A+ A-

Az esküvő

A legjobb barátom András esküvőjére indultam a párommal. Miért kell ezeket az esküvőket mindig a nyár kellős közepén 38 fokban tartani? - dühöngtem magamban az izzadságot higikendővel törölgetve a homlokomról. Nyáron, ha nincs tárgyalásom, a munkába legalább zakót és nyakkendőt nem szoktam venni, de egy esküvőre illik kiöltözni. Szerencsére a templomban kellemes hűvös volt.
A közeli hotel bankett termébe már elég éhesen érkezett meg kora este a násznép. Az ajtóban egy csinos, alacsony hosztesz lány igazított el mindenkit a megfelelő asztalhoz, a zenekar játszott, a pincérek pezsgőt kínáltak. Szóval minden jól szervezettnek tűnt. Mi természetesen a „barátok” asztalt kaptuk ahol ült még néhány ismerősöm, volt kollégák a régi munkahelyemről, ahol András is dolgozott. Sok lagziban voltam mostanában, mintha minden korombeli ismerős, barát és rokon most jött volna rá, hogy menthetetlenül házasodhatnékja van. Én voltam szinte az utolsó nőtlen, ami nem pontos kifejezés, hiszen a nőm épp mellettem ült. Persze ez sem jó kifejezés, inkább az élettársam, nagy valószínűséggel lelendő gyermekeim anyja, de a papírtól irtóztam, mint macska a forró kályhatetőtől.
Abban már előre megállapodtam az én Katámmal, hogy ez az esküvő az enyém, azaz ma én iszom. A múltkori vidéki esküvő az övé volt, abból az egyszerű okból, hogy én jobban vezetek autópályán, így ő becsiccsentve felszabadultan rophatta is a táncot.
Nincs két egyforma esküvő, és a mi esküvőink jócskán különböznek az amerikai romantikus vígjátékokban lefestett képről. Főleg ami a koszorús lányokat illeti, akikkel utána mindenféle kalandokba lehet bonyolódni. Itthon legjobb esetben is már bepasizott átlagmacák, de gyakran inkább trampli női rokonok, és ha valaki tényleg ütős csaj, akkor amellett biztosan ott virít a kigyúrt menő „vállalkozó”. Ezen az esküvőn sem volt másként.
Az összeültetett asztaltársaságok is sokszor kínosan kellemetlenek tudnak lenni, így általában unatkozom az esküvőkön, ezért az egyszerűség kedvéért berúgok, hogy legalább a kedven legyen felhőtlen. Ez egyébként főleg a vidéki hagyományos lagzikon fordul elő. Andrásé azonban egy klasszikus városi esküvő, jól szervezett, elegáns környezet, sok ismerőssel asztalnál, és ihatok is - jó estének nézett ki. De hogy ennyire!
Fogyott a sok finomság, fogyott a sok pia, egyre emelkedettebb lett a hangulat a „barátok” asztalnál, de a „rokon” asztaloknál kissé le volt ülve, már csak generációs okokból is. András is egyre többet volt a mi asztalunknál, itt érezte legjobban magát, míg a rokonságot inkább az újdonsült menyecskéjére, Ágira bízta. Ágit is ismertem, sőt Katám és Ági, ha nem is voltak jó barátnők, de jól kijöttek egymással, amikor négyesben mentünk bulizni. Ismertük egymás szüleit is futólag, sőt az ő megismerkedésük viharos, négyszereplős-brazilszappanoperás történetét is. Csakúgy, mint András nőügyeit, illetve csak egy volt, de az égig érő, bár ezt a sztorit csak én ismertem és még néhányan az asztal körül, de Katám nem. Nem is értettem Andrást, hogy pár hónappal a szeretőjével történt szakítás után miért nősül meg, de erre itt most igazán nem illet rákérdezni.
Szóval a baráti asztalnál kitaláltuk, illetve a lányok kitalálták, hogy a valóban gyönyörű, ám annál kényelmetlenebb habos-babos fehér menyasszonyi ruha helyett Ági sokkal jobban érezné magát valami kényelmesebben. Mondjuk piros pöttyösben, mert az az igazi menyecske ruha. El is húztak a kocsimmal beszerezni. Pár fiú, meg András maradt, aki megkért, hogy kérjem már föl valamelyik trampli rokon koszorúslányt, emelvén a buli hangulatát. Jól táncolok, ha van kedvem hozzá, és egy kis pezsgő mindig meghozza, így szívesen tettem meg ezt az apró szívességet. A csaj átlagos volt, szarul táncolt, de Londonból jött, élvezetes társaságot nyújtva, mikor megpihentünk kicsit beszélgetni. Majd visszamentünk a táncparkettre, de hamar eluntuk. Épp leültünk volna, mikor a csinos, alacsony hosztesz lány megkérdezte hogy vele is táncolnék-e egyet.
Kapatos volt, nem kissé, de roppant csinos, bár kicsit fiatal hozzám, maximum 20 éves, ápolt koromfekete vállig omló hajjal és sötét igéző szemekkel. Már kaptam is fel és elkezdünk sebesen pörögni az ütős zenére. Jól táncolt, hamar felvette a latin ritmust. Közelebb húztam magamhoz a csípőjét, feszes hasa az ágyékomnak szorult. Jobb lábbal a lábai közé lépve forogtunk tovább a táncparketten, combomat az ágyékához paszírozva. A mellkasomon éreztem a szuszogását, miközben a nyakára hajolva a fülébe lihegtem finoman. Kezdtem felizgulni. 100 vendég előtt, akik közül sokan ismernek. Ajvé! Szerencsére a szám véget ért és én udvariasan és távolságtartóan megköszönve a táncot a helyemre tántorogtam.
- Hűű bakker, mondtam Andrásnak. - Nem semmi csajszi.
- Te tényleg nem ismered őt? - kérdezte András. - Ági kishúga az, Bella.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.73 pont (41 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 Andreas6 2017. 12. 3. vasárnap 08:04
Mint a legtöbb férfi - én is - ész nélkül ment a farka után. Jó írás!
#10 zsuzsika 2016. 03. 2. szerda 10:01
Közepes.
#9 feherfabia 2016. 02. 6. szombat 06:45
Kellemes!
#8 Ulysses 2015. 01. 2. péntek 20:53
Nahát, nem gondoltam volna, hogy a cselekmény, a szereplő viselkedése vagy jelleme ennyire beleszólhat a pontozásba. Mert maga az írás egészen jó.
#7 listike 2014. 06. 14. szombat 19:27
Volt jobb.
#6 A57L 2014. 06. 12. csütörtök 05:51
Nem lett rossz.
#5 papi 2013. 04. 30. kedd 05:14
Nagyon jó
#4 v-ir-a 2011. 02. 10. csütörtök 22:15
a sztori maga jó, de..nagy szemét ez a pasi, és remélem h csak kitalálta az egészet
#3 tutalibermaliber 2011. 02. 10. csütörtök 15:23
ezjóez! életszerű
#2 gyuri0926 2011. 02. 10. csütörtök 07:30
Szar !!! Bakker .
#1 Törté-Net 2011. 02. 10. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?