Börtön a zuhany után jobbra
Amúgy abszolút jó szándékú srác volt, de valahogy mint aki nem ezen a világon járt, a két év alatt amíg egy szobában voltunk, egy kisebb elkeseredést leszámítva, soha semmilyen érzelmi reakcióját, dühkitörését nem sikerült felfedeznem. Ha én mérges, vagy szomorú, vagy örömteli voltam, ugyanazzal a mosollyal, látszólagos megértéssel tudta fogadni, s mindig tudott valami igazán megnyugtatót mondani, amit, mint egy tarisznyából előhúzott, lezsírozott szendvics mondatból rántott elő: „Mindennek megvan az oka!”, vagy „Vannak dolgok, amin szerintem nem érdemes mérgelődni!”, vagy „Azzal, hogy mérgelődik valaki, még senkinek sem jobb!”... Ilyenkor nehezen tudtam visszafogni magam, s néha majdnem ő lett a dühöm oka, de a békés mosolya mindig megakadályozott, hogy átlépjek egy határt. Az öltözködésére is jellemző volt a visszafogottság.
Volt a városban néhány nagynénije, azokat látogatta sorra, akik feltehetően jól főztek, s egyebek mellett rendszeresen vettek neki ilyen-olyan ruhát, amit nem mondanék divatosnak, bár ma talán retró lenne, legyen annyi elég, hogy alsónadrágként egyet hordott, azt a szép fordított Y-onos (mercedesz) varrású, kicsit buggyos fehéret. Mikor egyszer felvetettem neki, hogy mintha mindegyik ugyan olyan lenne, kimérten, csak annyit mondott, anyukája veszi a veszeri piacon, s valamely kötöttárugyár remek terméke, sok mosás után is megtartja a formáját. Azt, hogy milyen formáját, s ez önmagának, vagy a papírdobozos bioponnak köszönhető, erre már nem tértünk ki. Így beszélgetéseink gyakran rövidültek. Részben irigyeltem, milyen szenvtelenül éli a világot, néha meg sajnáltam, mennyire nem benne él, csak halad előre az időben, mennyire nem is látja az embereket maga körül. Hogy rólam mit, s hogyan gondolkodhatott, sosem tudtam meg, egyszer-kétszer kérdeztem, de mindig kitért a válasz elől.
Ha ugye elkerültem a suliba, főleg eleinte, elég sokat kellett tanulnom. Ottmaradtam hétvégére, s ekkor ugye Ádámmal nem találkoztam, még csak futólag sem, amit, néha meglehetősen zokon vett a telefonban. Jó, persze csak viccelődött, de jó érzés, volt, hogy szüleimen kívül, még másnak is hiányzok, persze ő mindig hangsúlyozta, hogy nem számít, nyugodtan ismerkedjek, legyen kötetlen a dolog. Azért a kötődése, aggódása eléggé jól érezhető volt, mindemellett, soha nem féltékenykedett, nagyon megtanultam ezért tisztelni, mindig ajándéknak tartott, érzett, soha nem éreztette egy pillanatra sem, hogy a csóró fősulis vagyok, őneki meg jól mennek a dolgai, pénzt persze soha nem fogadtam el tőle, még ha valamely ürüggyel próbált is volna segítni, hogy ne kelljen a tanulás mellett még pénzkeresés után járni. Az internet nagyon nem érdekelte, így azon nem nagyon kommunikáltunk. S nagyon értékeltem benne, hogy ő maga nem használta ki az embereket, pl. bár járt hozzájuk a takarítónő, mégis a saját szobájában ő tartott rendet, nem is akármilyet. Sőt, a ruháit is maga mosta, vasalta, stb. Azt mondta, hogy hogy várnám el egy nagymama korú hölgytől, hogy nekem ugráljon.
Szobatársammal egyszer átrendeztük a szobát, tettünk ki posztereket meg ilyesmi, s ekkor felvetettem, hogy rakhatnánk úgy az ágyakat, hogy ha valamelyikünknek vendége van, akkor viszonylag gyorsan franciaággyá lehessen alakítani. Mondtam:
- Például ha neked jönne a barátnőd - ami azért eléggé vad felvetés volt, de nem ellenkezett. Azt mondta:
- Eszi penész.
Hogy ez az ő gondolkodásában mit jelent, azt máig sem tudom. Azonban Ádámnál ez olaj lett a tűzre, alighogy elmondtam, már mondta is, hogy szeretne eljönni hozzám meglátogatni. Hiába akartam lebeszélni a zord, s számára igénytelen körülményekre hivatkozva, mert azért egy kollégiumnak papír falai vannak, s nem szerettem volna lebukni, de hajthatatlan lett, s hamar kitűzte az időpontot egy koncertre hivatkozva. Egyetlen szépséghiba volt, hogy ez a szobatársam páros hete volt, márpedig páros héten ő ott volt. A vendégszoba már hónapokra előre le volt foglalva, így az is ugrott, s Ádám mindenképpen a kollégiumba szeretett volna jönni, hozzám, amit persze nagyon kedvesen adott elő, így beláttam, fel kell borítanom a rendet.
(...)
A szavazáshoz VIP szükséges!
Átlag: 5.31 pont (29 szavazat)