A+ A-

Megkísértve 2. rész

Igen atyám. Ön az... Ön az... Ön az...
Gabriel a szemére szorította a kezét, és nem tudott aludni. Délután óta ez dübörgött a fejében, megállíthatatlanul, kérlelhetetlenül, a lány csendes hangja, a bűntudat és a vágy keverékével fűtött hang, mely úgy égett bele a lelkébe, mint valami kitörölhetetlen tetoválás.
Ön az... Ön az... Ön az...
Gabriel felnyögött, felült az ágyon, beletúrt a hajába. Kétségbeesve nézett szét a sötét szobában, némán kiáltva segítségért. Feloldozta a lányt, megnyugtatta, hogy nem követett el bűnt... De őt ki fogja feloldozni? Ki róhat ki rá bűnbocsánatot az érzésekért, amik Izabella gyónása közben rátörtek? Ki oldozhatja fel a vágy bűne alól, ki mondja majd neki, hogy el fog múlni, és semmi gond, hiszen ártatlan szeszély csupán? Keserű fájdalom mart a szívébe, hitének megrendülése, zárt világának felbomlása, tiszta élete bemocskolása felett érzett fájdalom.
Pillantása a falra akasztott feszületre villant, és a szégyen pírja öntötte el az arcát. Szégyent hozott az Istenére, szégyent hozott a mesterére, szégyent hozott az egyházára...
Letérdelt a feszület alá, könyörgőn nézett a keresztre feszített Jézus szenvedő arcára, és suttogva kérdezte:
- Miért Istenem? Mi a célod velem? Ez az én megkísértésem, így próbálod tesztelni a hitem? Így akarsz megkísérteni, hogy méltó vagyok-e hozzád? Ez a célod? Mutass utat Istenem, ne hagyd, hogy bűnbe vesszek! Könyörgöm, adj jelet, hogy tudjam, merre induljak tovább... Könyörgöm....
A kicsiny paplak résnyi ablakán beáradó felkelő nap első sugarai ebben a pózban, Jézus előtt térdepelve találta a megtört papot. Háborgó álmai voltak, láthatatlan ellenséggel küzdött, míg végül egy feneketlen katlanba zuhant, és keserű, gonosz kacajt hallott a maga körül zengeni. Zúgott a feje, kialvatlanságának jelei visszatetszettek az arcán, szép szeme alatt sötét karikák rajzolódtak ki, állkapcsa kemény vonalba feszült.
A vasárnapi misén a hét fő bűnről tartott beszédet, hosszasan kitérve a bujaságra. Az emberek megszégyenülten özönlöttek ki a templom ajtaján a mise végeztével. A fiatal atyának oly szenvedélyes volt a beszéde, hogy nem volt ember, aki ne szégyellte volna magát a bűnei miatt. Gabriel szokatlanul fáradtnak érezte magát, mintha valami az összes energiáját elszívta volna. Nem tudta nem észrevenni, hogy az első padsorban üresen maradt Izabella széke. A lány nem jött el a vasárnapi istentiszteletre... Hazaküldte a ministráns fiúkat, egyedül pakolta el a mise kellékeit.
- Atyám... - szólt egy bátortalan hang.
Gabriel ijedten fordult hátra. Izabella édesanyja állt a háta mögött, a kezeit tördelve.
- Mrs. Swan! Miben segíthetek?
- Óh, Atyám... Bocsásson meg nekem, kérem... amiért zavarom. Gyönyörű volt a beszéde Atyám, szerintem nagyon sokan elgondolkodhatnak rajta... - az asszony szemmel láthatóan zavarban volt.
Gabriel nem akart most ezzel az asszonnyal beszélni. Tőle szokatlan módon, meglehetősen ingerült volt a nővel szemben, hátat fordított neki, úgy folytatta tevékenységét.
- Én... igazából azért jöttem Atyám, mert... Izabella lányom megbetegedett... nem tudott eljönni ma a misére.. és én félek..
Gabriel érezte, hogy minden izma megfeszül a testében Izabella nevének hallatán. Még alig két napja volt, hogy a lány meggyónta neki érzéki álmát, és bevallotta, hogy róla fantáziál, egyszerűen még nem tudta feldolgozni a benne támadt vihart.
Nagyot sóhajtott és visszafordult az asszony felé.
- Mitől fél Mrs. Swan?
- Jaj... Tudja a lányom azóta a felekezet tagja, mióta megszületett. Hoztam - vittem, igyekeztem Isten igéjét oly módon belénevelni, hogy élete részévé váljon. A lehető legjobb nevelést kapta, és én örülök neki, hogy Istennek tetsző életet él. Nagyon jó lány ő, hamarosan férjhez megy és jó asszony lesz belőle.
Gabriel nem értette, miért rándul össze fájdalmasan a gyomra a gondolatra, hogy Izabella férjhez megy, és asszonnyá válik. Próbálta arckifejezését semmitmondóvá tenni, miközben arra gondolt, hogy Izabella remegve fekszik az ágyon a nászéjszakán, teste csupa feszültség, retteg az ismeretlentől, és a férje esetleg nem fordít kellő figyelmet arra, hogy gyengéden vezesse be a házasélet örömeibe. Isten szolgájához nem illő módon arra gondolt, szívesen lenne annak a férfinak a helyében, aki először szakítja le majd a lány ártatlanságának virágát.
Megrázta a fejét, és próbált az előtte álló édesanyára koncentrálni.
- Bocsásson meg Mrs. Swan. Mit is mondott?
- Azt szeretném kérni öntől Atyám, hogy jöjjön fel hozzánk, és adja meg Izabellának az áldást. Próbáltam rávenni, hogy legalább a mise elejére jöjjön el, de azt mondta annyira rosszul érzi magát, hogy nem szeretné megkockáztatni az utat. Én nem szeretném, ha egy kimaradt misétől függne az üdvözülése.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.03 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2016. 11. 27. vasárnap 16:27
élvezetes egy iromány lett... jöhet a folytatása
#5 A57L 2014. 09. 10. szerda 13:07
Nem rossz írás,tovább.
#4 papi 2013. 04. 19. péntek 05:22
Nagyon tetszik, folytasd
#3 genius33 2012. 10. 17. szerda 07:12
Naggyon jóóóóóó!!!
#2 v-ir-a 2011. 01. 6. csütörtök 18:24
nagyon sokára ért ide a 2. rész..de megérte várni rá. Nálam 10 pont ..és lécciléccilécci, ne kelljen a következőre ennyit várni
#1 Törté-Net 2011. 01. 5. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?