A+ A-

Egy emlékkönyv lapjára 2. rész

Csak álmodom... mondogatom magamnak szüntelen. Ez nem lehet más, csak egy álom, és hamarosan fel kell ébrednem.
Olyan régen volt részem ennyi gyengédségben, simogatásban, csókban, ölelésben, hogy már szinte el is felejtettem, milyen érzés. Milyen érzés átadni magam a vágynak, milyen érzés, ahogy egy kéz lágyan cirógat és egy száj szenvedélyesen csókol... szinte érzem, ahogy összerándulok a karjai közt, hallom saját ziháló lélegzetem és érzem szívének vad ütemét, ahogy hozzám simul. Kapaszkodok belé, a testem némán könyörög, hogy ne engedjen el, ám a simogatás mégis abbamarad egy percre, s a zöld szempár halkan kérdez.
- Nem akarlak újra megbántani... nem akarok olyat tenni, amit esetleg...
Ne, kérlek csak ezt ne. Hát nem látja, hogy itt fekszem, bármire készen, s vágyom arra, hogy mindenem neki adhassam?
Nem válaszolok, az ajak néma, csak a szem beszél: vágyón-türelmetlen bámul az aranypöttyökbe.
Megérti a hangtalan szavakat, egyik karja újra ölel, a másik pedig a puha hajszálakat simogatja el nyakamból. Érzem kapkodó sóhaját, forró ajkát nyakam finom bőrén, s egész testemben remegek. Nyelve újra az enyémet keresi, s anélkül próbál megszabadítani ruháimtól, hogy elválna tőlem. Kapkodva gombolja blúzomat, s az érzésre, ahogy ujjai néha meztelen bőrömhöz érnek, én is egyre vágyakozóbban csókolom. Remegő kézzel keresem az ing gombjait, de megérezve ügyetlenkedésemet, gyorsan segítségemre siet, s már ketten próbálkozunk, kapkodva, nevetve, kipirultan. Végre. Pici tenyerem mellkasán pihen, forró bőre perzseli az enyémet is. Ahogy ujjaim lassan, óvatosan cirógatás-simogatásba kezdenek, arca megpihen a vállgödrömben s szaporán a fülembe szuszog.
Már nem sietünk. Minden másodpercet ki akarok élvezni, minden pillanatot, mikor érinthetem, s mikor ő érint. Kezemet hátára simítom, körmöm finoman karcolja bőrét, érzem megfeszült izmait a tenyerem alatt. Mikor felbátorodva nadrágjának cipzárját keresném, gyengéden eltolja a kezem, testem mellett az ágyra szorítja, és csókokkal simogatja le a blúzt vállamról.
Hosszú percek telnek el így, minden porcikámra csókot lehel, s mikor hasamon érzem nyelvének nedves érintését, testem önkéntelenül is megfeszül, annyira vágyom már rá. Karjába vesz újra, könnyedén emeli meg testem, s melltartóm kapcsát keresi. Érzem, hogy az ő keze is remeg, mosolygok, mosolyog, igen, megvan. Lassan csúszik le a pánt a vállamról, s végül a feleslegessé vált fehérnemű valahol a szőnyegen köt ki.
Pár pillanatig mozdulatlanul térdel az ágyon, tágra nyílt szemmel néz rám és pillantásától önkéntelenül is magam elé húzom a kezem. A mozdulat azonban félbe marad, gyengéden a csuklóm után nyúl és eltolja a karom. Ködös tekintettel pillant a szemembe.
- Hányszor... hányszor elképzeltem ezt a pillanatot de... - hangja egy pillanatra elcsuklik - de sose gondoltam, hogy ennyire gyönyörű vagy...
- Nagyon furcsán hangzik ez a mondat éppen a te szádból - suttogom bánatosan, bűntudatos mosolyt csalva az arcára.
- Tudom. Nem tudom megmagyarázni a történteket, nincs mentség rá. Csak remélni tudom, hogy megbocsátasz...
Olyan a hangja, mint a legédesebb olvasztott csokoládé, szinte simogatja a fülemet minden elhangzott szó. Képtelen vagyok válaszolni, reagálni, csupán szorongva nyelek egyet és bizonytalanul bólintok. Még mindig nehéz elhinni, hogy ez tényleg a valóság.
- Akarlak... hetek óta... - hangja most rekedt és karcos, és a rám tekintő szemekben mintha izzó parázzsá változtak volna az aranypöttyök. Újra a nyakamba csókol, majd forró ajkaival kulcscsontomat illeti, egyszer, tízszer, százszor. Keze közben a csípőmet cirógatja, a rövidnadrág észrevétlenül kerül le rólam, ujjai az utolsó ruhadarabbal játszadoznak. Alig bírok már magammal, akarom őt, most azonnal, érezni akarom a testét az enyémen, érezni akarom, ahogy izmai megfeszülnek a tenyerem alatt. De ő még mindig gondosan ügyel rá, hogy én ne érhessek hozzá, csak a hátát, tarkóját, haját simogatom öntudatlanul és közben sóhajok szakadnak fel mellkasomból csókjai nyomán. Még mindig a könyökére támaszkodik, kicsi, de éppen eléggé zavaró távolságot tartva kettőnk között. Megelégelve a játékot szelíd erőszakkal tolom el a karját, s már nyúlnék ismét a bosszantó gomb után mikor újra elkapja a csuklóm.
- Ne, még ne... - nyögi rekedten. - Ha csak hozzámérsz... ha csak megérintesz... elveszíteném a fejem, és azonnal akarnék mindent. Kényeztetni akarlak... minden porcikádat... csókolnálak órákig, mielőtt...
- De én téged akarlak... egészen. - susogom alig hallhatóan. Kitartóan nézek a szemébe, s a zöld íriszen egyszer csak felvillannak a megadás szikrái. Érzem egyre gyorsuló légzését, ahogy tenyerem a mellkasán siklatom, majd kapkodva nadrágjának gombját, cipzárját keresem. Felegyenesedek, egymással szemben ülünk az ágyon, farkasszemet nézve. Lassan feláll az ágyról, kézen fog és magához húz.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.15 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2015. 12. 3. csütörtök 09:57
Ez a mániád, mindig ott hagyod abba ahol folytatni kellene. Ha ezt csinálod a szeretkezéskor is nagyon utálhat a párod.
#2 v-ir-a 2011. 07. 21. csütörtök 00:03
remélem a 3. részre nem kell ennyit várni..mert roppant kiváncsi vagyok, nekem tetszik ez a történet...
#1 Törté-Net 2011. 07. 20. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?