Végtelen orgazmus

– Mit tehetek önért hölgyem? – kérdezte nyersen a férfi.
Katalin szinte szégyenlősen elmosolyodott.
– Azt hallottam, hogy keresnek valakit egy különleges filmhez. És igen jól fizetnek. – válaszolta a nő.
A hangja lágy, de magabiztos volt. Nagy, ragyogó szemeivel határozottan nézett a férfira. Vállpántos kék ruhát és magas sarkú cipőt viselt. Hosszú fekete haja még a szék támláján is túlnyúlt. A kezeit lazán összekulcsolva az ölében tartotta.
– Drágám, az nem maga lesz! – mondta a férfi nevetve.
– De igaz, amit beszélnek?
– Hát... igen, de...
– Elmondaná, hogy miről lenne szó? Talán mégiscsak megegyezünk.
A férfi felsóhajtott.
– Hát jó! Elmondom, miről lenne szó! – mondta tompán.
Katalin elmosolyodott, kicsit arrébb csúszott a székén és keresztbe tette a lábait és érdeklődve enyhén előre hajolt.
– Tudja mi az a snuff film?
– Azt hiszem igen, de azért kifejthetné, hogy egyre gondolunk-e! – válaszolta a nő és a mosolya egy cseppet sem változott.
A férfi felmordult, majd azt mondta:
– A snuff film az, ahol a lány kinyiffan.
– Igen. Én is így tudtam. Folytassa!
– Elég komoly igények vannak rá. Mi igazából venni akartunk egy lányt egy népes és nyomorgó családból. Vagy rábeszélni egy még többé-kevésbé elfogadhatóan kinéző drogost. Érti mire gondolok!
– Nem igazán. De tudom, hogy hol kaphat ilyen lányt. Persze csak megfelelő árért.
– Igen? Ismer valakit, aki...
– Magamról beszélek. – mondta a nő szinte suttogva.
Előbbre hajolt és egy kis rálátást biztosított a kebleire. Nehezen vett levegőt és kezei a combját szorították. Hosszú csend következett.
-Nem drágám, úgy látszik csak nem értjük egymást! Mi olyan lányt vennénk, aki... – törte meg a csendet végül a férfi.
– .. nem lenne többé. – fejezte be Katalin, majd így folytatta:
– Tökéletesen értettem az igényeit. Magamat kínálom eladásra. Az életemet kínálom megvételre.
– Mi ez? Öngyilkos akar lenni, vagy mi?
– Számítana, ha igen? Problémát jelentene?
– Hát... nem...
– Akkor miért érdekli? De azért válaszolok, ha már megkérdezte: nem öngyilkosságról van szó. Tisztán üzlet. Felkínálok valamit, amit meg akar venni én pedig hajlandó vagyok eladni. Ennyi az egész!
– Szóval mindenképpen a főszereplő akar lenni?
– Úgy van! Természetesen nem ingyen.
– Aranyom, maga aztán nem semmi! A pénznek nem fogja sok hasznát venni.
– Nem nekem lesz. Egy... barátnak. A pénz az övé lesz. Mennyit ajánl?
– Mielőtt ajánlatot teszek, látnom kell a portékát!
– Ez nyilvánvaló. – felelte Katalin és felállt.
Lehúzta a vállairól a ruhája pántjait és kilépett belőle. Nem viselt melltartót. Tétovázás nélkül letolta a bugyiját is. A teste gyönyörű volt. Sima bőr, feszes keblek, karcsú derék, lapos haj, gyér szőrzet, tornászhoz illő karcsú és izmos lábak.

