Apa segít rajta

A mai egy szar nap volt. Elnézést a szókimondásért, de az volt. Az első órai spanyolóra borzalmasan telt, és az a rohadt tanár, Mrs. Guttierez, aki utálja a pofámat, az egészet azzal töltötte, hogy az osztály előtt szívatott. Ráadásul vizes lett a fehér iskola egyenruhám blúza, pont a jobb mellbimbóm fölött. Tudnotok kell, hogy a melleim igazán nagyot nőttek az elmúlt egy évben, és úgy tűnik, hogy szóbeszéd tárgyai lettek az iskolában. Az összes fiú szeretett miattuk, az összes lány utált értük. Na, szóval, valahogy vizes lett a blúzom, ahogy ittam a csapnál, és amikor felegyenesedtem, mindenki láthatta a bal cicimet, a duzzadt bimbómat, ami tisztán látható volt az áttetsző melltartó alatt, amit viseltem. Annyira szégyenkeztem, hogy a mosdóban rejtőzködtem a negyedik óra végéig, amíg meg nem száradt a blúzom.

Iskola után hazafelé menet, pár srác hazáig követett, cukkoltak, kis kukucskálásért könyörögve. Nem törődtem velük, úgyhogy végül lekoptak. Nem mintha soha nem hagytam volna, hogy egy srác megnézze a melleimet. De minden egyes alkalommal, amikor hagytam magam rábeszélni, később megbántam. Egy pillantást vetettek a nagy, gyönyörű melleimre, és az izéjük, a farkuk, máris keményedni kezdett. Pár srác megfogta őket, és azonnal elmentek a nadrágjukba. Pár srác könyörgött, hogy játsszak a farkukkal. Megtettem. Nagyon tetszett. Főleg mikor elmentek, és a forró, ragadós gecijük ellepte a kezemet. De ezután mindig vége volt. Úgy tűnt, hogy mind csak annyit akartak, hogy megnézhessék és megfoghassák a melleimet. Én többet akartam ennél.

Ne érts félre. Nem vagyok prűd. Valójában amiatt aggódok, hogy esetleg nimfó vagyok (Épp most tanultam ezt a szót. ) Mindig csak a szexre gondolok, és naponta általában több, mint egyszer maszturbálok is. Szegény puncikám szinte mindig nedves. De én egy fiút – nem is, egy férfit – akartam, aki úgy bánna velem, ahogy megérdemlem, hogy bánjon. Valakit, aki kényeztetne, aki úgy bánna velem, mint egy hercegnővel, nem mint egy lábakon járó mellel.

Tehát vissza oda, hogy mentem hazafele. Késő szeptember volt, de még mindig nagyon meleg. izzadni kezdtem. Kb. két kilométerre lakom az iskolától, de szeretek gyalogolni. A mai hőségben viszont azt kívántam, hogy bárcsak busszal mentem volna. Alig vártam, hogy hazaérjek és levetkőzhessek. A blúzom nedves volt az izzadtságomtól. Még a combjaim között is verejtékeztem, és biztos voltam benne, hogy a bugyim is átázik.