután szorosan körültekertem magamat sebkötöző pólyával. Sikerült titokban tartanom, de ocsmányul forrt össze. Már évek teltek el, de még mindig rózsaszín a forradás.
- Ó, Nikki. - Hangja olyan lágy, mint a simogatás. - Tudtam, hogy kell lennie valaminek, de... - Elnémul. A másik keze a combomon rajzolja ki a forradásokat. - Ki tette ezt veled?
Behunyom a szemem, szégyenkezve lehajtom a fejem.
Hallom, amint csendesen sóhajt, és tudom, hogy megértette. Kényszerítem magam, hogy ismét ránézzek.
- Ettől féltél? Hogy tudomást szerzek ezekről a sebhelyekről? Hogy akkor majd nem kellesz?
Egy könnycsepp megáll az orrom hegyén, majd lepottyan Damien karjára.
- Szívem... - Hallom a hangjában a bánatot. Közelebb hajol, végighúzza a nyelvét a jobb combom belsején. A húsomon, a sebhelyeimen. Nem hiszem el, hogy ez igaz, pedig az. Nem menekül. Ott csókol meg édesen, aztán kézen fog, és lehúz magához, hogy vele szemben térdeljek.
Roncs vagyok, folynak a könnyeim, folyik az orrom. Hüppögök, és nehezen lélegzem.
- Csitt - mondja, és felnyalábol. Hozzátapadok. Visszavisz az ágyhoz, letesz. Egy szál trikó van rajtam, de most azt is lassan lefejti rólam.
Keresztbe teszem a karomat a mellemen, félrehajtom a fejem. Nem nézek rá.
- Nem - mondja. Széthúzza a karjaimat, lefekteti őket mellém. De megsajnálhat, mert nem utasít, hogy nézzek rá.
Lassan felderíti a sebeimet, mintha térkép lennék, végighúzza az ujját mindegyiken. Hangja vigasztaló, nincs benne iszonyat. Sem undor.
- Ezt próbáltad rejtegetni. Ezért menekültél. Ezért akartad, hogy pontosan olyannak fessenek le, mint amilyen vagy.
Nem vár feleletet. Úgyis tudja.
- Micsoda agyalágyult vagy te, Nikki Fairchild! - Olyan érdes a hangja, hogy rá kell néznem. Haragot, viszolygást, vagy bosszúságot várok, de csak vágyakozást látok.
- Nekem nem ikon kell. Se a falamra, se az ágyamba. Én a nőt akarom, Nikki. Téged.
- Én...
Az ajkamra illeszti az ujját.
- A szerződésünk hatályban marad. Nincs vita. Nincsenek kivételek.
Felemelkedik az ágyról, az ablakhoz megy, megrántja az egyik függönyszárnyat. Hallom, hogyan zörögnek a díszes csíptetők, amelyek a rúdhoz erősítik az anyagot.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.58 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 zsuzsika 2016. 03. 5. szombat 11:00
Nagyon gyenge.
#7 Andreas6 2014. 11. 29. szombat 10:35
Nagyon jó.
#6 A57L 2014. 11. 10. hétfő 06:10
Egynek elmegy.
#5 papi 2014. 02. 7. péntek 09:11
Kicsit gyengécske.
#4 tiborg 2013. 06. 2. vasárnap 08:52
"g=Gentile Porno" a szenvelgobb fajtabol!!!
#3 veteran 2013. 05. 22. szerda 08:50
Gyenge.
#2 Rinaldo 2013. 05. 22. szerda 06:57
A kővetkezőrész jobb lesz.
#1 Törté-Net 2013. 05. 22. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?