A+ A-

Minden jóban van valami... 2. rész - Vagy kettő

- Kislányom! - súgta egy hang mellettem vagy felettem.
Nem én vagyok az! - morogtam volna vissza, ha bizonyos vagyok benne, hogy tényleg hallottam a suttogást, és nem csupán álmom játéka.
- Kislányom! - Tényleg valóságos a hang, ahogy a fölém hajoló, nőnemű alak is, ébrenlétem világának lábujjhegyen belopódzó alakja.
Hány óra lehet? Hol vagyok? Ki a kislánya a látogatónak?
Én minden jel szerint hímnemű vagyok, ahogy azt reggeli erekcióm is jól demonstrálja meztelen testemen - takaró sehol -, s amikor mindkét szememet tágra nyitom a hirtelen érkezett információáradat befogadására, elhűlten tapasztalom, hogy egyáltalán nem az általam képzelt sötétség uralja a szobát. Reggel köszöntött ránk egy idegen, suttogó nő személyében.
Ha lassan is, összeáll a kép.
Sokat segít, hogy mellőlem óvatosan felemelkedik valaki - egy csaj - nesztelen mozdulatokkal és meztelenül lekúszik az ágyról, majd szintén halkan, de kevésbé kíméletesen, ám annál határozottabban kirángatja alólam a lepedő begyűrődött részét, s azt maga köré tekerve, kioson a helyiségből, nyomában a kéretlen ébresztőt szolgáló asszonnyal.
Ennyi időre volt szükség, hogy reggeli sebességgel forgó agyam feldolgozza az eseményeket, és összekapcsolja az előző esti vagy éjjeli emlékképekkel.
Tegnap, egy sürgős feladat elvégzése közben szinte elrepült az idő - pedig nem is tartottunk szüneteket -, kolléganőmmel éjfél körül végeztünk. Ő végzett velem is, kis baráti örömszerzés formájában.
- Hazaviszel? - kérdezte Kriszti.
- Akárhová... de gyalog sincs messzebb.
- Sétálhatunk is, csak kísérj hazáig, légy szíves!
Természetesen kocsival mentünk, s a felmelegedő autóban, a rövid úton mindketten nagyokat ásítoztunk, a kimerültség most jelentkezett elnehezedő szemhéjainkon.
- Feljössz? - nézett rám, mikor megálltam a lépcsőházzal szemközt.
- Örülök, ha hazáig nem alszom végig az utat...
- Itt alhatsz nálam! - ajánlotta. - Nem foglak megerőszakolni!
- Akkor meg miért aludjak nálad?
- Nehogy nekimenj valaminek. Azért!
Kicsit még évődtünk a témán, jólesett a kocsiban ücsörögni.
- Köszi - mondtam végül, és fölélénkülve kiszálltam. - Nincs pizsamám!
- Én is meztelenül alszom. Vagy kaphatsz egy nagy pólót, ha szégyenlős vagy! De gyerünk, mert hűvös az éjszaka.
Inkább hidegnek nevezném az októberi éjjelt, de nem akartam vitatkozni, az együttalvás körül jártak a gondolataim: Biztos baráti jellegűnek tervezi ezt is, legfeljebb kézi, kölcsönös örömszerzésben részesítve egymást elalvás előtt.
Nem sajnáltam volna, ha ezúttal tévedek!
Leányszobájában, a szülői lakásban - ahová vissza-visszatért minden alkalommal, mikor szakított "a" pasival -, kevés, de otthonos és kényelmes berendezés fogadott, s ami a legfontosabbnak tűnt: egy hatalmas franciaágy.
Kriszti nem áldozott az időhúzásnak, reménykeltően dobálta szét a ruháit, utoljára a bugyiját is, és az ágyneműtartóból előkapott néhány párna és takaró testvéries - ironikusan mondhatnám: baráti - elosztása után villámgyorsan elfoglalta az ágy egyik térfelét, és már csak domborulatai látszottak a vékony lepel alól.
Számomra nem működött ilyen zökkenőmentesen a lecsupaszodás, nézelődésem dacára sem tudtam eldönteni, hová tehetem a ruháimat, ezért - Kriszti összevisszaságával ellentétben - az egyik sarokban helyeztem el. Néhány másodpercig csak álltam és álltam, majd követtem a jó példát, és az üresen hagyott ágyrészre feküdtem. Rövid fészkelődéssel úgy helyezkedtem, hogy meredező farkam hozzáérjen kidüllesztett, leplezett popsijához.
- Te nem alszol? - fordult először a hátára, majd felém nevetve.
- Hogy lehet így aludni? - zsörtölődtem.
- Hooogy? - kacagott, s a jelek szerint a választ jól ismerve, megmarkolta, ami kiállt belőlem.
El bírtam volna viselni, ha nem is ereszt el, szorongat még a kezével, szájával, puncijával...ehelyett lejjebb csúszott, és a cicijei közé fogadott. Csípőtájékomból ösztönös mozgások indukálódtak, megmarkoltam Kriszti vállát, fejét, beletúrtam a hajába - egyszer azt mondta, hogy eredetileg szőke, s azóta sem értem, miért festi feketére -, úgy éreztem, valami nedves és meleg ért az eddig saját nedvei segítségével csúszkáló fegyveremhez... Kriszti felől apró hangok hallatszottak, és hangos szuszogásom is feltűnt... Nem tudnám megmondani, hová sikerült, de jólesően kilőttem a tárat.
- Jó éjt! - köszönt el, és szerintem már aludt is.
Engem sem kellett biztatni.
Intenzíven és alaposan! - így szól alvásra vonatkozó jelszavam. Ennek megfelelően álmomban gond nélkül elrabolhatnának, vihetnének hegyre fel, völgybe le, át folyón és harcmezőn, égzengésen és hardrock fesztiválon... s ha reggelre visszahoznak - mert miért tartanának meg? -, akkor semmit nem tudnék az egész éjjeli kalandból.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.11 pont (47 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 feherfabia 2015. 06. 3. szerda 06:05
egész jó!
#4 deajk2008 2015. 04. 11. szombat 10:47
ez jó lett meglehetősen folytasd... 8p
#3 A57L 2014. 01. 16. csütörtök 05:13
Elég jó.
#2 genius33 2013. 02. 3. vasárnap 06:22
Nagyon jóóóóó! smile
#1 Törté-Net 2011. 05. 23. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?