A+ A-

Saját kis történetem

A sztori amit most elmesélek nektek, teljesen a valóságot adja vissza. Nagyon régen történt ám az emlékezetemben úgy él, mintha csak tegnap történt volna.
Nővérem összejött egy sráccal, aki egy nagyon kedves, bár annál érdekesebb srác volt. Ez első ránézésre lejött a szüleimnek is, na meg nekem is amikor először lépett be hozzánk. Amikor szájját elhagyták az üdvözlő szavak édesanyánk ránézett és egyből rákerdezett : "Te véletlenül ne a Kata fia vagy?" - hát ilyen az amikor az ember úgy választ párt, hogy nincs tudatában annak, hogy milyen kicsi a világ. Meg kell jegyezni, hogy az említett hölgy azon faluból származik ahonnan ő is. Sőt Marián szüleit mindketten ismerték anyáék, mivel apu csak egy kőhajításnyi messzeségre lévő szomszédos faluból származott.
Az ismerkedést helyét átvette a nosztalgikus fűszerezésű sztorizgatás, ami ebben érdekes volt az-az, hogy ez a srácot nem zavarta. Amikor már érezték anyuék, hogy talán szeretnének kettesbe lenni, leléptünk bevásárlás ürügyén, hadd maradjanak kettesben.
Egy alkalommal, amikor már vagy 5 hónap is eltelt azóta, hogy Marián megvetette nálunk a lábát, anyámék elmentek egy bálba. Ez persze a fiatal szerelmeseknek lehetőséget adott egy kis etyepetyére. :D - na akkor ezt én még csak így neveztem. Anyuék kora délután már úton voltak, hogy eleget tegyenek a baráti invitálásnak a bál előtt, így én miután "kiűrült" a ház nekiláttam, hogy a leggyorsabb tempóban megtanuljam a hétfőre valót a suliba. A matek minek okán sosem volt az erősségem azzal bajlódtam, amikor megérkezett nővérem kedvese. Várnia kellett, mivel Marcsi még a fürdőben tevékenykedett. Amint meglátta, hogy szét vagyok rakodva, nekem szegezte a kérdést:
- Csak nem tanulsz ?
- Hát, az igazat megvallva, már csak ezzel a hülye matekkal bajlódom, mert sehogy sem jön ki a könyvben leírt eredmény.
- Várj, csak majd én segítek neked.
- Honnan értenél te ehhez? - erre ő ránézett és a kék szeme mosolygott rám.
- Mivel matek szakon tanulok az egyetemen talán még egy kis szöveges feladattal elbírok - jegyezte meg gunyorosan.
Persze én ezt nem tudtam, vagy csak nem hallottam a bemutatkozáskor, hát nesze neked, égtem, mint a reistag. De valahol nem bántam, hisz közelebb húzódott, ami bár először meglepett, de kellemes melegséggel öntött el. Ez én akkor annak tudtam be- hát elvére is a jövendőbeli sógorom- ugye milyen szentimentális voltam akkor? De persze azóta már tudom, hogy nem azért volt.
Amikor már belemelegedett a példa magyarázásába éppen megérkezett a nővérem és hát nem nézte valami marha jó szemmel, hogy az helyett, hogy párja a nyakába ugrana, az öcsinek magyarázza a matek feladatot. Persze aztán én kiszivárogtam a szobából, mint az illékony gáz és ők tették a dolguk. A tévét nem sikerült elég hangosra állítanom, vagy talán nem is akartam, de hallottam a nyögéseket és a srác hörgését. Olyan volt, mint egy megvadult bika. Amikor végeztek kijöttek és az ebédlőn keresztül a balkonra mentek cigizni. Mariánon nem volt más ruhadarab, mint egy alsó és egycipzáras felső, ami szét volt hagyva. Nem volt egy extra faszi az igaz de a tekintetem megragadt a cingár testén. Tetszett, amit látni engedtetett a felső, de még inkább a még mindig kábán himbáló farok.
Miután nővérem elmesélte édesanyáméknak, hogy mennyire jól megértette velem párocskája a matekot, anyu ezen felbuzdulva felkérte Mariánt, hogy matekozzon velem. Ennek okán minden héten két alkalommal, Mariánnal töltöttem egy vagy két kellemes órát. Persze minél többet láttam, annál jobban fogalmazódott bennem meg a dolog, hogy vonz a lénye és a teste. Pár alkalommal amikor tanultunk észre is vettem, hogy odanyomja a térdét az enyémhez, és bizony megesett-"persze csak véletlenül" - hogy a keze a combomra tévedt.
Egy alkalommal, amikor ismét hármasban maradtunk otthon, ismét elfogta őt valami, de most már ennél több kellett neki és nem várta meg azt, hogy kettesben legyünk. Amikor éppen bent feküdtek közös szobánkban az ágyon, és éppen nyelvcsatát vívtak, én besiettem egy könyvért, amit éppen olvastam akkor, és megszólított.
- Miért nem jössz ide?
- Hova menjek, és amúgy meg nem hiszem, hogy ezt Marcsi díjazná. - válaszoltam, mivel ekkora nővérem szemei már majdnem vérbe forogta- ez az a fajta, hogy húzz már a pi...ba!!!
- Hát ide közénk! - nem látod? Van még elég hely elférsz!
Mit volt mit tenni odamentem és befeküdtem közéjük, úgy hogy én Marián felé voltam fordulva és csak feküdtem. Ekkor ők csókcsatáztak és én csak hallgattam a cuppogást. Egy kis idő utan arra lettem figyelmes, hogy valaki a nyelvével a fülemet birizgálja. Amikor szeme sarkából az inger kiváltó nyelv felé sandítottam, Mariánt láttam- Ő csinálta, de milyen finoman. Egymásra néztek a nővéremmel, és kajánul röhögni kezdtek, mire Marián megjegyezte:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.51 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 guymiki95 2015. 04. 1. szerda 12:55
Nagyon jó a történet!
#3 ttL10LsG7YA1 2011. 11. 24. csütörtök 02:29
kedves panyi a negatív kritika is epito jellegu nyes
#2 panyi 2011. 11. 23. szerda 12:50
Szájbarágos, unalmas.
#1 Törté-Net 2011. 11. 23. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?