Kamaszok

Egy, – a világtól elzárt, ezáltal elszigetelődött – kis, hegyi zsákfaluban születtem, a már idősödő szüleim örömére, egy szem lány gyereknek. Apám a saját kis műhelyében famunkával teremtette meg, amire a családnak szüksége volt. Anyám hímzéssel, horgolással, kötéssel, varrással segített be apámnak, hogy élhető életünk legyen.
Amit nem megrendelésre csináltak, azt a piacra vitték a tőlünk tíz kilométerre lévő nagyobb faluba. Kezdetben szerettem velük piacolni járni, de idővel, az osztálytársnőmmel – akivel sori lányok voltunk – inkább otthon babáztunk, lányos játékokat játszottunk. Télen, ha volt hó, akkor szánkóztunk, nyáron az erdei tisztáson – ami a mi kis birodalmunk volt – töltöttük az időt, az azt keresztül szelő, tiszta, hegyipatak partján, vagy a patakban. Mielőtt haza indultunk, mindig átnéztük egymás testét kullancs után kutatva, bár általában kerültek minket, alig-alig volt bennünk.
Hatodik, de lehet, hogy már hetedikesek is voltunk, mikor kezdtük érezni, hogy haladunk a „nagylányosság” felé. Ezt nem csak a menstruáció jelezte számunkra. Lassan döbbentünk rá, vezettük magunkat tovább, a tisztáson, a patak partján.
***
A víz olyan hideg volt, hogy sikoltoztunk Kittivel, mikor beleléptünk, de aztán gyorsan megszoktuk, mert annyira melegen tűzött a nap. A ruháinkat a patak partján dobáltuk le magunkról, úgy hirtelen, hangos kacagások közepette, mert hát minek a fürdőruha, amikor úgyse lát minket senki, mi meg ovis korunktól meztelenkedünk együtt. Mégis kezdtem azt érezni, hogy bár ő is lány, kicsit faramuci ez így, pucéran, de Kitti olyan természetesen viselkedett, hogy én sem akartam aggodalmaskodni. Beszaladtunk a vízbe, és fröcsköltük egymást, meg kavicsokat dobáltunk, mint kisgyerekként. Ugyanakkor zavarban éreztem magam, hogy közben folyton oldalra sandítottam. Kitti mostanában olyan más lett,... olyan... nőies, vagy mi. Már nem teljesen deszka, mint tavaly nyáron volt. Észrevettem, hogy a mellbimbói kicsit kidomborodtak a mellkasán kidudorodni készülő cicikezdeményén, meg a csípője is formásabb lett. Ilyenkor mindig különös érzésem lett, de nem rossz, csak... nem is tudom. Olyan izgalmas. Észrevettem, hogy ő is bámul néha engem. Aztán egyszer csak vigyorgott egy nagyot, és kibökte.

– Nézd már te Mircsi! Neked is kezd alakulni a cickód!
Erre persze vörös lettem, mint a rák, és rögtön takargatni kezdtem magam a karjaimmal.

– Hülye vagy! – Kiabáltam nevetve zavaromban.