A+ A-

Megkísértve 1. rész

- Oldozz fel atyám, mert vétkeztem...
Gabriel Martinez atya már azelőtt tudta, hogy ki ül a gyóntatófülke másik oldalán, mielőtt a lány megszólalt volna, hiszen az illatát, ezt a lágy, finom, üde illatot már jól ismerte. Izabella Swan, a város egyik legmódosabb családjának középső leánya. A lány alig múlt húsz éves, elképesztően gyönyörű alkattal és arccal áldotta meg a természet, művelt és bájos ifjú hölgy, aki minden héten egyszer eljött hozzá gyónni, és bevallotta apró kis bűneit, amikért természetesen megkapta a feloldozást. Feloldozást kért a torkosságáért, mert nem tudta megállni, hogy a vasárnapi ebéd után feltálalt csokoládétortából ne egyen meg még egy szeletet. Vagy a hazugságért, amivel megmentett egy macskát, amiért az belenyalt a tejfölbe. A haragért, amit a lovászmester iránt érzett, amikor az megütötte a kedvenc lovát. Általánosságban véve Izabella Swan bűnei könnyen feloldozhatóvá váltak, mindössze pár Mi Atyánk-ot és Üdvözlégy-et kellett elmondania érte. Gabriel szívesen hallgatta kicsit rekedt, bársonyos hangját. Nem egy alkalommal beszélgettek ők ketten, nagyokat sétálva a templomkertben, és Gabriel rendkívül szórakoztatónak és kellemesnek találta ezeket a beszélgetéseket a nála tíz évvel fiatalabb leányzóval annak ellenére, hogy ő sokkal tapasztaltabb volt Izabellnél és többet is látott a világból, mint amennyit a lány egyáltalán el tudott volna képzelni.
Gabriel atya húsz éves korára már megcsömörlött az élettől. Nehéz sorsú családból származott, szülei kétségbeesetten próbáltak tisztességes életet élni, de belebuktak a megpróbáltatásokba. Édesanyja beteg lett és meghalt, apja pedig az alkohol rabságában végezte. Gabriel tíz évesen magára maradt egy kegyetlen világban. Koldulásból, és lopásokból tartotta fenn magát. Éppen a sekrestyét akarta kirabolni, amikor Martin atya elkapta. A jó pap ahelyett, hogy rendesen megruházta volna, enni adott neki, és tiszta, meleg ruhát. Felajánlotta a kis papi lakban a kályha melletti kis zugot, ahol a fiú meghúzhatta magát. Gabriel az első éjszaka után megszökött tőle, és magával vitte a templom ezüst gyertyatartóit is.
Hosszú, viszontagságokkal teli évek következtek, Gabriel minden rosszat megkapott az élettől, és mindent elvett, amit az élet adott neki. Csak embert nem ölt, de minden más bűntettet elkövetett. Lopott, csalt, hazudott, ármánykodott, és hajszolta az élvezeteket. Az évek alatt uzsoráskodással jelentős vagyonra tett szert, mígnem egy újabb részeg éjszaka után egy örömlány karjaiban ébredt, ahogy abban az időkben eme tevékenység állandó jelleget vett fel nála. Felkelt az ágyból, ivott egy pohár vizet, és visszanézett az olcsó utcalányra. Undor fogta el tőle, undort érzett magával szemben is, amiért idáig süllyedt. Hónapokat töltött el kereséssel, de végül megtalálta a közel tíz évvel azelőtt pénzzé tett gyertyatartókat, felszámolta a lakását, a kapcsolatait, és egy hideg, ködös reggel bekopogott a sekrestye ajtaján. Kinyílt a nehéz faajtó, és egy hajlott hátú, az élet által meggyötört ember állt a másik oldalán. Gabriel maga elé tartotta a gyertyatartókat, és így szólt:
- Martin atya, bocsásson meg nekem, és segítsen, hogy jobb emberré válhassak.
