A+ A-

Jó a buli - le a bugyit! 4. rész - 18+ játékok

- A következő játékos pedig... keverd meg és húzz egy cédulát, légy szíves!.... - Nagycicis élvezte a szereplést, hangja mikrofon és erősítő nélkül is betöltötte a kistársalgót. Egy pillanatnyi csend, míg kihajtotta a papírt, és már a nevemet harsogja: - Imre a következő játékos! Húzz egy feladatot innen magadnak...
- Ez jó hosszan van leírva - nézegettem a cetlit. - Először is választanom kell valakit.
Virág eltűnt a fotel mélyében, úgyhogy gyorsan körbenéztem a teremben:
- Jelentkező? - Nagyjából átfutottam a cédulán hosszasan taglalt feladaton, úgyhogy ehhez kerestem megfelelő partnert. Megpillantottam a nadrágomat bitorló, alacsony, ám arányosan formás lányt, aki csodálatos mosolyt küldött felém: - Hölgyem! - nyújtottam a kezem.
A mosoly lefagyott, de lábakon átlépdelve, mellém helyezkedett.
Nagycicis kikapta a kezemből a játékleírást tartalmazó cédulát:
- Álljatok egymással szemben úgy, hogy homlokotok folyamatosan összeérjen! - Ehhez az akcióhoz térdemet meg kellett hajlítani, fejemet lefelé hajtani, játszótársamnak pedig a homlokát hátra-fel tolni, talán még lábujjhegyre is állt, de ezt nem láthattam ebben a kificamított, hátradöntős, tangószerű állapotban. Ennyi bőven elég is lett volna feladat gyanánt, de folytatódtak a megpróbáltatások: - Vegyetek le egymásról egy-egy tetszőleges ruhadarabot - hangos éljenzés - ezt cseréljétek ki, tehát adjátok a másik kezébe, ezután a saját ruhátokat húzzátok rá a másikra! - "Jó nekik!" bekiabálás - Egymást vetkőztetitek, és egymást öltöztetitek. Világos? Rajta!
Már akkor világos volt, amikor belepillanthattam a cédula tartalmába, ezért is szándékoztam vagy Virágot, vagy ezt a csajt választani, akik az én nadrágjaimban feszítenek. Virággal magasan jobban jártam volna, mert nem ilyen picike...
- Ha kikapcsolod, le fog szaladni a bokámig - figyelmeztetett súgva.
- Megtörtént, ott is van. Gondolhattam volna... Ne törődj vele, úgyis le kellene húzni!
A társaság megtapsolta a művelet eredményét, biztos szép látvány tárult eléjük kétmaréknyi popsi fomájában, melyet alig takart a tanga. Akárki is találta ki ezt a homlokösszeérést, ügyes húzás, semmit nem láttunk egymás szemén kívül. A többiek meg dőltek-fetrengtek, murisan nézhettünk ki.
- Homlokok folyamatosan...! - figyelmeztetett Nagycicis.
- Megfoglak valahol, amíg vetkőztetsz. - Kezem deréktájra helyeztem.
- Azt hittem, a fenekemet akarod... - súgta nevetve.
Nagycicis erre a megjegyzésre lecsapott:
- Kár, hogy nincs mikrofon, itt közben izgalmas beszélgetés zajlik a játékosok között. Éppen azt vitatják, hogy hol fogják meg egymást!
- Ahol kiemelkedik! - hallatszott egy lelkes szurkoló hangja.
- Én tudnám a dolgom! - Így egy másik.
- Én is tudnám... - súgtam játszótársamnak.
- Elhiszem - válaszolta. - Képzeld csak el, ha nem a saját nadrágodat kellene felvenned, hanem az én igazimat...!
- Vagy a bugyidat... - nevetgéltem az ötleten.
- Még a csomagodra sem lenne elég!
Sokat matatott a csatommal, mire kikapcsolta, majd a gombok következtek.
- Még egy van, azt hiszem - segítettem emlékezetből -. Ha azt nem gombolod ki, az alsóm is lejön a nadrággal együtt.
- Úgy nem jó?
Olyan óvatosan fejtette le a rólam, hogy közben másik kezével körbe-körbe tapogatva, maradó ruházatomat igazgatta. - Ováció, éljenzés! - Jólesett a sok apró érintése.
A nézők szűnni nem akaró hahotázása elnyomta a zenét, és azt jelentette számunkra, hogy rendkívül látványosan oldjuk meg a feladatot.
- Megkérdezem közben a közönséget, hogy megelégednek-e a nadrágcserével, vagy esetleg mást kellene? - viccelődött Nagycicis nagy hangon. - Elhangzott ám itt a versenyzők részéről bugyicsere ötlete is!
Eszembe jutott az első este, mikor segítettem neki megszökni a férfi wc ablakán keresztül, nem volt ilyen tréfás kedvében.
- Milyen jó, hogy megint a sajátom kerül rám! Szerencse, hogy ebben jöttél - Csak azért beszéltem, hogy ne némán szerepeljünk, alkalmi közönségünk meg úgysem értett belőle semmit, örömujjongás kísért minden mozdulatunkat. Nem tudták, hogy hármunk az én egy-egy nadrágomat viseljük! Az elveszett és megkerült ruhadarabok rejtélyét csupán néhányan ismerték.
- Buliból vettem fel, de dicsérték a csajok. - Senki nem értette, miről beszélünk közben, de igyekezetünket végtelenül nevetségesnek találták.
Elég bonyolult feladatnak tűnt ezután felemelni a földről a nadrágokat - akadt szurkoló bőven és ellendrukker is, hangjuk alapján ítélve - ám ennél sokkal nehezebbnek bizonyult egymás lábait felváltva beleirányítani. Homlokunk közben többször eltávolodott pár milliméternyire, de Nagycicis nem vette észre. Máshová koncentrálhatott.
Egyik láb, másik láb - mint két százlábú násztánca - egyik, majd másik nadrág is térd körül járt, mikor szinte befejezettnek tekinthettük a feladatot: ettől kezdve már egyszerű.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.05 pont (56 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 deajk2008 2015. 04. 4. szombat 16:08
tetszett, elment, jöhet a folytatás... 8p
#3 A57L 2014. 01. 30. csütörtök 06:12
Nem rossz.
#2 tiborg 2011. 05. 16. hétfő 08:57
kicsit gyengebb, mint az elozo ketto. Gondolom, remelem ez csak bevezetes a kovetkezo epizodhoz.
#1 Törté-Net 2011. 05. 16. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?