Lucien és Aveline 1. rész

A férfi kinyitotta az ajtót, és a zárban csikorduló kulcs hangja mintha végleg megpecsételte volna sorsát.
Követte Lucient ebbe a nagyon is férfiasan berendezett helyiségbe, orrát megcsapta a jellegzetes férfiillat, mely oly ismeretlen volt számára addig, s a mikor megpillantotta a hatalmas méretű ágyat a szoba közepén, szinte földbe gyökerezett a lába. Itt veszíti el örökre tisztességét.
– Aveline! – Lucien vállára tette a kezét, arcába pillantott. – Nem fogom önre vetni magam, mint egy éhező vadállat. Előttünk áll az egész éjszaka.
– Tudom, én csak...
– Minden új az ön számára. – Lucien végigsimított ujjaival Aveline állán. Ez már ismerős kedveskedés volt. – Olyan tempóban haladunk majd, ahogy önnek megfelel. Gyakran ez az élvezet legfőbb forrása.
– Nekem is részem lesz a gyönyörben? Vagy nincs egyéb feladatom ma este, mint hódolni az ön kénye-kedvének, uram?
DuFeron ajka elkeskenyedett, szemöldöke mérgesen ráncot vetett.
– Vissza akarja vonni a szavát, Aveline?
– Nem – válaszolta a férfi kérdő pillantását viszonozva. – Csak tudni szeretném, hogy örömem telik-e majd abban, amit az ágyban teszünk.
Lucien hátracsúsztatta csuklyáját, a köpeny alá csúsztatta kezét, és megsimogatta Aveline vállát. A köpeny a földre hullt.
– Nagy tapasztalatom van benne, hogyan lehet eljuttatni egy hölgyet a gyönyör pillanatáig. Ujjai már a lány nyakán jártak, szemét egy pillanatra sem vette le arcáról. Higgye el nekem, minden tudásomat latba vetem, hogy teste az eksztázis gyönyörét zengje.
Szavai lángba borították Aveline arcát. Nagyot nyelt, amikor DuFeron kutató ujjai végigsimították keblének domborulatát. Legnagyobb rémületére mellbimbói megkeményedtek, mereven ágaskodni kezdtek.
A férfi dévaj mosollyal pillantott rá, s arcát azonnal elöntötte a pír.
– Igen, ez az. – DuFeron ruhája nyakkivágásába csúsztatta másik kezét, és lágyan végigsimított tarkóján.
– Igen, galambom. Hadd simogassam, hadd érintsem a testét. Hagyja, hogy felfedezzem magamnak ezt a csodát.
Miközben a férfi simogató ujjai tarkóját cirógatták, másik kezével megfogta mellét a ruhán keresztül.
Aveline csaknem felugrott rémületében
– Shhh... – A férfi érintése gyengéd maradt, óvatosan izgatta megmerevedett mellbimbóját a ruhán keresztül. – Imádom a testét, Aveline. Tökéletes keblei vannak. – Lehajolt, s miközben fülébe suttogott, ajkával cirógatta. – Alig várom, hogy láthassam... mindenütt.