– Ez igen! Teljesen megfelelő. Sőt.. igazából sajnálnám is, ha... – mondta a férfi.
– Nem azt szeretné, ha a film a legjobb lenne? Nem akar csinos színésznőt?
– Nos igen, de... ez nem színészkedés lesz édes! Ez valóban meg fog történni.
– Tudom. Mennyit ajánl? – mondta a nő és a felöltözést mellőzve visszaült a székére.
– Egyfajta skálát szoktunk megadni. Általában azt csináljuk, hogy keresünk egy szegény családot lehetőleg sok leánygyermekkel és felajánljuk, hogy megvesszük az egyiket. A lánynak úgy állítjuk be a dolgot, hogy jót tesz a családjával. Nem akarjuk, hogy a forgatáson ellenkezzenek, kapálózzanak, rugdalózzanak, nem akarjuk őket megkötözni... legfeljebb a legvégén. Ezért megadjuk a skálát. Ha tényleg jól teszi a dolgát, fizetünk két milliót. Nem sok, de csillagászati összeg annak, akinek semmije sincs. Ha nagyjából elfogadható, amit csinál, akkor a felét. Ha nagyon ellenkezik, akkor még kevesebbet. Bármi is történik, az biztos, hogy nem megy többé haza.
– Értem! Azt hiszem ez nekem is megfelelő lesz. – mondta a nő és az állához érintette az ujját.
Újabb hosszú szünet következett.
– Biztos hogy felfogta? – kérdezte a férfi hitetlenkedve.
– Persze hogy felfogtam! Lesz valaki, aki majd kicsinál és ezt filmre fogják venni. Együttműködő leszek és hagyom hogy megtegye. Nem küzdök, nem sikoltozok, hacsak a szerep nem kívánja ezt.
– Lenne még valami! Az elején egy kis pornóval is megfűszereznénk az egészet. Benne van?
– Részemről rendben. Biztos vagyok benne, hogy csak jobb lesz tőle a film! – felelte Katalin mosolyogva.
– Ki kapja majd a pénzt?
– Tudna egy papírt adni?... Köszönöm!

Ráfirkantott pár adatot és visszaadta a férfinak. Az ránézett a lapra, majd eltette és így szólt:
– Meglesz!
– Mikor csináljuk? – kérdezte a nő.
– Még ma. Ahogy mindent előkészítünk, már kezdjük is. Ellenvetés?
– Nincs. Eladtam az életem. Akkor fejezik be, amikor szeretnék. Akár ebben a pillanatban is, ha akarná.
– Jézusom!... Dehogy is... Lent csináljuk egy stúdióban.
– Rendben! Van valamiféle forgatókönyv? Ha együttműködést várnak, tudnom kell, hogy mikor mi fog velem történni! – kérdezte higgadtan a nő.
– Van. – válaszolta a férfi és elővett két összetűzött lapot, amit a nőnek adott.
Az olvasni kezdte és közben néha bólintott. Amikor végzett vele, a férfi szinte mentegetőzve azt mondta:

– Nem egy összetett sztori.
– Nem is kell annak lennie.
Egy pólóba, farmerba öltözött férfi lépett a szobába, nyakában egy sztetoszkóppal.
– Először a dokival kell mennie! Később találkozunk! – mondta az asztalnál ülő férfi.
– Miért? – kérdezte Katalin egyszerűen érdeklődve, nem tiltakozásképpen.
– Elő kell készítenem! – mondta a doki kifejezett gyengédséggel a hangjában.
A nő vállat vont és felállt.

– Ahogy akarják! – mondta.
A doki mutatta az utat egy rövid folyosón keresztül egy csempézett padlójú helyiségbe. Volt benne egy tábori ágy, néhány fémasztal, rajtuk különféle orvosi eszközökkel. A szoba túlsó felében egy WC csésze is volt.
– És most? – kérdezte Katalin az ágy mellett állva.
– Foglaljon helyet! – mondta a férfi.
A nő engedelmeskedett. A férfi felvett az egyik asztalról egy vérnyomásmérőt és a nő karja köré tekerte a mandzsettát, majd pumpálni kezdett.
– A látszat és a megszólításom ellenére csak ápoló vagyok, nem orvos... Kiváló... 120 / 70. Lehet majd nyugodtan növelni! Elmondták, hogy mi fog történni?
– Olvastam. Meglehetősen furcsa és egyben izgalmas.
– Nem lesz nagyon fájdalmas. A vége persze nem lesz kellemes, de nem fog sokáig tartani. Addig pedig szó szerint élvezni fogja.
– Tényleg létezik ilyen szer?
– Tényleg. Távol-keleti zuglaborok mellékterméke. Új szintetikus drogot akartak kotyvasztani és egyszer ez lett belőle. Szeretném ha végigfeküdne az ágyon! Beöntést akarok adni, hogy mindent eltávolítsunk!
– Beöntést? Minek?
– Az embereknek elengednek a záróizmai, amikor... Érti, ugye?
– De nem tenné realisztikusabbá a dolgot, ha megtörténne?
– A producerek nem akarják.
– Oh! Értem! – mondta a nő és hasra feküdt az ágyon.
A doki egy párnát tett alá, hogy megemelje a csípőjét, majd felvett egy csövet és egy tasakot az asztalról.
– Húzza szét a popsiját! – utasította a nőt.
Katalin így tett. A férfi gyengéden bevezette a csövet és megindította a vizet. Miután a tasak kiürült, a nő a WC csészéhez ment és könnyített magán. A műveletet még kétszer ismételték meg.
– Rendben! Törölje meg magát! – mondta utána a férfi és adott a nőnek egy rongyot.

