A+ A-

Nagy dákó

Végigpöfögtem a vaskapun, végig az aszfaltozott kocsiúton, mely egyenesen a Bisbey kastély hatalmas bejárati ajtaja elé kanyarodott. Itt aztán kikászálódtam a tragacsomból és
felpillantottam arra az építészeti förmedvényre:
két komoran meredő emelet volt vörös téglából, bronz vízköpőkkel, a homlokzatot déli stílusú gót oszlopok támasztották, melyek úgy festettek, mint egy csúf ábrázatból vigyorgó rothadó fogak. A nagy válság idején igazi fényűzés volt ez... hiába, mióta felfedezték az olajat Los Angeles medencéjében, egypár szerencsés kiválasztott igencsak gazdag lett, miközben a többség munkáért kuncsorogva állt sorba a munkaközvetítő irodák előtt.
Ügyet se vetettem a díszes rézkopogtatóra, ehelyett keményen dörömböltem öklömmel az ajtón. Egy inas kísért végig a csendes és hűvös márványburkolatú előcsarnokon, majd fel a kanyargós, vörös bársonnyal borított lépcsőn a kastély úrnőjének második emeleti dolgozószobájába.
Etta Bisbey... így hívták a hölgyet. Ott ült egy súlyos tölgyfa íróasztal mögött, melyen a Titanic húsz túlélője is elfért volna a vízen lebegve. Most felállt, sasszézva kerülte meg a jókora politúrozott bútordarabot, aztán közszemlére tette mindazt, amivel a sors megáldotta. És hát barátaim... Az bizony nem volt semmi! Nagy, kerek mellei úgy feszítette gyöngyfehér blúzának gombjait, hogy majd lepattantak. De testének többi része sem volt piskóta. Az arca csinos, koromfekete haját művészien fogta össze a feje tetején. Darázsdereka volt és igencsak formás, karcsú lábikrák és csábos bokák villantak elő zafírszínű szoknyája alól.
Megráztam kinyújtott kezét. - Említette a telefonban, hogy szeretné, ha megkeresnék valamit - kezdtem hivatalos hangon, miközben majd kiesett a szemem. Kalapomat a lágyékomra szorítottam, nehogy nyilvánvalóvá váljék a látvány okozta fejlemény.
- Igen, Mr. Polk - felelte Mrs. Bisbey. - az egyik... műtárgyamat... lopták el. Én pedig vissza akarom kapni. - Azzal torkára szorította két kezét, majd lecsúsztatta két mellére.
Hangja és viselkedése kissé mesterkéltnek tűnt megítélésem szerint. Jó fogást szimatoltam.
- Ön színésznő? - kérdeztem, szemmel láthatólag jó benyomást téve rá whiskytől edzett éleslátásommal. Ugyan melyik csaj nem volt éppen aktív vagy volt színésznő ilyen ágyba csalogató testtel a napsugaras és bűnre csábító Los Angelesben, különösen egy olyan olajmilliomos özvegyeként, akinek életében ráncosabb volt a farka állva, mint lógva?
Most sarkon perdülve fordított hátat nekem és peckesen lépkedve ment az ablakhoz, kipillantva Hollywood dombjaira.
- Óh, igen, persze... valaha ismert színésznő voltam... - emlékezett sóhajtva.
Csak néztem terjedelmes cickójának gonoszul hívogató körvonalait, nehezen leplezve a vonzó látvány eredményét a zsebem tájékán. - És mit loptak el?
- Van egy képem arról a... dologról... A hálószobámban.
Azzal átmentünk a szomszéd szobába. Ízlésesen berendezett, szexis hálószoba volt, igencsak terjedelmes. Kihúzta az egyik diófa éjjeliszekrény fiókját és előhúzott onnan egy képet, majd átnyújtotta. Egy jó húszcentis fényes fekete műfasz képe volt
... igencsak tekintélyes méretű dákó, már ha jól ítélem meg a fütykösök méretét. A képről most a hölgyre pillantottam, arca vörösebb volt, mint a háborútól dúlt Oroszország.
- Olyasmi ez, ami más számára értéktelen, de nekem igen nagy érzelmi jelentőséggel bír - mondta sóhajtozva, a kezét tördelve. - Apám kapta egy törzsfőnöktől Belga-Kongóban sok évvel ezelőtt, egy kutatóútja során. Állítólag szerencsét hoz a gazdájának.
Meg mennyei révületet a leányzóknak, az is biztos... Azzal odadobtam a jókora puncikotró képét az ágyra és azt mondtam:
- Na, felejtsen el, cicababa. Nem vadászom szexjátékokra... hacsak nem hús-vér lényekről van szó. - Meg kellett őriznem egyébként is megkérdőjelezhető jóhíremet, és egy műfütykös utáni vadászat nem tett volna jót neki. Úgyhogy már indultam is az ajtó felé.
- Mr. Polk! - sóhajtott utánam Mrs. Bisbey.
Sarkon perdültem, és a lélegzetem is elakadt csábos, meztelen felsőtestének látványától.
- Tyű, az áldóját... - morogtam magamban és kigúvadt szemmel bámultam a két vajfehér gömböt a meredt rózsaszín mellbimbókkal.
Most két tenyerébe fogta terjedelmes, súlyos mellét és masszírozni kezdte.
- Biztos, hogy nem tudom rávenni, vegye kézbe az ügyemet? - kérdezte suttogva.
Megvakartam borostás államat.
- Hát... talán... ha így kéri... - feleltem jobb belátásra térve, azzal ledobtam kalapomat és zakómat, majd letéptem a nyakkendőmet.
Megragadtam a felkínált dudát és gyömöszölni kezdtem azt a kemény, meleg, kékeres húst. Fejem lehajtva, mellét felemelve kezdtem nyaldosni a megduzzadt bimbókat. Jó ideig dédelgettem azokat a rugalmas gömböket, aztán az ágyra toltam és rámásztam. Most elengedtem és levettem számat a burleszkbe illő cickókról, épp csak annyi időre, hogy lekínlódjam a nadrágom és a gatyám, meg szétnyissam a szoknyáját.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.07 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2016. 02. 13. szombat 15:21
Érdekes.
#6 papi 2014. 03. 16. vasárnap 16:06
Nem rossz
#5 A57L 2014. 03. 2. vasárnap 09:05
Egész jó.
#4 Bikmakkocska 2012. 12. 30. vasárnap 18:45
Hát, ez bíz bizarr.
#3 tenzin 2012. 09. 5. szerda 00:15
ja
#2 v-ir-a 2011. 12. 15. csütörtök 23:41
hmm érdekes volt smile
#1 Törté-Net 2011. 12. 14. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?