A+ A-

Végtelen történet 1. rész - Kezdet kezdete

avagy Farkincza kalandjai
Már hetek óta ostromollak. Egy vízparti piknikre invitállak, amit végre elfogadsz. Régóta tervezgetem, az előkészületek aprólékos munkával teltek, mire mindent kellően előkészítettem.
Kocsival mentem érted. Reggel kilencre beszéltük meg a találkozót. Magas sarkú fehér papucs, búzavirágkék miniszoknya és szűk, rövid ujjú, "V" nyakú fehér póló van rajtad, amely formás hasad szabadon láttatja. A házatoktól kissé távolabb vársz. Biztos, ami biztos, - bár a lakótelep kihalt és odahaza sincs senki. Kis poggyászod van, mindössze egy kézitáska, mivel biztosítottalak, hogy mindent Én viszek. Fürdőruha, törülköző, valamint naptej kivételével. Megállok, Te gyorsan beszállsz. Míg becsatolod a biztonsági övet, egy gyors pillantással nyugtázod, hogy senki nem láthatott meg.
- Indulhatunk. - Mondod.
Gázt adok, a kocsi lendületesen nekilódul. Nyárelő ellenére is kinn gyorsan melegszik az idő, már kora délelőtt is jólesik a légkondicionáló biztosította hűs levegő. Szótlanul száguldunk a kanyargós úton. Néha rám tekintesz, de úgy teszek, mintha nem venném észre. Hallgatjuk a rádióból áradó halk zenét. Gondolatainkba mélyedünk. Te min elmélkedsz, nem tudom, de Én az elkövetkezendő néhány óra izgalmaira, várható reakcióidra gondolok. A folyó 15 km - nyire van. Hamar megérkeztünk a hídhoz. Balra kanyarodunk a töltésre és sűrű porfelhőt kavarva magunk után, valamivel lassabban haladunk tovább még 2 - 3 km - t, majd az ártérbe letérve, fűvel benőtt hepehupás földútra érünk. Egy pillanatra megállunk, a kocsi rugózását magasabbra állítom, nehogy az egyenetlen út kárt tegyen benne. A kezdeti ligetes részt magunk mögött hagyva, mintegy 5 - 600 m hosszú 100 m széles, a távolabbi vége felé háromszög alakúra kicsúcsosodó, frissen kaszált rét terül elénk. Szemben is magas fák, azokon túl a folyómeder. Balra kanyarodunk, a mező távolabbi vége felé. Az út látszólag itt véget ér, hisz lombok zárják el az utat, a nap szembe süt, elvakít. Nem állok meg. Lassan, de határozottan hajtok tovább, be a sűrű, sötét lombok közé, amelyek összezárulnak mögöttünk. Kíváncsian tekintesz rám. Rád mosolygok és biztosítalak, tudom, mit teszek. A bokrok hol jobbról, hol balról súrolják a karosszériát. Egy, a szélvédőre hirtelen levágódó gally hatására ösztönszerűen becsukod a szemed és mélyebbre süppedsz a fotelnyi ülésben. Elhagyatott úton járunk. Néha látszik egy - egy csapás a folyó felőli oldalon, melyet horgászok tapostak ki. Most azonban nem jár erre senki, a nemesebb halakra, ponty, harcsa, süllő, még néhány napig horgásztilalom van. Ezt tudatom is veled. Az út végérvényesen elfogyott. Tolatva jobbra kanyarodunk egy szélesebb nyiladékon, és a medertől nem messze megállok. Leállítom a motort. Megnyomom a csomagtartó nyitógombját, amelyet alig hallható zúgással nyit föl a szervó. Mindketten kiszállunk. Egy nem túl nagy tisztás tárul elénk, végében a meredek partoldal lépcsőzetesen kifaragva, hogy le lehessen menni a vízhez. A folyó sodrása erős, helyenként örvénylik. Épp egy kanyarulatban állunk. A víz 40 - 50 m - nél nem szélesebb. A túlparton sűrű, áthatolhatatlan bozót, szakadó part, magas ősfák. Onnan garantáltan nem lát meg bennünket senki. Látom rajtad, nem igazán tetszik a hely. Mint mondod, túl árnyas. Több napsütésre számítottál, selymes pázsitra, homokos partra, szelíden simogató lágy habokkal. Ehhez képest tényleg kiábrándító lehet a látvány. Vissza akarsz ülni a kocsiba, hogy keressünk más helyet. Ha tudnád, mennyi fáradtságomba került, hogy erre rátaláljak. Ezt azonban nem mondom el, nehogy még jobban elijesszelek. Megpróbálok a lelkedre beszélni. Durcás vagy, nehezen jut el tudatodig, hogy nem pontosan ez az a hely, ahová igyekeztünk, de oda kocsival nem tudok behajtani. Innen mintegy 50 m - rel feljebb található, melyet csak gyalogosan, egy keskeny, kitaposott, méteres csalánnal szegélyezett ösvényen lehet megközelíteni. Végre hajlandó vagy velem jönni. Alig hogy elindulunk, néhány lépés után egy lehullott faágban megbotlasz, és oldalt lépsz. A mérges csalán belémar a bokádba. Szitkozódva dörzsölöd. Sántikálva utánam szaladsz. Egy 20 - 25 m átmérőjű, selymes pázsittal borított, bokrokkal övezett tisztáson vagyunk. A folyó felől a partoldalba vájt, precízen kialakított lépcső vezet le a vízhez. Lent két csónak van egy cövekhez láncolva. Mivel a folyó itt úgy kanyarodik, hogy ezt az oldalt tölti, a túloldalit mossa, ezért itt kis homokföveny is található. A tisztás távolabbi végében négy, combvastagságú, ritka lombkoronájú fa nőtt, 3x4 m - es, szinte szabályos négyszög alakban. A zöld gyepen a levelek között átszűrődő napsugarak táncoltak. Ha a nap tovább emelkedik, mindig lesz napsütötte rész a tisztáson.
- Hm. Nem is olyan rossz. Mondtad ajkbiggyesztve.
- Remélem elég langyos a víz.
Visszamentünk a kocsihoz, hogy a szükséges holmikat elhozzuk. Háromszor fordultunk. Kezdeti rossz hangulatod múlni látszott.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.63 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2014. 03. 13. csütörtök 06:33
Nem rossz írás.
#2 manó 2008. 11. 25. kedd 13:37
Ígéretesnek tűnik. Várom a folytatást.
#1 Törté-Net 2008. 11. 21. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?