Egy szobában...

Most végeztünk a középiskolában. Nemrég töltöttem a tizennyolcat. Nővérem, Brynn alig tizenegy hónappal öregebb nálam. Osztálytársak voltunk, sokan ikreknek hittek. A legtöbb testvérnél szorosabb volt kapcsolatunk, a PROM táncosának is engem választott.

A három hálószoba és a nagy nappali négyünknek kényelmes helyet biztosított. Most viszont egyszerre látogattak meg nagybátyámék és nagyszüleim. Ezért szüleim szobáját, mint legkényelmesebbet, nagyszüleim kapták, a nővérem szobájába (ott volt a szélesebb ágy) nagynénémék kerültek. Szüleink a nappaliban a kanapén aludtak. Nővéremmel osztoztam a szobámon és az ágyamon.
Az első nap, a családi vacsora után éjfélig beszélgetett a család. A fürdőszobában öltöztem át, az ágyamon vártam nővéremet. Amikor megláttam Brynnt rövid hálóingében, megdöbbentett, milyen kívánatos nővé fejlődött. Korábban mindig csak a testvéremet láttam benne, de most az is eszembe jutott, hogy a keskeny ágyamon csak egymáshoz simulva aludhatunk, a pizsamámban hatalmas sátor keletkezett!
– Engedj a falhoz! – szólt rám. Próbáltunk elhelyezkedni. Kifelé fordultam, ne érezze merev szerszámomat.
– Fordulj felém! Így félig lelógsz az ágyról!
– Talán így lesz jobb! – válaszoltam. Eddig nem fantáziáltam róla, de ahogy a hátunk összeért... egyre keményedtem!
– Zavar, hogy együtt aszunk? – kérdezte, és hátát a falhoz szorította.
– Nem! – válaszoltam.
– Akkor fordulj felém!
– Nem tehetem!
– Miért nem? Kemény vagy? – bólintottam.
– Ne parázz! Engem nem zavar, ha hozzám simul a kemény fickód! Nem bántalak!
Szemünk megszokta a sötétet, így jól láttuk egymás arcát.
Felé fordultam, de hát az ágy csak egy személyes volt... Kemény farkam pont a szeméremdombjához nyomódott.
– Bocsánat, – mondtam.
– Rendben! Testvérek vagyunk. Ez nem jelenthet gondot. – valami, furcsa csillogással a szemében.
– Könnyű neked! Mi fiúk nem tudjuk elrejteni...
Felnevetett, mindenki távol aludt, ezért senki sem hallhatott minket.
– Nincs üres szoba. – mondta, és magához szorított. Kemény mellbimbói szinte szúrtak. – A padlón mégsem aludhatsz egy hétig!
– Mit mondasz?
Brynn mosolyogva megpuszilt. – Nézd, testvérek vagyunk! Ne gondoljunk a mellemre sem a fickódra. Ölelj át, és aludjunk végre.
Megfordult, "kiskanálként" hátával simult ölembe, kezemet a mellére szorította.