A+ A-

Szomszédos vágyak

Már hónapok óta ismerték egymást. Szomszédok voltak a kollégiumban. Eleinte nem nagyon foglalkoztak a másikkal, ám egy hétvégén a lány bekopogott hozzá.
- Szia! Tudnál segíteni? Azt hiszem, szorul a zár. Nem tudom kinyitni az ajtót.
- Persze, menjünk - felelte. A szavak nehezen jöttek a szájára. A lány rövidnadrágot és egy topot viselt mindössze, alatta semmit, így határozottan kivehető volt keményedő mellbimbója. Nedves haja vízesésként omlott vállára, szabálytalan hullámokban, ragyogó barnán. - Tudtad, hogy itt vagyok? - kérdezte, miközben próbálta kinyitni az ajtót.
- Nem, csak reméltem. Már vagy 10 perce szenvedtem vele, de semmire sem jutottam.
- Tényleg rendesen beszorult. Majd szólj a gondnoknak, hogy meg kell csinálni, ez így nem maradhat - mondta, majd egy utolsó nagy erőfeszítéssel végre sikerült elfordítania a kulcsot.
- Köszönöm! - mosolygott rá a lány.
- Szívesen, de azért remélem, máskor nem kell segítenem, mert megjavítják hamar.
- Én is. Szia! - mondta és becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia!
Pár héttel később kopogtattak a lány ajtaján.
- Gyere! - kiáltották egyszerre szobatársával.
- Sziasztok! Lilla, tudnál egy kicsit segíteni ebben az anyagban? - kérdezte és kezében egy vastag jegyzetet tartott. - Ti is ilyesmit tanultatok ebben a félévben, igaz?
- Igen, de még nem kezdtem el tanulni és ezt a részt én se értem igazán. - felelte Lilla.
- Mutassátok csak! - vágott közbe a lány. - Jaj, hát ebbe semmi nehézség nincs! Igaz már két éve tanultam, de ha adtok pár percet, átfutom és utána el is mondom nektek.
- Az jó lenne! - felelte a fiú.
Egy órával később befejezték a tananyag átnézését, de miután rájöttek, mindketten mélyebben érdeklődnek ez iránt a téma iránt, hosszú beszélgetésbe kezdtek. Miután elment a fiú, Lilla így szólt:
- Ti aztán jól egymásra találtatok! - nevetett.
- Csak azonos az érdeklődési körünk. Amúgy is, ő elsős. Fiatalabbakkal nem kezdek.
- Jól van, jól van. Meg se szólaltam.
Ezek után, ha összefutottak a közös konyhában vagy épp az ajtajuk előtt, mindig hosszú beszélgetésbe bonyolódtak, mely mindig ugyanoda lyukadt ki.
Másfél hónappal később a fiú elhívta a két lányt a születésnapi bulijába.
- Hányadik is? Ha elsős vagy akkor 19-nek kell lennie - mondta a lány.
- Tévedsz. Most lettem 22. Két éves szakmai képzésen vettem részt, mielőtt ide jöttem.
- Jaj értem.
- Csocsózunk?
- Húú, már évek óta nem játszottam. De rendben.
- Peti, Lilla jöttök ti is?
- Naná! Fiúk lányok ellen? - nevetett Lilla.
- Simán!
A kezdeti nehézségek után, hamar összerázódtak és a második kört már meg is nyerték a lányok. Közben sokszor egymásra mosolyogtak, jókat nevettek a másik bénázásán, és együtt örültek a megszerzett góloknak. Pár óra múlva az ajtajuk előtt találták magukat.
- Jó éjt! - búcsúzott Lilla és bement a szobába.
- Szép álmokat és boldog szülinapot még egyszer! - mondta a lány és búcsúzóul megpuszilta a fiú arcát.
- Szia!
Egy tavaszi éjszakán mindketten a konyhában találták magukat.
- Hát te? Hajnali kettőkor mosogatsz? - nevetett a lány.
- Igen, most szántam rá magam. Meg még teát akarok főzni. És te? Mit olvasol?
- Ja, csak tegnap elkezdtem ezt a könyvet és annyira izgalmas, hogy el akarom olvasni minél hamarabb.
- Akkor baromi gyorsan olvashatsz - nézett a fiú a kb. 7 cm vastag könyvre, melynek a lány már több, mint a felénél járt.
- Ha valami leköt, akkor mindig így van.
Egy ideig csak ültek egymás mellett némán, várták, hogy felforrjon a víz. Közben zavartan néha egymásra néztek, mosolyogtak, végül a lány elnevette magát.
- Na mi az? - kérdezte a fiú.
- Semmi. Tényleg. Folytatom inkább az olvasást. - miközben ezt mondta felforrt a víz is.
- Nos, rendben. Akkor további jó olvasást.
- Köszi! Szia!
- Szia!
A következő hétvégén mindketten bent maradtak. Péntek délután kopogtattak a fiú ajtaján.
- Helló! Lenne kedved eljönni, kajálni?
- Hová gondoltad?
- Csak ide a sarki kínaiba. Megkívántam egy kis kínait - mondta, mire a fiú nevetni kezdett. Kínai kaját. Ne nevess - mondta mosolyogva.
- Pedig ha kis kínait ennél, abban lehet, hogy csatlakoznék is. De hátha van náluk az is, elkísérlek.
Az utat végigbeszélgették és megállapították, hogy mindkettejüknek rengeteget kellene tanulnia hétvégén, de egyiküknek sincs semmi kedve hozzá. Vacsora után a fiúnál ittak még egy kis bort, majd a lány elbúcsúzott.
- Jó tanulást! - mondta búcsúzóul.
- Ó ma már nem tanulok. Elvileg egyik haverommal játszani fogunk.
- Ja, értem. Akkor meg jó játékot! Szia!
- Szia!
Órákkal később kopogtattak a lány ajtaján.
- Gyere!
- Szia! Maradt még egy kis bor, gondoltam hozok át.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.18 pont (34 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 papi 2013. 08. 4. vasárnap 16:48
Aranyos
#5 v-ir-a 2013. 07. 6. szombat 16:43
ez teljesen jó így smile
#4 kelyhecske 2010. 04. 28. szerda 22:16
kedves történet...
#3 Kian 2010. 04. 27. kedd 23:36
A vége kicsit elnagyolt lett, de amúgy tetszik...
#2 Háát 2010. 04. 27. kedd 10:36
..."az illatból íz lett"... Tetszik...
#1 Törté-Net 2010. 04. 27. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?