A+ A-

Élvezetek konferenciája 1-2. rész

- Ne mondd, hogy csak dísznek vagytok itt?! - háborgott a langaléta Péter, miközben jobbja a sörösüvegekkel asztal fölé hajoló lány fenekét simogatta.
A félhomályos bárban felhőként gomolygott a füst, a bordó falak mentén csak néhány boxot foglaltak el a vendégek.
- Pedig mondom - mosolygott a frufrus lány, nem sietve az üvegek kibontásával, és szinte tudomást sem véve a bugyija vonalán szánkázó kézről. - A főnök szigorúan megtiltotta, hogy elhagyjuk a helyiséget.
András belekortyolt a sörbe, és kíváncsian nézett a pincérlányra. Csinos teremtés volt, de mindent elrontott az arcáról sütő közöny, sőt... inkább utálat. Vagy együgyűség?
- Mit tudtok ajánlani a vendégnek, amikor felhúzzátok ezzel a bugyi-melltartós szereléssel? - koncentrált inkább a pincérnő szellemi vagy mentális képességei helyett feltűnően lenge öltözetére.
- Ideküldök hozzátok lányokat beszélgetésre - hangzott a lerázó válasz.
- Ennyi? Beszélgetni? - hüledezett a harmadik kolléga sűrű szemöldöke alól, a negyedik is értetlenül ráncolta a homlokát.
A pincérlány visszalibegett a pulthoz, útközben valamit odaszólt annak a négy, hasonló munkaruhában pompázó lánynak, akik egy kisméretű asztalka körül szótlanul fújták a füstöt, s most hangosan felnevettek. A bárban még további három lány tartózkodott, közülük a fekete egy termetes, csupa-pocak vendéggel beszélgetett elmélyülten, annak combján pihentetve a kezét. Távolabb - mintha ikrek lennének - két egyforma frizurás és ugyanolyan színű, villantós melltartót viselő lány egy háromtagú férficsapathoz csatlakozott, és vihogva reagáltak a fogdosásokra.
- Azt a kettőt mindjárt megdugják - intett arrafelé Péter -, itt az asztalon. Tényleg nem kell ehhez elhagyni a helyiséget.
- Mindjárt megkérdezem ettől, a mi lányunktól, mit szól egy menethez az ölemben... - jegyezte meg a bozontos szemöldökű.
Második sört iszogatták a járda szintjétől 4 lépcsőnyire lefelé található bárban. Szólt a zene, hömpölygött a füst.
- Ezzel az erővel elhozhattuk volna a kolléganőinket is, azokkal se nagyon lehet dugni - zsörtölődött Péter. - Évről évre gyengébb az eresztés, öregszenek vagy elfásultak? Ugyanaz, aki tavaly bejött reggel a szobába egy fél üveg pálinkával, és addig, amíg a szobatársam előkerült a fürdőszobából, leszopott... az a csaj, mintha kicserélték volna, most csak a munkáról akar beszélgetni.
- Ilyen világ van! - csóválta a fejét a negyedik férfi, megigazgatva zselétől fénylő haját.
- Hanem az a csaj, akit tőled láttam kiszállni a kocsiból, az jóféle anyag! - Péter András felé emelte a párás poharat. - Remélem, felpróbáltad útközben, nem hozol szégyent öreg barátaid fejére!
- Nem volt elég a négyórás út, hogy kiismerjem, bár a felét átaludta - felelte András. - Egyik percben úgy viselkedik, mintha haverok lennénk, vagy legalábbis kézimunkázna nekem vezetés közben, szóval afféle közvetlen kapcsolat... Azt mondta, hogy idiótán vigyorgok...
- Ebben van valami! - röhögött fel a társaság másik három tagja. - Jó meglátásai vannak a csajnak!
-... Aztán meg, amikor mondtam, hogy szóljon, ha pisilnie kell - folytatta András zavartalanul - úgy becsukódott, mintha nem is tudom, mit ajánlottam volna. Mélytorkos franciát.
- Ha lelki problémáik vannak, akkor zavarodnak így össze... - bólogatott szakértően Péter. - Mindent félreértenek, hisztiznek, azt mondják, hogy ők nem olyanok, közben kilépnek a bugyijukból.
- Azt már megérteném, de csak a félreértésig jutottunk... - legyintett András, és ugyanazzal a lendülettel megmarkolta a poharát.
Két lány tápászkodott fel a négyesből. Kényszeredett mosollyal, s olyan billegéssel, mintha egy kisebb méretű vibrátor működne ez alatt a lábaik között, a konferencia különítményéhez sétáltak.
- Szeretnétek társaságot? - támaszkodott egyikük az asztalra.
- Hogyafenébene! - hadarta Péter. - Mit tudtok ajánlani?
- Csak azt ne mondd, hogy nem hagyhatjátok el a helyiséget, ezen már túl vagyunk! - jegyezte meg a gondosan belőtt sérójú férfi.
- Pedig ez a helyzet - válaszolt a lány, és alig takart fenekét elhelyezte a kanapén András és Peter között, a másik pedig belehuppant egyenesen az imént megszólalt kolléga ölébe.
- Nem vagyok nagyigényű - hajolt a fészkelődő lányhoz Péter. - Kísérj ki a mosdóba!
- Sajnos nem szabad...
- Nekem a zongora mögött is megfelel, nem kell kilépned a helyiségből - mondta András, és látva, hogy a lány gondolkodóba esik, folytatta: - Rákönyökölök a zongorára a függöny felől, mintha élvezném a zenét, te meg elém guggolsz... A művész úr nem fog megharagudni érte... Szokott ezen játszani egyáltalán valaki?
- Úgy érted, hogy zenélni? - kacagott lány, miközben mindkét kezét áttette a két szomszédos férfi ölébe. - Mert zongorának még nem használták, de más célra jó volt a teteje...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.14 pont (28 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2013. 10. 23. szerda 04:20
Nem rossz.
#3 sztbali 2012. 10. 11. csütörtök 17:02
Kissé zavaros.
#2 cervelo 2012. 10. 11. csütörtök 08:16
Nagyon vontatott.
#1 Törté-Net 2012. 10. 11. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?