A+ A-

Megkísértve 3-4. rész

3. rész
Izabella fejfájásra hivatkozva a szobájába vonult, és kérte, hogy ne zavarják. Gondolataiba révedve ült le az öltözőasztalkája elé, és öntudatlanul vette kezébe hajkeféjét. Lassú, egyenletes mozdulatokkal fésülni kezdte a haját, mígnem egészen megnyugodott a megszokott rítustól. Letette a hajkefét, és közelebb hajolt a tükörhöz, gondosan szemlélte arcának minden részletét. Ujjait az ajkához emelte, és körberajzolta azt, lágy érintésére orcája azonnal lázas pírrel égni kezdett. Élete első csókját kapta Gabriel atyától, és édes Jézus! Milyen fantasztikus csók volt az! Izabella tudta, hogy amit tettek, bűnös dolog volt, mégsem tudott teljesen őszintén bűnbánatot gyakorolni. Testében ismeretlen érzések ébredtek, ahogy az atya az ajkára hajolt, ahogy nyelvét a szájába csúsztatta, ahogy erős karjai átölelték az ő testét... A bizsergés felerősödött, becsukta a szemét, és próbálta felidézni az érintést. Borzongás futott végig a testén, és szerette volna, ha az atya újra megcsókolja. Ijedten nyitotta ki a szemét, amikor rádöbbent, mire is vágyakozik. Felállt a székről és idegesen az ablakhoz sétált. Már nem gyerek, szülei hamarosan kijelölik számára leendő férjét, nem gondolhat egy másik férfira, aki ráadásul még Isten szolgája is. Sőt! Egyáltalán nem gondolhat semmilyen férfira!
Szomorúan nézett ki az ablakon, tekintete akaratlanul is a templom tornyát kereste. Felsóhajtott, bánatosan latolgatta magában, vajon Gabriel atya mire gondolhat...
Gabriel kegyetlenül ostorozta magát. Izabella rémült leánykaként menekült el tőle, és ő meg is értette a rémületét. Olyat tett, mi ember és Isten előtt megbocsáthatatlan. Egy ártatlan leányzót a paráznaság bűnébe csábított, szájával illette az ajkát, testét a sajátjához szorította, hagyta, hogy bűnös vágyai eluralkodjanak felette, és leigázzák érzékeit.
Szegény Izabella! Hogy össze lehet most zavarodva. Gabriel reménykedett benne, hogy hamarosan találnak okot és lehetőséget arra, hogy beszélhessenek egymással, szerette volna a lánynak megmagyarázni, hogy mi történt, nem akarta, hogy Izabella féljen tőle.
Gabriel talán még sosem vágyott jobban arra, hogy régi, öreg barátja, Martin atya még az élők között legyen, hogy megoszthassa vele összezavarodott gondolatait.
Arcát nyögve a tenyerébe temette, s minden erejével próbált felülemelkedni emberi gyarlóságán.
Újabb hetek teltek el eseménytelenül. Nem múlt el nap, hogy Gabrielnek eszébe ne jutott volna Izabella, és szenvedélyes csókjuk. Úgy vonzotta magához a lány, mint éjjeli lepkét a lámpás fénye. Éjszakái lázas vágyódással teltek, és hiába mondott el több száz imát, és sóvárgott a lelki békéje után, érzései nem változtak. Gabriel kétségbeesett. Senki sem volt mellette, akinek meggyónhatta volna vétkét, és ez a titok úgy mardosta a lelkét, mint valami begyulladt seb.
Már az emberek is észrevették, hogy valami bántja, egyre több aggódó tekintettel találkozott, és próbált tenni ellene, mégsem tudott visszazökkenni régi énjébe.
Határozottan haragudott magára, mert még sosem került ennyire szánalmasan kiszolgáltatott helyzetbe, ráadásul tudta, hogy erre a betegségre nincsen gyógyír. Olyan helyzetben voltak, ami megoldhatatlanná tette problémájukat. Izabella egy fiatal lány, akinek hamarosan kijelölik a kérőjét, Gabriel pedig pap, Isten szolgája, akinek soha nem lett volna szabad, hogy efféle gondolatai támadjanak nyájának egyik tagja iránt.
Gabriel belefásult a gyötrődésbe. Mindaz, amit eddig örömmel tett, most sivár kötelességnek tűnt a szemében. Imái nem hoztak feloldozást, a fizikai munka nem adott lelki békét, és ott voltak az éjszakák... A kárhozatot hozó, élveteg vágyakkal teli éjszakák, ahol nem volt számára menekülés az emlékek és képzeletek elől.
Izabella hasonló gondokkal küszködött. Tanítói nem értették, mi történt vele, mi az, ami miatt nem képes koncentrálni. Izabella legszívesebben naphosszat a kertben heverészett volna, vagy árnyat adó fák alatt sétált volna, ahol egyedül maradhat a gondolataival, és érzéseivel. Étvágytalanná vált, étkezésekkor komoran piszkálta az ételt. Viselkedése olyannyira feltűnő volt, hogy édesanyja doktort hívott hozzá, aki kedélyjavító port írt fel, alkalmi használatra. Az aggódó anyának nem tudott megnyugtató hírrel számolni, Izabella ugyanis semmilyen testi betegségben nem szenvedett, így azt tanácsolta, ügyeljenek fokozottabban a leányukra, nehogy valami nagyobb baj történjen vele.
Mrs. Swan nem tudott mit tenni, újból felkereste Gabriel atyát.
A templomban nem találta, a sekrestyés fiú tanácsára az árvaházba vitette magát, ahol az atya elég sok időt eltöltött. A gyermekek között találta meg, éppen hittanórát tartott nekik az árvaház udvarán, egy árnyat adó tölgyfa hűvösébe húzódva. A gyerekek a földön üldögéltek az atya körül, és csillogó szemmel hallgatták Jézus életéről szóló történeteket. Mrs. Swan nem messze tőlük egy padon helyezte kényelembe magát, napernyőjét maga fölé tartva óvta bőrét a sugaraktól.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.91 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2016. 11. 27. vasárnap 16:27
nem olyan rossz... nekem tetszett 8p
#5 A57L 2014. 09. 10. szerda 13:07
Jó hosszú,de jó lett.
#4 genius33 2012. 10. 17. szerda 07:11
Nemrossz smile
#3 v-ir-a 2011. 02. 9. szerda 12:45
nem jutok szóhoz...tökéletes az egész. maximálisan megjár a 10 pont remélem még nincs vége / lécci nem lehet így vége/
#2 BalGa 2011. 02. 8. kedd 05:09
Príma, olvasmányos, és nyelvtanilag is hibátlan. lynny, tudsz valamit! 10 pont... smile
#1 Törté-Net 2011. 02. 8. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?