– Mi az ördögért csinálod? – kérdezte, amikor Katalin végzett.
– Egyrészt a pénzért. Van valaki, akinek nagy szüksége van rá. Másrészt... nehéz szavakba önteni... sok mindent csináltam már életemben, de ez – ha csak rá gondolok is – felizgat... Őrület? Talán. Sok mindenért élhetnék, és nincs igazán okom meghalni. Más nem érti meg, de számomra ez nagyon fontos. Besétálok szabad akaratomból, hagyom, hogy ismeretlenek azt tegyenek velem amit akarnak azért, hogy más ismeretlenek később élvezzék ennek megnézését – ez a végső önfeláldozás. Kisétálhatnék és lehet, hogy elgázolna egy autó. Egy értelmetlen halál. Én ezt választottam – és ez a hatalom: Mindegy mit fognak majd velem csinálni, én vagyok akié a hatalom. Mert én döntöttem. És szeretném ha ez a film bemutatná a döntésemet. Az utolsó dolog lesz amit csinálok és azt akarom, hogy tökéletes legyen és az emberek majd élvezzék!
– Abban már biztos lehetsz, hogy én élvezni fogom! – mondta a doki.
Katalin lenyúlt és megérintette a férfi nadrágon át is látható merevedését.

– Ezzel ne csináljunk valamit? – kérdezte mosolyogva.
Pár másodpercen belül már az ágyon feküdtek egymáson.
– Jézusom... ki fogsz menni a stúdióba és hagyod, hogy végezzünk veled! – lihegte a férfi, miközben csípőjét mozgatva ki-be mozgott a nőben.
– Így van! Azt akarom, hogy élvezd! Azt akarom, hogy álmodj róla és nézd meg a filmet újra és újra! Azt akarom, hogy örökre emlékezz rá!
– Istenem... – kiáltott fel a férfi és kirántotta magát a nőből.
Katalin gyorsan felült és megragadta a péniszt. A kilövellő sperma fele az arcára ment, fele a nyitott szájába. Lenyelte, majd szájába vette a hímtagot és megtisztította. A legjobbkor végeztek, mert pár másodperc múlva nyílt az ajtó és egy újabb férfi lépett be rajta. Katalinra nézett és azt mondta:
– Menjünk! Már várnak. Még be is kell öltöznie!
A nő felállt és rámosolygott.
– Benne lesz a filmben? – kérdezte.
– Én leszek a börtönőr.
– Nagyszerű! Izmos és szexi. Tökéletes lesz! Mehetünk!
Nem volt nehéz a faék egyszerűségű forgatókönyv követése. Katalin az első jelenetben egy ágyon ült rabruhában. A “börtönőr” kérdésére elmondta, hogy azért szomorú, mert a barátját várta egy utolsó engedélyezett intim látogatásra, de az nem jelent meg. A “börtönőr” természetesen lovagiasan felajánlotta szolgálatait és elkezdődött a szabványos pornójelenet. Katalinról lekerült a ruha, majd egy rövid, lendületes szopás után a pornófilmek összes irreális pózában megdugták. A nőnek igazából nem volt ilyen téren gyakorlata, de a hangos “oh, igen! ” és “még, még! ” kiáltásokat könnyedén előadta. A végén az “őr” a rabruhánál csinosabb hosszú ruhát nyújtott neki felvételre.

Utána kicsit arrébb sétáltak, ahol a doki várta őket egy kórházi ágy mellett, néhány – felületes pillantásra – orvosinak tűnő műszer kíséretében. A “börtönőr” felkapta Katalint és az ágyra fektette. Ruháját kigombolták és szétnyitották, majd igazinak tűnő EKG elektródákat tettek a mellkasára. A kamera közben gondosan pásztázta a meztelen testét. Amikor végeztek az elektródákkal, szíjakkal lekötözték a törékeny, nem ellenkező nőt az ágyra. A forgatókönyvet követve a “börtönőr” felolvasta az ítéletet, a doki pedig beinjekciózta a drogot.

