Drága kis szűz 1. rész

A lefekvéshez készülődtem, amikor a Zoli halkan megkocogtatta az ablakot. Óvatosan nyitottam, nehogy anyám észrevegye a szomszéd szobában. Minden kis nyikorgás mennydörgésnek tűnt a számomra.
– Mi van, mit akarsz? – kérdeztem, mikor végre kinyílt az az átkozott, öreg, megvetemedett ablak.
– Gyere, ugorj ki – intett Zoli türelmetlenül, miközben a Kovács néni ablaka felé bökött a fejével –, Anikó most jött haza, már nincs rajta melltartó. Érzem, most én győzök!
Megpróbáltam csendben kimászni az ablakon. Hát mit mondjak, nekem mindenesetre az volt az érzésem, hogy anyám megsüketült, s azért nem ront be szokásához híven ordítozva: Zsolt, mit képzelsz, azonnal csukd be az ablakot, meg ne lássam, hogy még egyszer azzal a stricivel szóba állsz!
A strici természetesen Zoli volt. Anyám nem szívlelte az alacsony néposztály fiait. Márpedig Zoli apja nem felelt meg a faluról származó anyám kényes ízlésének.
Végigosontunk a körfolyosón. Későre járt, a szomszédok mind aludtak már, csak a Kovács néni ablakából szűrődött némi fény. Szegény öregasszony, fél éve az elfekvőben volt, és most az unokája, Anikó lakott a lakásában. A nő elmúlt már húsz éves, elég keveset volt otthon, de olyankor mindig lengén öltözködött. Ahhoz mindenesetre elég lengén, hogy felhívja magára a figyelmünket. Így aztán, mivel a lakása a hátsó lépcső, a búvóhelyünk mellett volt, amikor már eléggé sötét lett, néhanapján meglestük. Szerencsénkre a villany mindig sokáig égett nála, s vászonroló mellett beláttunk az ablakon. Sokszor negyedórát is ott leselkedtünk, hogy az ablak előtt elsuhanó árnyát észrevegyük. Néha akkor sikerült odalopózni, amikor az ágyban olvasott. Arra ugyanis tisztán ráláttunk. Rendszerint meztelen volt, legfeljebb egy falatnyi bugyi volt rajta, amilyet anyáinkon soha nem láthattunk. Hatvankettőt írtak akkoriban. Soha nem volt betakarózva, és olvasás közben rendszerint a melle gombját morzsolgatta. Kinek mi a szokása! Én akkoriban az orromat piszkáltam vagy rejszoltam, ő a mellbimbóját morzsolgatta. Amikor eleget láttunk ahhoz, hogy a farkunk kőkeményre merevedjen, akkor visszamentünk a hátsó lépcső pihenőjére, és kivertük a keménységet belőle. Azon versengtünk, kinek repül ki messzebbre a gecije.