A+ A-

Cseresznye a tejszínhab tetején

Az éjjeli vak csendbe, mint egy vércse, sivított bele a banán sárga kis topott és fekete szoknyát viselő, Barbara nevezetű szőkeség fülsértő hangja.
- Szia Jessie! Vigyázz magadra! Majd felhívlak, ha haza értünk... bár ha most éjfél van, akkor az olyan kettő körül lesz.
Jessie azonban nem válaszolt, de egy fanyar mosolyt próbált kierőszakolni az arcára, hogy a volt osztálytársnő meg ne sértődjön, mert az általa koholt rosszindulatú pletykákat eddig még soha senkinek nem sikerült egykönnyen lemosnia magáról
- Vagy tudod mit!? Írok inkább egy SMS-t! - kiáltotta büszkén és vidáman. Azt pedig, hogy mennyire boldoggá tette találékonyságának eme gyümölcse, mi sem bizonyította jobban, mint a mondandóját követő vinnyogó kacagása, ami leginkább egy varjú károgásának és egy kutya vonyító hangjának a keverékére hasonlított.
Lesley érezte, ahogy a hátán végig futott az undor hűvös lehelete. Bár Barbara borzongató hangjához csinos külső párosult, a tip-top csinibaba életfelfogása és stílusa elnyomta külsejének minden előnyét.
- Na puszika... akkor majd írok.
- Jól van. Szia Barby. Szia Dominic. - köszönt el Jessie, s mintha egy kis megkönnyebbülés áradt volna a hangjából.
- Szia Lesleykém! - köszönt el a fiútól is a túlsminkelt "szépség".
Lesley beleborzongott ebbe a hangnembe, és ismét mély undor futott végig a testén, amikor az élénkpirosra rúzsozott ajkak az arcához értek. De azért kezet fogott a kecskeszakállas Dominickal is, aki egy fokkal talán elviselhetőbb volt, mint szőke barátnője, de rövid felzselézett haja és az ehhez párosított, bő 5 centis, rocker stílusú kecskeszakálla mindent elárult a srácról, aki méltóságát az új 18. 000Ft-os Diesel póló, 25. 000Ft-os GAS farmernadrág, és a 45. 000Ft-os Merrel cipő többszöri ismertetésével igyekezett szinten tartani. Mentségére legyen mondva, hogy a motorokhoz tényleg nagyon érett, de sajnos semmi máshoz.
- Várjatok, kikísérlek titeket. - ajánlotta fel Lesley lefutva az utolsó tiszteletkört.
Megvárta amíg, azok ketten komótosan beülnek a szép "új", sötétkékes, - már-már lilás 1-es Golfba és elhajtanak, majd bezárta a kaput, nagyot sóhajtott és a kulcsot zsebre tette.
Kettesben maradtak.
Ahogy Lesley megfordult, hogy visszamenjen a házhoz, meglátta a lányt. Ott ült a teraszon, még mindig ugyan úgy, ugyan abban a székben, mint egy perccel ezelőtt, mégis mintha... mintha most minden más lenne.
Ha lefotózhatta volna a lányt, akkor, amikor utoljára látta, illetve most, és odaadhatta volna a két képet egy ismeretlen embernek, akkor az valószínűleg csupán azt a különbséget vélné felfedezni a két kép között, hogy a lány az előbbi képen dohányzott, míg a későbbin épp egy poharat tesz le az asztalra. Igen, valószínűleg egy laikus számára ez lenne az egyetlen különbség. Számára azonban a két kép teljesen különbözött egymástól.
Jessie mind két képen ugyan abba az irányba nézett, egyenesen előre. Nem a tőle balra lévő fiúra, nem is a fiú előtt haladó vendégseregre. Nem. Egyenesen előre tekintett.
De ő mégis különbséget látott a két kép között.
Az első képen a lány társaság kerülő tekintete az elvonuló embereknek szólt, azoknak, akik ostoba, érdektelen dolgokról fecsegtek, mintha lételemük lenne szétkürtölni a világnak a legfrissebb pletykákat, és ezzel tönkre tenni egy csodálatosnak ígérkező délutánt. (És ehhez még jó képet is kellett vágnia. )
A második képen viszont a lány ajkainak legszélén egy szenvedélyek korbácsolta, vágyakkal teli mosoly születését vélte felfedezni.
Ahogy ezt végig gondolta már fel is ért a lépcsőn a teraszra. Két lépés választotta el a lánytól, amikor az hirtelen felpattant a székről.
- Na gyere, pakoljunk be, aztán menjünk aludni. Teljesen lefáradtam ezektől a hülyéktől.
Ez a mondat Lesleyt villámcsapásként kérte. Hatalmasat dobbant szíve. Úgy érezte, hogy arca és egész felső teste verejtékezni kezd, ahogy a lány elutasítása borotva éles pengeként hasítja fel a vágyaktól fűtött szívét, és az onnan kiömlő forróság most beteríti készül egész testét. Ezek szerint még sem volt különbség a két kép között.
Úgy tesz, mintha én hívtam volna ide őket, mintha nekem ehhez lett volna kedvem. Nem is az én ismerőseim - gondolta, s dacosan emelte meg az egyik műanyag széket, anélkül, hogy egyetlen szót is szólt volna a lányhoz.
Jessie pedig belül mosolygott, és már alig várta, hogy eljöjjön az ő ideje.
Tíz perc alatt bepakoltak mindent.
- Zárjam be az ajtót? Vagy kimegyünk még elszívni egy cigit? - kérdezte a fiú kissé letört hangon.
- Áhh... már ahhoz sincs kedvem - jött az unott kedvű felelet.
- Hát legyen... - gondolta, majd kivette zsebéből a kulcsokat és elfordult, hogy bezárja az ajtót, s ekkor megütötte fülét, egy ismerős, tipikus búgó hang, amely a TV felől érkezett. De ez már sok volt neki.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.11 pont (9 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2014. 10. 23. csütörtök 15:32
Jó volt.
#2 Pavlov 2009. 03. 26. csütörtök 01:09
A hasonlat a végén eléggé erőltetett. De jó kis történet, remélem, lesz folytatás.
#1 Törté-Net 2009. 03. 26. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?