A+ A-

A vonaton

Egy történetet írnék le nektek, ami 3 - 4 éve esett meg velünk a kedvesemmel, aki azóta a férjem...
Egy téli késő délután utaztunk hazafelé egy kelet - magyarországi nagyvárosból vonattal. Kórházban voltunk - ha jól emlékszem - beteglátogatóban és az utolsó pillanatban ugrottunk fel a majdnem mozgó szerelvényre. Az utazás kb. másfél óra lehet hazáig és indulásnál tömve volt a vonat. Kipilledve nézelődtünk szabad helyek után, de mi sem gondoltuk komolyan... tömve volt a kocsi, tele fáradt, munkából hazautazó ingázókkal. Ám kedvesem szeme megakadt egy ülésen, ahová nem ült le senki, mert egy néni kosara elfoglalta. Zoárd odalépett és megkérdezte, hogy nem adná - e át a kosár a helyét az én számomra...? - A néni szeme villámokat szórt, de nem merte visszautasítani a kérést. A kast az ölébe vette és látványosan duzzogott. Én viszont megkönnyebbülve foglaltam helyet mellette. Ekkor pillantottam a velem szemközt ülő két fiatalemberre, nagyon helyesek voltak. Férfiemberrel lévén, nem foglalkoztam a mustrálgatásukkal és viszont. Egyetemi jegyzeteikbe mélyedve, vagy bambulva (?) inkább csak imitálták a tanulást.
Felálltam, hogy levegyem a kabátomat, hiszen így mégsem a peronon fogjuk végigállni az utat. Zoárd előzékenyen segített levenni, de a kabátakasztásból visszalóduló keze végigsimította a feszes bársonynadrágba bújtatott fenekemet. Kicsit elszégyellve magamat a fiúk felé pillantottam, hogy észre vették - e, és tekintetem a velem szemben ülő fiúéval találkozott, aki még nem vette le szemét a csípőmről. Elpirultam. Védtelennek érezhettem magamat, szerettem volna Zoárd mögé bújni, mikor is agyamba villant párom arcvonásából, hogy a futáskor kiment a térde és most fájhatott, mert sziszegősre húzta a száját. Kértem üljön le Ő, amit kis huza - vona után elfogadott azzal a feltétellel, ha az ölébe ülök. Képzelhetitek, az öregasszony majd' fel durrant mellettünk, tekintetéből a "ti perverz állatok" felkiáltással majd fel nyársalt minket. Ám én kedvesem ölében ültem. Még pihegve, izzadtan, nem épp' a legnőiesebb beülésben, úgy mint a gyerekek apjuk ölébe. Lábaimat szétvetettem kedvesem lábain kívül és miután levetettem kötött pulóveremet, vékony ingecskémben hátradőltem mellkasára. Mivel Ő sokkal magasabb tőlem, nagyon kényelmesen hajthattam hanyatt fejemet a vállára.
Ekkor tekintetem a velem szemben ülő fiúéval találkozott, akinek a szeme, mint az ingaóra, hol a tekintetemet kereste, hol pedig mellmagasságban kémlelt. Lenéztem és majd el süllyedtem szégyenemben...A vetkőzés közben
blúzom kigombolódott a melleimen. Egy gomb, de az a legrosszabb helyen. Ráadásul a futás közben melleim kicsúsztak a félkosaras melltartóból, így mindkét mellbimbóm önállóan nézelődött a - jelenleg koránt sem vak - világba szertelenül. Ahogyan hozzádörzsölődtek a súlyos téli ruhadarabokhoz, az egyébként hatalmas - 126cm, D - kosár, - formás, kerek melleim bimbói olyan peckesen álltak, mint talán még sohasem. Hozzá nem nyúlhattam, a tömött kocsinak nem akartam magamat végigmutogatni a mosdóig, így megadóan és kétségbeesve ültem, és csupán gombomat mertem gyors mozdulatokkal kordába szedni. - Na ekkortól minden körülöttünk álló férfiember a melleimre tapasztott, kocsányokon lógó szemekkel folytatta útját. A szemközti srác pedig egyre pirosabb arccal nyalogatta meg szája szélét. Nem volt mit tenni. Ahogyan rázkódott alattunk a füstös, úgy ugráltak az immáron csak alátámasztott melleim kényük - kedvük szerint. Vékony pasztell rózsaszín felsőm talán még jobban kiemelte melleim megsötétedett udvarait, mélyből, mint gyűszűk kandikáltak felfelé ékeik.
Természetesen Zoárd is észrevette a szitut, ha másból nem, hát az ugyancsak inzultáló tekintetekből... Nemsokára a fülembe súgta, hogy az egész kocsi engem kíván... Az egyik váltónál az egyetemista kezéből kiestek a papírok s
ahogyan mozgolódott minden kétséget kizáróan látni engedte balszerencséje a hatalmas megkeményedett felálló falloszát, mely egész nadrágját megtöltötte elölről...én is elpirultam újfent s amikor visszaült, tekintetünk találkozott. Nem tudom melyikünké lehetett riadtabb!! Azért tartottam kedvesem megjegyzéseitől is, hiszen az előbbi jelenetet is konstatálhatta... Én pedig ott ülve széttárt combokkal, meredező és ugráló mellekkel egyre kiszolgáltatottabbnak éreztem magamat. Ám ez az érzés, mint mágnes vonzza magához a vágyat és éreztem, hogy egyre inkább hatalmába kerít. Arcom lassan a vágytól égett és egyre sűrűbben nedvesítettem nyelvemmel ajkaimat. Puncim lassan teljesen benedvesedett. Megijedtem, hogy fehér bársonynadrágom át ne ázzon!!! - De hát mit tehetnék...veszett fejsze nyele...
Úgy látszik páromat is sikerült felcsigáznom, mert éreztem, ahogyan hímtagja egyre inkább nyomja feszes fenekemet. Teljesen felizgultam. Melleim majd szétfeszültek, - mindenki azokat bámulta, - nagyokat ugráltak minden zökkenőnél, pinusomba vágó szűk nadrágom pedig egyre kéjesebb érzésekre sarkallt, ahogyan ütemesen rázott a vonat kedvesem ölében,(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.75 pont (44 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#7 Andreas6 2017. 11. 19. vasárnap 07:14
Tudsz te normálisan is írni...
#6 feherfabia 2015. 11. 8. vasárnap 06:15
Egész jó!
#5 listike 2014. 06. 12. csütörtök 07:10
Jó volt.
#4 A57L 2014. 01. 1. szerda 04:37
Jó írás.
#3 papi 2013. 04. 28. vasárnap 12:59
Nagyon jó
#2 Ati 2007. 04. 10. kedd 08:09
Ez egy nagyonszuper történet.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?