A+ A-

Minden jóban van valami... 1. rész - Még jobb

Egy élénk ág okozhatta, amely éppen a tábla magasságában ringatózott halványzölden, sárgán és barnásan a kora őszi jövés-menésben, amikor többszöri nekifutással is ezt olvastam: HALÁLTANYA. Az ajtó fölötti hirdetőtábla színvilága szöges ellentétben állt e cégér keltette benyomással, de a betűk mellett hivalkodó, hatalmasra festett üst, s alatta az élénkpiros tűz-ábrázolás igazolni látszottak a hely szellemét. Önkéntelenül irányt változtatva, hátrafelé léptem hármat-négyet, talpam alatt recsegtek a száraz gallyak, amelyek idefelé még engedelmesen - és némán - tűrték a behatolást.
A HALÁLTANYA ajtaja végérvényesen zárva, korhadt deszkái belegyógyultak még elnyűttebb keretükbe, várva azt az időt, amikor egy hangosabb szellő játékos legyintésére, hamarjában visszapörgetve életük fonalát, végleg megadják magukat, és sietősen porrá vagy hamuvá válnak.
A csend akkorra volt, alig fért el a tisztáson. Nem messze pedig az országút, ahol leparkoltam, megmozgatni a lábaimat kiszálltam, s ahonnan szórakozottan néhány lépést tettem egy elhagyott, hepehupás úton, és ahová jobbnak láttam visszaóvatoskodni.
Még egy utolsó pillantást vetettem a kopott tanyára, s tekintetet vonzó táblájára... és eldöntöttem, hogy ezt nem fogom senkinek elmesélni. A cégtábla takarás nélkül vigyorgott: "haltanya".
Elöntött a vitézség, és mégis a lábmozgatás mellett szavaztam. Gondoltam, ha már "haltanya", akkor valami horgásztó is rejtőzik a közelben, amit megnézhetek ebben a melegbarna időben, amikor úgysem sietek, hiszen a gps szerint eddigre a reméltnél közelebb kerültem úti célomhoz.
Fittyet hányva illemre, és ügyet sem vetve a cseppet sem ijesztő, omladozó tanyára, a tisztás közepén szolid sercegéssel lehúztam a cipzáramat, és gondos célzással telibe találtam 2 tölgyfalevelet, bravúrosan leterítettem 3 makkot és egy makkhoz tartozó kupakot. A kétujjas cipzár-felhúzást nem feltűnő, de határozott kuncogás kísérte.
Két fiatal lány guggolt tőlem jobbra, egymással szemközt, térd alá letolt nadrágban, tekintetük felém irányítva. Szinkronpisilésük után egyszerre álltak fel, és profi hastáncos mozdulatokkal belepréselték egyöntetűen fakó feneküket az egyformán kopott nadrágjukba.
- Egészségetekre!
- Köszi, neked is!
Ezzel fel is oldódott a feszültség, már ha volt egyáltalán.
*
Egy évvel és egy hónappal később...
- Miért van bent egyáltalán? - morogtam, fejemmel egy bizonyos irányba jelezve, bár elégedetlenségem tárgya, vagy inkább személye, aki arrafelé székelt, nem hallhatta.
- Éppen ezért jött be. Felhívtam, hogy sürgős jelzéssel e-mailje érkezett.
- Mindegyikre az van írva, hogy sürgős... - füstölögtem tovább, változatlan intenzitással. Jól tudtam, hogy a nagyfőnök titkárnője legkevésbé sem tehet egy központból érkezett elektronikus levélről, és abban is biztos voltam, hogy nem ártó szándékkal vagy éppen nem rosszindulattal közölte az információkat.
Tavasz óta - mennyi minden történt már! -, mikor itt kezdett dolgozni, gyorsan kialakult az a szimpátia, mély rokonszenv, és sürgősen a még mélyebb barátság, ami a cinkossággal megfejelt haverságnál jóval több.
- A lényeget elmondom gyorsan, mert mindjárt keres, merre kódorgok már megint. - A sietség dacára helyet foglalt az irodámban található alacsony asztal mögötti egyik mélynövésű fotel egyikében, ahogy szokott. Kicsit húzogatott a szoknyáján lefelé, ahogy mindig is tette, ám a bugyija háromszögét folyamatosan figyelemmel kísérhettem, mint általában. - Azt írta vissza mailben, hogy készen van az üzleti terv és a stratégia, csak formába kell önteni, és már holnap felküldjük.
- Hogyhogy készen van? Hol jövök én a képbe? - kérdeztem rosszat sejtve. Legtöbbször ilyen hófehér bugyi néz velem szembe, mindenféle csipkés változatban.
- Mindjárt megtudod, szerintem. A szöveg úgy szólt, hogy te fogod holnap elküldeni, mert neki előre tervezett programja van, éppen a központban.
- Mi a ...? - Befejezni nem volt alkalmam, mert nagy lendülettel nyílt az ajtó, és szélesen belépett rajta, akit éppen kedvezőtlen színben kívántam ábrázolni.
- Jó, hogy itt vagytok, mind a ketten! - nyújtotta a kezét, amolyan leereszkedően baráti jobbot, majd nagy nyögések közepette leeresztette magát a meglepődötten nyöszörgő másik fotelbe.
- Úgy tervezzétek, hogy holnap reggel be kell küldenünk az üzleti tervet, ami... - Hatásszünet. - ...ami legalább 50 oldalas, látványos, de tartalmas a szöveg is.
A következőkben elkezdte felszínesen bemutatni egy üzleti terv ismérveit, mellyel igazolta előttünk, hogy látott már ilyet, ám abban nem voltam biztos, hogy meg tudná írni. A cégnél pedig ilyet soha senki nem írt még - szerintem
- Tehát minimum 50 oldal? - kíséreltem meg a lényegre térni, mert nagyon úgy festett a helyzet, hogy ez a felesleges fontoskodás már a mi időnkből rabol el értékes perceket. - Mi legyen a célja?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.22 pont (51 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 feherfabia 2015. 06. 3. szerda 05:42
Nagyon tuti!10P
#4 deajk2008 2015. 04. 11. szombat 10:38
nem rossz, sőt elég jó folytasd... 8p
#3 A57L 2014. 01. 16. csütörtök 05:14
Nem rossz.
#2 genius33 2013. 02. 3. vasárnap 06:21
Elég izgató.
#1 Törté-Net 2011. 04. 18. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?