Megkísértve 1. rész

– Oldozz fel atyám, mert vétkeztem...
Gabriel Martinez atya már azelőtt tudta, hogy ki ül a gyóntatófülke másik oldalán, mielőtt a lány megszólalt volna, hiszen az illatát, ezt a lágy, finom, üde illatot már jól ismerte. Izabella Swan, a város egyik legmódosabb családjának középső leánya. A lány alig múlt húsz éves, elképesztően gyönyörű alkattal és arccal áldotta meg a természet, művelt és bájos ifjú hölgy, aki minden héten egyszer eljött hozzá gyónni, és bevallotta apró kis bűneit, amikért természetesen megkapta a feloldozást. Feloldozást kért a torkosságáért, mert nem tudta megállni, hogy a vasárnapi ebéd után feltálalt csokoládétortából ne egyen meg még egy szeletet. Vagy a hazugságért, amivel megmentett egy macskát, amiért az belenyalt a tejfölbe. A haragért, amit a lovászmester iránt érzett, amikor az megütötte a kedvenc lovát. Általánosságban véve Izabella Swan bűnei könnyen feloldozhatóvá váltak, mindössze pár Mi Atyánk-ot és Üdvözlégy-et kellett elmondania érte. Gabriel szívesen hallgatta kicsit rekedt, bársonyos hangját. Nem egy alkalommal beszélgettek ők ketten, nagyokat sétálva a templomkertben, és Gabriel rendkívül szórakoztatónak és kellemesnek találta ezeket a beszélgetéseket a nála tíz évvel fiatalabb leányzóval annak ellenére, hogy ő sokkal tapasztaltabb volt Izabellnél és többet is látott a világból, mint amennyit a lány egyáltalán el tudott volna képzelni.

Gabriel atya húsz éves korára már megcsömörlött az élettől. Nehéz sorsú családból származott, szülei kétségbeesetten próbáltak tisztességes életet élni, de belebuktak a megpróbáltatásokba. Édesanyja beteg lett és meghalt, apja pedig az rabságában végezte. Gabriel tíz évesen magára maradt egy kegyetlen világban. Koldulásból, és lopásokból tartotta fenn magát. Éppen a sekrestyét akarta kirabolni, amikor Martin atya elkapta. A jó pap ahelyett, hogy rendesen megruházta volna, enni adott neki, és tiszta, meleg ruhát. Felajánlotta a kis papi lakban a kályha melletti kis zugot, ahol a fiú meghúzhatta magát. Gabriel az első éjszaka után megszökött tőle, és magával vitte a templom ezüst gyertyatartóit is.
Hosszú, viszontagságokkal teli évek következtek, Gabriel minden rosszat megkapott az élettől, és mindent elvett, amit az élet adott neki.