A+ A-

Tanuljunk festeni! 1. rész


Írta: kimbelina (http://kimbelina69.blogspot.com/2009/08/learning-from-master.html)
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com, http://pavlovurasag.blogspot.com)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2011. január
Sóhajtva léptem hátra a faltól, és végignéztem a sarkot, amit lefestettem. Az ecsetről jókora festékcsöpp készült lehullani, de a padló helyett sikerült a leterített rongyra irányítanom. Szép kis hétvége elé néztem.
Ez reménytelen, gondoltam, és letettem az ecsetet, egy rongyba töröltem a kezem. Szembe kellett néznem a ténnyel, hogy ez nekem nem megy. Ráadásul nekem a tökéletesség a mániám. Ideje eldöntenem, mi fontosabb számomra: bebizonyítani, hogy milyen csodásan festek, vagy utána elégedetten végignézni a rendes munkán. És ahogy elképzeltem, hogy a barátaim átjönnek majd, és én büszkén vezetem körbe őket, már meg is volt a válasz. Itt profikra van szükség.
Csak pár hónapja vettem ezt a házat, amikor ideköltöztem az ország másik részéből. A szüleim támogatása és az új fizum nélkül nem tudtam volna megvenni ezt a csodás kis házat ezen a fákkal szegélyezett, csöndes, barátságos környéken. Annyira tetszett ez a hely, hogy még ezt a komoly felújítást is bevállaltam, csak az enyém lehessen.
Csak azzal nem számoltam, hogy nem értek sem a tetőfelújításhoz, sem a külső, sem a belső festéshez. És nem is volt rá időm, hogy mindent saját kezűleg csináljak meg. De amikor szakembereket hívtam, hogy felmérjék a munkát és árajánlatokat adjanak, folyton csak a testemet nézték, vagy ki akarták használni a naivitásomat, és túl sokat kértek. Életemben most voltam először egyedül - nem volt velem sem apám, sem semmiféle pasi, hogy elrendezze helyettem a dolgokat - és el sem tudom mondani, milyen nehéz volt elérni, hogy a férfiak komolyan vegyenek. Jó, az igaz, hogy jólesik, ha egy pasi a mellemet vagy a lábamat bámulja, még egy-egy koktélra is meg tudtam így hivatni magam, de ezúttal mindez csak jobban felsrófolta az árat.
Először néhány főiskolás srácot béreltem fel, hogy kívülről fessék le a házat. Éppen akkor járták házról házra a környéket melóért, amikor az új fűnyíróval kínlódtam. Biztosítottak róla, hogy előző nyáron végig házakat festettek, mondtak egy jó alacsony árat, és megígérték, hogy rögtön kezdenek. Tetszett az ajánlat, reméltem, hogy jó munkát végeznek majd, és az sem baj, ha lesz miben gyönyörködnöm. Hát mi rossz van abban, ha egy egyedülálló, 26 éves fiatal nő megnéz két 19-éves fiút, akik félmeztelenül mászkálnak a létrán? Igazán semmi.
Csak az volt a gond, hogy gázul dolgoztak. Gondatlanul. Ahhoz képest, hogy állítólag festők voltak, nem nagyon tudták megkülönböztetni a színeket. Ha nem találtam volna mindenféle ürügyet, hogy figyelhessem őket - na jó, rég voltam már pasival -, lombszínű helyett simán diózöldre festették volna a házat. A végén megcsinálták, amit kellett, de elég gyengén. Csak jöttek, és mentek. Ha nem lettem volna ott, hogy hajtsam őket, és nem takarítottam volna utánuk, semmire sem jutottak volna.
Amikor a fiúk végre elmentek, végignéztem a házat kívülről. Kétségkívül haladtak a dolgok a beköltözésem óta. De a szobákat már nem akartam ezekkel a fiúkkal csináltatni.
Ahogy befelé indultam, a szomszéd átintegetett a tornácáról:
- Jól néz ki! - kiáltotta. Eszembe jutott, hogy néha ránézett a festőkre, és ezért hálás is voltam, igaz, eddig nem sokat beszélgettünk. Elég szomorú, gondoltam, hogy manapság a szomszédok ilyen keveset beszélgetnek egymással. Ezen változtatnom kellett, főleg, hogy ez a pasi olyan jóképű volt, és láthatóan szabad.
- Köszönöm! Mondjuk a te házadhoz nem is lehet hasonlítani!
- Hát köszönöm. De te még csak most költöztél be. Nekem is elég sokáig tartott, míg így kipofoztam.
Mosolyogtam, intettem neki, aztán felmentem a lépcsőn az ajtómhoz. Kíváncsi voltam, vajon hány éves a pasi. Nemcsak jóképű arca és izmos teste keltette fel az érdeklődésemet, hanem a belőle sugárzó önbizalom is. Tényleg sokszor irigykedtem már a házára, makulátlanul volt kifestve, csodás helyen állt, és a behajtóján egy mindig tiszta sportkocsi állt. Miközben a lefekvéshez készülődtem, a pasi szavai visszhangoztak a fejemben. Barátságos volt, és megértően állt a felújítás rettenetes nehézségeihez. De amit mondott, kihívásnak is tűnt. Hmm. Talán még nem mondtam, de nemcsak a tökéletesség a mániám, de a versenyszellem is. Reméltem, hogy jobban is megismerhetem a szomszédomat. Még a nevét sem tudtam!
Szombat reggel sor is került az ismerkedésre. Kissé ideges voltam a festési képességeim hiánya miatt, úgyhogy kimentem, hogy szívjak egy kis friss levegőt. Annyira dühös voltam, hogy gyakorlatilag a pasiba szaladtam.
- Jaj, bocsánat! - néztem fel végre, és elvörösödtem.
- Semmi baj! Minden rendben?
- Persze, csak ez a festés kikészít.
- Azt látom - válaszolta mosolyogva, és végigmérte a koszos ruhámat, amire valahogy éppen annyi festék jutott, mint a falra.
- Hát igen, ez nem az erősségem. De pihenek egy kicsit, kiszellőztetem a fejem, aztán folytatom.- ekkor jöttem rá, hogy ez a pasi hozzám jött. - Csak nem látogatóba jöttél?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.93 pont (29 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Pavlov 2018. 06. 1. péntek 21:52
Köszi!!!
#7 Almoska5 2018. 05. 30. szerda 20:16
Nagyon is JÓ!
#6 cscsu50 2018. 05. 30. szerda 11:41
egészen jó
#5 tiborg 2011. 02. 9. szerda 00:23
nem ertem a diferenciat, de vegeredmenyre mindegy.
#4 Pavlov 2011. 02. 8. kedd 07:17
Sajnos az már totál átírás lenne, az nem a kenyerem.
#3 tiborg 2011. 02. 6. vasárnap 03:47
Kituno fordotas, jo sztori, de miert nem hasznalsz magyar neveket? A helyszin semleges, lehet akarhol.A profi udvariasagot betartottad,kozolted a szerzo nevet a sztori eredetet,nincs akadalya a total atirasnak.
#2 Pavlov 2011. 02. 4. péntek 18:54
A fordítás megjelenésére interjút is készítettem a szerzőnővel, itt olvashatjátok: http://pavlovurasag.blogspot.com/2011/02/interju-kimbelinaval.- html
#1 Törté-Net 2011. 01. 31. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?