A+ A-

Átváltozás 1. rész

Életem 15 éves koromba váratlan és tragikus fordulatot vett. Szüleimmel igyekeztünk hazafelé, amikor egy teherautó belénk szaladt. Édesapám és édesanyám helyszínen meghalt, nekem csak a kezem tört el és elrepedt két bordám. Ami ezután következett, arra csak homályosan emlékszem. Két hétig feküdtem a korházban, egymást váltották nálam az orvosok, ismerősök és pszihológusok. Segíteni persze egyik sem tudott, de legalább megnyugtatták a lelkiismeretüket. Közben a gyámhatóság is munkába lépett és megkereste az ország másik végében élő nagyszüleimet. Furcsa ezt kimondani, de sosem láttam őket. Nekem a nagyit és a nagypapit édesanyám családja jelentette, apám miután feleségül vette anyámat és megkeresztelkedett minden kapcsolatot megszakított a szüleivel.
Egy szerdai napom látogattak meg. Egy nagy csokor virágot és gyümölcsöket hoztak. Mindketten igyekeztek kedvesek lenni, de látszott rajtuk, hogy nem igazán tudnak mit kezdeni velem. Nagymamám, mint később kiderült "mostohanagyanyám", aki ragaszkodott hozzá, hogy Aranka néninek szólítsam 54 éves megtermett nő volt, harsány hangja, parfümjének édeskés illata, és ékszereinek csilingelése undorító volt. A gyászruha számára egy fekete miniszoknyából és rövid ujjú blúzból állt, amely alá még melltartót sem vett fel. Ahogy megláttam tudtam, hogy utálni fogom. Nagyapám igazi papucsférj látszatát keltette, csak ült csendesen ágyam mellett fogta a kezem és együtt érző képet vágott.
Nem akartam velük menni, de nem volt más választásom. Mint kiderült, lakásunkat, bútorainkat már eladták. Ruháimon és könyveimen kívül szinte semmim sem maradt. Állítólag egy pszihológus tanácsolta, hogy minél kevesebb dolgot őrizek meg a múltamból.
Egy hónappal szüleim halála után már újra otthon voltam. A hely, melyet otthonomnak kellett tekintenem egy nagy ház volt, egy kis falucskában kb. 25 kilométerre Nyíregyházától. Szép nagy szobám volt, saját fürdőszobával, tévével, és számítógéppel. Mikor megmondtam Aranka néninek, hogy nekem ezekre nincs is szükségem mert mi otthon sem szoktunk tévét nézni és a számítógépet is csak a tanuláshoz használhatnám, felhúzta a szemöldököt, de nem szólt semmit. Kiderült, hogy ebben a faluban nem találok hozzám hasonló hivőket, ha templomba akarok menni, akkor be kell a városba buszozzak, de mivel hétvégén nem is jár... hát imádkozzak itthon és kész.
Első veszekedésünk nem sokkal érzekésem után robbant ki. Szerettem befejezni az évet, hogy felvételizhessek, de a nagyiék kijelentették, hogy túl nagy volt a megrázkódtatás - mintha ők olyan jól tudnák - halasszak egy évet. Mikor végre beadtam a derekam, kijelentették, hogy ne maradjak otthon, menjek inkább suliba, szokjam meg az új környezetett, az új osztálytársakat.
Iszonyatos volt. Gondoltam, hogy nagy különbségek vannak a mi vallásos iskoláink és az államiak között, de ami itt fogadott az nagyon megrémített. Féltem tőlük, mert másképp öltözködtek, másképp viselkedtek és másképp beszéltek mint én. Tanáraik számára normálisnak tűnt, hogy a lányoknak alig látszik a ruhája, hogy a fiuk tüzet kérnek tőlük, és hogy az óra fele azzal telik, el, hogy megróbálják lecsendesíteni a diákjaikat. Belőlem persze rögtön az osztály bohóca lett és senki sem próbált megvédeni. Hogy egy kicsit is alkalmazkodjam hozzájuk én is farmerbe és trikóba kezdtem járni, de persze ez sem volt elég. Legjobban egy Feri nevű idegesített, aki trágár szavakat suttogott órán a fülembe és élvezte, ahogy elvörösödök.
Kedden épp tornaóránk volt, épp az udvarra indultam, amikor mintha valaki a nevemen szólított volna. Hátrafordultam, de nem volt ott senki. Az egyik osztályban jött a hang, óvatosan az ajtóhoz léptem és résnyire nyitottam. Feri volt bent egy másik sráccal.
- Mégiscsak jó csaj lenne ez a Szilvi! - mondta
- Ne viccelj, olyan mint egy apáca.
- Na és, attól még jó csöcsei vannak. Szívesen megdugnám. Biztos még szűz
- Lehet... - ebben a pillanatban az ajtó kinyílt és én beestem az osztályba. Mire feltápászkodtam már Feri magasodott fölém. - Hallgatózunk, hallatozunk? - kérdezte és megragadta a karomat. - Szabad ilyet csinálni egy olyan rendes lánynak mint te vagy? Vagy talán - vigyorodott el - nem is vagy olyan rendes? A másik mögém lépett és befogta a számat. - Na Feri, megnézzük a csöcseit? Megpróbáltam kapálózni de nem erősen tartottak, felhúzták a trikómat és letépték a melltartómat. Nem tudom elmondani mit éreztem akkor, szégyellnem kellett volna magam, de annyira meglepődtem, annyira hihetetlennek tűnt, az egész, hogy csak álltam dermedten. Feri megmarkolta a mellbimbóimat és csavargatni kezdte. A fájdalom magamhoz térített, kiáltani próbáltam, de Feri pofonvágott. Éles fény villant a szemembe, a telefonjának a blitze. - Lefényképeztelek, te csöcsös ribanc, ha bárkinek egy szót is szólt fenn lesz a képed a netten. Megérteted?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.43 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2018. 01. 1. hétfő 15:01
Alakul a lány: irányt vett a szürke, átlagos fiatal alakja felé, akit egy éjszakára visznek el, utána pedig kidobják, mert ennél többet nem ér.
#6 A57L 2015. 07. 11. szombat 01:26
Egynek elmegy.
#5 listike 2014. 12. 9. kedd 13:14
Elmegy.
#4 papi 2013. 09. 11. szerda 05:12
Nem rossz.
#3 genius33 2012. 11. 11. vasárnap 08:03
Zsíííír!
#2 Kanoszai Iván 2009. 06. 24. szerda 22:20
Nekem tetszett! Remélem lesz folytatás!
#1 Törté-Net 2009. 06. 24. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?