Megérkeztem!

Régi vágyam, talán egyszer sikerül teljesíteni valakinek!

Megbeszélt időpontban csengetek az ajtód előtt. Az ajtó résnyire kinyílik, telefonbeszélgetésünkre gondolván várok 15 másodpercet és belépek. Becsukom, és megállok az ajtó előtt.
Szia! – köszönök.
Nincs beszéd, neked Halgass a neved! – jött a kimért válasz egy selymes, de erős hangtól, majd folytatja tovább – mostantól csak Én beszélhetek, neked esetleg csak nyögni, nyöszörögni, vagy üvölteni szabad – neveti el magát. – Fordulj az ajtó felé, vetkőzz le, de úgy, hogy nem fordulhatsz hátra.
Kilépek a cipőmből, ledobálom a ruháimat a bejárat melletti székre és várok. Ő közben halk zenét kapcsol, dúdolja a dallomot és matat valamivel.
Jól meggondoltad te ezt, teszi fel a kérdést, de mielőtt válaszolnék rám rivall. – Meg ne merj szólalni, mert nagyon megbánod! Csak úgy szikrázott a levegőben a hangja. Hátam mögé lép és egy puha selyemkendővel beköti a szemem. Közben rápillanthattam a kezére. Gyönyörű hosszú ujjai, piros körmei fiatalságot, kecsességet sugároztak. Nem lesz ez veszélyes – gondoltam.
Fordulj meg, és öltözz! – hangzik a felszólítás. – Mindent úgy adok a kezedbe, ahogy fel kell venned!
Megfordulok és kinyújtom a kezem. Egy pici tangát ad a kezembe. Belebújok. A fenekembe belevág, a mozgolódó farkamat szorítja. Újabb ruhadarab érkezik. Harisnyatartó. Ezzel nincs gondom. Fimon puha érintésű harisnya a következő. Ezzel szenvedek egy darabig, mire eligazítom magamon, a becsatolása se egyszerű bekötött szemmel. Egy nagyon vékony anyagú, selymes miniszoknya a következő ruhadarabom. Belebújok, érzem hogy épp csak a combom felsőrészéig ér.
Na elég volt a lassúságodból, innentől majd Én – utasít.
Amit most rád adok az egy fűző, ami elől ki van vágva, hogy hozzá férhessek a melleidhez. Ugyanolyan vörös, mint az édes kis tangád, harisnyád és a szoknyácskád. Fordulj meg.
Megfordulok, átnyúl a hónom alatt, közben hozzám ér a hajával, arcával. Férfiasságom azonnal ki akar törni a tangából. Közben érzem, hogy hátul összefűzi a fűzőt rajtam. Kicsit szorít, de nem fáj. Megfordít, közben rá csap egyet a fenekemre.
Alakulsz! Szép kis kurva leszel! Kezet előre! – jött az utasítás.
Előrenyújtom a kezeimet és érzem, hogy valami zsákszerű anyagot húz rá.
Ez egy vörös kéz kaloda. – magyarázza, miközben hallom, hogy bíbelődik a csattal. – Az ujjacskáiddal zárom beléjük, hogy nehogy rosszra tudd használni őket.