Martin atya elképedve nézett az előtte álló fess fiatalemberre. Magas, széles vállú, jóképű idegen nézett le rá. Természetesen felismerte a gyertyatartókat, és jól emlékezett a kisfiúra is, aki annak idején ellopta őket. Könny szökött a szemébe, és hátrébb lépett az ajtóból, hogy beengedje a megtérő bárányt.
Tíz év telt el azóta, hosszú, tanulással és lemondásokkal együtt járó kemény tíz év, Gabriel mégsem bánta meg egyetlen percét sem a döntésének. Megtalálta a helyét az egyházban és azóta a nap óta példás életet élt. Martin atya segített neki végigmenni ezen az úton, és Gabriel őszinte könnyeket hullajtott, amikor kénytelen volt elmondani a szentbeszédet öreg mestere, egyben legjobb barátja sírja felett. Neki köszönte meg néma imája közben a kinevezését, amikor ide helyezték, ebbe a kis városba, és önálló felekezetet kapott. A kezdeti idegenkedést, amit főleg fiatal kora és kinézete okozott, hamarosan felváltotta a tisztelet és a szeretet. Szerénységével, finom modorával, segítőkészségével, példás beszédeivel kivívta az istenfélő emberek tiszteletét és bizalmát. Szinte minden titkukat ismerte, és igyekezett az Isten által megszabott úton tartani őket.
Felriadt révedezéséből, és válaszolt az engedélyére váró lánynak.
- Milyen bűnt követtél el lányom?
- Óh atyám, a legsúlyosabbat, amit eddig még sosem tettem. Bűnös gondolatok férkőztek az elmémbe, és nem tudok szabadulni tőlük.
- Miféle gondolatok ezek, lányom?
- Pajzán álmaim vannak atyám, parázna gondolatok és vágyak borzongatnak, és mocskosnak érzem magam tőlük, megrémisztenek! - Izabella hangja elcsuklott, hiszen hazudott ebben a pillanatban is. Valóban megijedt az elején hirtelen támadt vágyaitól, hiszen mélyen vallásos közegben nőtt fel, ahol nincs helye az efféle tiltott gondolatoknak.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.8 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 deajk2008 2016. 11. 27. vasárnap 16:28
nagyon ideális hosszúságú lett folytasd ... 8p
#7 A57L 2014. 09. 10. szerda 13:06
Csatlakozom,én szerintem is jó.
#6 papi 2013. 04. 19. péntek 05:23
Szép történet
#5 genius33 2012. 10. 17. szerda 07:11
Jóóóó smile
#4 kelyhecske 2010. 05. 16. vasárnap 21:55
egy folytatást megért volna , mi lett velük
#3 Pontifex 2009. 09. 30. szerda 15:18
Néhány tárgyi tévedésre hívnám fel a figyelmet! Reverendát a katolikus papok viselnek és a gyónás is ehhez a valláshoz köthető.Ellenben a katolikus papok szemináriumban tanulnak és felszentelik őket és nem egy "öreg mester" tanítványai.Amikor kihelyezik őket egy plébániára(parókiára),akkor nem önálló felekezetük lesz,legfeljebb gyülekezetről beszélhetünk,bár ezt a kifejezést inkább a protestáns egyházak használják.
A "felekezet" az egyházak - mint pl. a "református", az"evangélikus",stb.stb. - gyűjtőneve.
Tudom,hogy ebben a történetben nem ezt tekintetted fontosnak,de azért az sem baj,ha ezekre az "apróságokat" sem árt helyesen alkalmazni!
Persze tudom,egyesek szerint most is csak az "eszet" osztom,remélem te nem tekintetted annak!
#2 Pavlov 2009. 09. 29. kedd 00:23
Túl sok minden van ebben. Rózsaszín álmodozás, Nyomorultak, krimiszerű befejezés... Ráadásul hosszú is...
#1 Törté-Net 2009. 09. 29. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?