Az anyag gyorsan kifejtette a hatását. Katalin testén melegség hulláma csapott át a fejétől a talpáig és minden porcikája sokkal érzékenyebbé vált. A melegség hamarosan forrósággá változott és bőre kipirult. A hőséget leginkább az erogén zónáinál érezte: a duzzadt mellbimbóinál és a csiklójánál. Lekötözött helyzete miatt nem tudott lenézni, de biztosan tudta, hogy láthatóan nedves a puncija.
– Uunnhhh... – nyögte hangosan, amivel magát is meglepte, mert soha nem volt az a szex közben zajos típus.
A testén remegés futott át és a kéjes érzet tovább fokozódott.
– Ooohhhh... – nyögött fel újra és amennyire lehetett, megemelte a csípőjét.
A doki nem volt meglepődve. A nők soha nem álltak készen a drog erejére, akármennyire is próbálták nekik leírni.
– Istenem... óóó... igen... – kiáltotta Katalin.
Feszes alakja izgatóan vonaglott ahogy elélvezett. A fejét ide-oda rázta, amitől a haja még borzasabb lett és testén vékony, csillogó verejtékréteg jelent meg. Semmibe néző tekintettel meredt a plafonra, miközben teste ívben megfeszült és mellei a levegőbe emelkedtek. A combjai remegtek, a lábujjai begörbültek, ahogy az orgazmus úrrá lett rajta. Még sohasem érezte, hogy a hüvelyi izmai így megfeszültek volna. A kezdeti elélvezés után a hüvelyfala továbbra is összehúzódott újra meg újra, a szer mesterségesen kiváltott hatása miatt. Az erőteljes utóhatástól a combjai remegtek és tekintélyes mennyiségű nektár folyt ki a puncijából. Úgy nyögött, mintha szülne és alig kapott levegőt. Sikerült ugyan egy ellazítani izmait a hátában, combjaiban és fenekében, de a megkönnyebbülés rövid életű volt. A puncija nem hagyta abba az összehúzódásokat és a második zsibbasztó elélvezés már meg is rázta karcsú testét. Csillagokat látott, amikor izmai újra megfeszültek. A lábujjai ezúttal nem begörbültek, hanem önkéntelenül kinyújtotta őket. A drog kiváltotta orgazmus újabb puncinedv adaggal áztatta a lepedőt.
– Ooohhh... nem bírom... kérem... – nyögte, de nem volt kegyelem.
A harmadik orgazmustól úgy feszült meg a teste, mintha áramütés érte volna. A hangja elakadt és fürdött a verejtékben. Egy kis vonaglás következett, de a szíjak nem engedték. A pillanatok múlva érkező negyedik orgazmus már inkább fájdalmas volt. Összeszorított fogakkal próbált úrrá lenni rángatózó testén. A puncijának őrült lüktetését Kegel gyakorlatokkal próbálta csillapítani, de a drog ellen nem volt esélye. Az ötödik orgazmusnál fájdalmasan felkiáltott.
A doki szomorúan nézte, de tudta, hogy már nem tart sokáig a szenvedése. A drog könnyedén győzte le Katalin minden mentális korlátját.
– Fáj... nagyon fáj... ooohhhh... megint...

Az újabb orgazmus ereje semmiben sem maradt el az eddigiektől. A túlterhelt idegvégződések jeleire azonban a kimerült izmok már egyre kevésbé tudtak reagálni. A nő verejtékben és saját puncinedvében úszó, remegő húscsomóvá vált. Szívének izmai fájdalmas görcsbe rándultak, de nem érezte az infarktussal felérő kínt, mert a drog kizárólag a rettenetes kéj agyi feldolgozását engedélyezte. Teste feletti uralmát teljesen elveszítve hallhatóan szellentett, amitől szégyenkezett volna, ha tudatában lett volna. Szemei kifordultak és szája sarkából nyál csordult ki. A doki kitapintotta a nyakán a verőeret, de nem érzett lüktetést. A sztetoszkópot Katalin mellkasára illesztette, de csak csendet hallott. Bólintott a “börtönőrnek”, aki kioldotta a szíjakat, majd egy lepedővel leterítette a mozdulatlan testet.