A+ A-

Sivatagi kaland

Mindent annak az átkozott videokamerázásnak köszönhetek. A Marokkói sivatag, sziklás, Atlasz hegységében időzve turistacsoportunkkal, elmaradtam útitársaimtól. Gondoltam, hogy leereszkedem az alant lévő forráshoz és a hegy másik oldalán, visszakapaszkodom hozzájuk. Egyszerre megmozdult lábaim alatt a sziklaomladék és egy szakadékba zuhantam. Útitársaim felhagyva keresésemmel visszaindultak terepjárónkhoz és folytatták útjukat a hegyormon lévő sziklaszállodánkba. Gondolták, majd utánuk megyek. Nem így történt.
Két napja dekkoltam a kietlen sivatagban, amikor úgy éreztem, hogy már végleg feladom. Nem fogom elérni célomat, hogy visszataláljak társaim közé. A kimerültségtől mély, kómaszerű, didergő álomba merültem. Hajnalban a felkelő nap sugara ébresztett. És, ahogy kuporgok homokba vájt gödrömben, egyszercsak kecskemekegést hallok a távolból. A zajok közeledtek, és egy puhaszőrű fehér kecske bújt hozzám, élőre melegítve kihűlt testemet. Rózsaszín nyelvével végignyalta kicserzett arcomat, majd arcom fölé állva felkínálta duzzadó tőgyét. Én pedig feketére cserzett, repedezett ajkaim közé véve mohón szívtam belőle az életet. Úgy csüngtem csecsebimbaján, mint csecsemő anyja kebelén.
Hírtelen elsötétedett az ég, a homok recsegett a lépések alatt, s megjelent előttem egy göndör hajú, Cupidószerű angyal: egy beduin kecskepásztor fiúcska, Uji. Tizenöt évesnek saccoltam, de később kiderült, hogy túl van már a 19 évén is. Ő volt a kecskenyáj gazdija. A közeli togloida család egyik fiútagja. Csak állt és nézte az idilli jelenetet. Miután elteltem a kecsketejjel vállára támaszkodva elsántikáltam vele a domboldalba vájt togloida házba. Végtelennek tűntek a percek, amíg odaértünk. Mentünk, de inkább csak vánszorogtunk a szürkésbarna homokkő dombok között, majd egy kis nyíláson átbújva egy függőaknára leltünk. Itt ereszkedtünk le a belső udvarra. Igencsak meglepődtem, amikor egy jó 8-10 négyzetméternyi udvarra leltünk, szép takaros virágokkal teli előkertre.
Ott a csacsi fogadott bennünket hangos iázással, mivel a nyitott istállóból érzékelte jöttünket, felriasztva a pávát, aki rikácsolva adta tudtára a háziaknak megérkezésünket. Utána a kakasok kezdtek el kukorékolni, majd kijött az alsó lakrészből Mamma Duci, a ház asszonya. Ő fogadott bennünket kenyérrel és sóval. Kis zsámolyt hozott ki, s egy bögre friss szamártejjel, szelet foszlós kenyérrel kínált bennünket. Uji elmondta anyjának, hogy elszakadtam a csoportomtól és a hasadékban, a forrás mellett talált rám. Az asszony azonnal védőszárnyai alá fogadott.
- A ház népe még alszik. Addig egyetek, rátok fér! Utána majd megmutatom a fürdőt, megtisztálkodhattok! - mondta, majd leült a kőből csiszolt gabonaőrlő kézmalomhoz. Pár szem gabonát szórt a malom félgömb alakú, recés vájatába, s elkezdte a malomkövet körbe hajtani. Valami monoton gabonaőrlő dalfélét énekelve, vígan őrölte a magvakat. Az udvarra kimerészkedő csirkék pedig szemtelenül csaptak le az időközben kipottyanó gabonaszemekre. Először a ház ura, Umma ébredt. Kijőve hálókamrájából kérdőn felém fordult. Uji kész volt a gyors válasszal, s ezzel meg is szerezte a tartózkodási engedélyemet.
- A sivatagban találtam rá - magyarázkodott ügyesen kis barátom. - Elszakadt a turistacsoporttól. Két napja bolyongott a sivatagban.
- Jól van, maradjon itt! Majd beszamaragolok az őrsre és telefonálunk a turistaközpontba, hogy megtaláltuk az elveszett embert. Jöhetnek érte. Beletelik pár napba amig odaérek, és intézkednek. Jó, egy hétig még a vendégszeretetünket fogja élvezni a barátunk. Megfelel ez önnek, uram?
- Hálás köszönetem Önöknek, amit értem tesznek! Meg fogom hálni, amint rám találnak - rebegtem megilletődötten. Umma feltarisznyázott és ezzel útnak is indult a határőrsre. Ugyanis a hegy túloldaláról Tuniszból tévedtem át Marokkóba. Ez tette kissé bonyolulttá a helyzetet.
Mivel a többiek még aludtak, így bementünk a fürdőházba. Ez egy hosszabb barlang volt az emeleten. Középen egy kerek, cserépből kirakott medence, melybe kellemes, hűs víz csordogált, majd a túlfolyón át a ciszternában folyt tovább. Ide mentünk be, és levetve gönceinket, a hűs vízbe ereszkedtünk. Meglátva Uji izmos, karcsú fiútestét gerjedelmem az egekig hatolt. Bíborfurulyám követelte a részt.
Fürdés közben játszadozni kezdtem kis barátommal, többször is megölelve végigsimítottam párductestét. Ő zokszó nélkül tűrte az inzultust. Ezen felbátorodva szájon csókoltam, amit ő viszonozott. Ezután már simán ment a dolog. Hamarosan bíborlándzsámra tűztem drága, tűzforró kéjbarlangját. Javában szeretkeztünk a fürdőmedence szélén lévő cédrusfa fekpadon amikor, belépett Mamma Duci. Megrémültem a termetes asszony látványától. Gondoltam, most aztán itt a vég: lecsap, mint olasz a fügét, amiért megbecstelenítettem a fiacskáját. De nem ez történt.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.54 pont (35 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 zsuzsika 2016. 02. 20. szombat 08:48
Nagyon nem tetszett.
#6 papi 2014. 03. 17. hétfő 05:14
Nem az én stílusom
#5 genius33 2012. 09. 14. péntek 07:54
Érdekesnek mondanám inkább nyes
#4 ttL10LsG7YA1 2011. 11. 13. vasárnap 23:02
en ugy gondolom, hogy maga a tortenet jo, a megszerkesztes is dicseretes, es meg valósagalapja is van a dolognak. Nekem tetszett es azert meg egy bravuros csavarral folytathatnad a sztorydat, mondjuk egyutt szoknek el messze mert egymasba szeretnek vagy hasonló. Mivel a velemenyezes mindig szubjektiv en egy 10 est adok ra nyes - es az elozo hozzaszolonak irom most ezt : igy nem csak az iro ad maganak egy tizest nyes nyes nyes nyes nyes
#3 holi111 2010. 04. 21. szerda 15:39
Uncsi és pedofil.
#2 holi111 2010. 04. 21. szerda 08:41
A tízest az író adta önmagának.
#1 Törté-Net 2010. 04. 21. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?